Tavaly májusban kezdték el felújítani PPP (Public-Private Partnership) keretében a BME Schönherz Zoltán kollégiumát, ahol én is laktam. A kollégium híres arról, hogy a bent lakó több, mint 1000 ember nem csak egy ideiglenes szállásnak, hanem otthonának tekinti az egyetemi évek alatt. A schönherzesek ragaszkodnak “a házhoz”, így nem csoda, hogy volt nagy sírás-rívás a kiköltözéskor, meg egy egész egy hetes rendezvénysorozat, amivel a szervezők el kívántak búcsúzni az épülettől. Az átépítés ideje alatt az emberek nagy részét a Terminus-ba helyezték, én viszont azon szerencsések közt voltam, akik először a Vásárhelyiben, majd a Kármánban kaptam helyet.

Tovább →

• 2 komment

Csanáltam egy QuickTime VR-t a kolesszobáról, ahol lakok. Nem lett különösebben jó, a közeli témák miatt elég nagy illesztési hibák is vannak, és a DoubleTake is demo, úgyhogy a vízjelét rápakolta a képre, de azért meg lehet nézni. :) Kármán Tódor kollégium, BME, Budapest.

Tovább →

• 6 komment

Végre egy olyan film, amilyenre már nagyon régóta vártam. Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de én mindig próbálom követni a történetet, és egy film élvezeti értékéből rengeteget levon nálam, ha tele van logikai bukfencekkel, olyan dolgokkal, amik nincsenek normálisan megmagyarázva*, legfőképpen azért, mert a forgatókönyvíró egy tehetségtelen alak, aki megelégszik az amerikai közönség által már elfogadhatónak ítélt legalacsonyabb színvonallal is. Na itt minden klappol.

* Ha valakit érdekel, indíthatok egy olyan sorozatot, ami ilyen jellegű fikázásról szól. Ebben jó vagyok. :P

Ne tévesszen meg senkit a csicsás űrlövöldözős-ufóirtós feelinget árasztó plakát, a film egy egyhelyszínes darab, egy baráti társaság beszélgetéséről szól. Anélkül, hogy különösebben le akarnám lőni a poént, az épp elköltözni készülő főszereplő bejelenti – némi unszolás árán – egyetemi oktató barátainak, hogy ő bizony egy ősember, és a pleisztocén földtörténeti kor óta 34 éves, nem öregszik. Persze mindenki a maga módján közeledik a bejelentéshez, van aki érdeklődik, van aki kétkedik, és van, aki egyszerűen tényként kezeli, hogy sokéve ismert barátja bedilizett.

Főhősünk abszolút mértékben szimpatikus szereplő, és készséggel mesél életéről a hallgatóságnak, aki próbál fogást találni rajta, de nem tud. És a néző sem. A néző is elgondolkodik rajta, hogy kinek is van igaza, tényleg hülyeségeket beszél-e, vagy akár meg is történhetett…

Tovább nem érdemes ragozni a sztorit, akinek ennyivel felkeltette az érdeklődését, az nézze meg, akinek meg nem, az nézzen TeleTubbies-t vagy valami jobbfajta agyatlan öldöklős filmet. :)

Amúgy kérdés filmnézés utánra: Ti mit kérdeztetek volna tőle?

• 6 komment

Csak úgy.

• 0 kommment

Ma akadtam rá egy oldalra, ahol van egy csomó jó kép, amit a Hubble űrteleszkóp csinált. Mindig szerettem az űrről készült képeket, de ezek az elsők, amik vannak olyan jók, hogy ki is rakom őket háttérképnek.

Erre a képre ránézve pedig egyszerűen nem tudok másra gondolni: Tényleg van ember, aki komolyan gondolja, hogy ennyi csillag közül egyedül a mi napunk egyik bolygóján van értelmes élet…? Én kizártnak tartom.

EDIT: Van még jobb: ez mind galaxis milliárd csillagból.

• 0 kommment