How I Met Your Mother

Annak idején – mint korosztályom sok más tagja – én is Jóbarátok függő voltam. Vagy másfélszer láttam mind a 10 évadot, és továbbra is állítom, hogy minden idők egyik legszerethetőbb sitcomja. Sokáig kerestem valamit, ami a Jóbarátok után maradt űrt képes betölteni, és most megtaláltam: a How I Met Your Mother ilyen.

How I Met Your Mother

Kicsit szkeptikusan tudok hozzáállni az amerikai vígjáték sorozatokhoz, mert többnyire nagyon igénytelenek, nem elég, hogy az ameriakai közízlésnek célozzák őket, hanem ezt még kritikán aluli színvonalon is teszik (ld. Joey). Tele vannak klisés helyzetekkel, ezerszer elsütött, vagy kiszámítható poénokra építenek, középszerű színészekkel és ezt „csak egy munkának” tekintő, futószalagi munkáshoz hasonlítható forgatókönyvírókkal. Még rosszabb, amikor nagyon okos piackutatókkal kiméretik, hogy mit is látna szívesen a nép (mármint az ameriakai), és az eredmények már benne vannak foglalva az írók forgatókönyvébe. Ez engem nem szórakoztat.

A How I Met Your Mother (magyarul Így jártam anyátokkal címen érkezik) más. Az első perctől tudtam, hogy jó lesz. Amellett, hogy remekül bevált a kajálásaim alatti holtidő kitöltésére, ahogy telt az idő, egyre többször kaptam magamat azon, hogy How I Met-ből vett szituációk ugranak be a valós életben látott helyzetekre, és jót mosolygok rajta, amikor eszembe jut, hogy a történetben hogy végződtek.

Az alapsztoriban itt sincs semmi pláne: Öt barátról szól (két csajról és három srácról), akik 27-30 évesek. Ted, a főszereplő meséli élete történetét a távoli jövőben a gyerekeinek. Barátai, Barney, aki a legnagyobb őrültségekbe rángatja bele mindig, és soha nem lehet letörni az önbizalmát, Marshall, aki jogot tanul, és az első részben megkéri Lilly kezét, akivel már 9 éve jár és persze Robin, akibe Ted már az első részben fülig szerelmes lesz. Hihetetlenül szimpatikus karakter mindegyik, az őket alakító színészek pedig remekül végzik a dolgukat. Nem egyszer tekertünk vissza 10 másodpercet, hogy Ted egy-egy megmozdulását újra megszemléljük :)

Gyakori a visszatérő poénok használata, amikor a rész elején elhintenek valamit, ami aztán több poénban is visszatér később – ezt én kifejezetten szeretem. Ami rettentően tetszett még, az a vágás. Sokszor szúrnak be narrációval régebbi, vagy párhuzamosan futó történéseket, amikből tök jó poénok sülnek ki. A 20 perces viccelődés nem olyan tömör, hogy már sok legyen, spontán, életből vett, úgyhogy nem próbálja elvenni a teret maga a sztori elől sem, ami azért részről részre kanyarog tovább. Meglepő, de felelevenítettek egy régi csodaszert: néha határozottan pozitívan sülnek el a szereplők dolgai, ami manapság olyan meglepően tud hatni, márcsak az egyszerűsége miatt is, hogy te is örülsz a rész végén.

Én most végeztem amúgy az S1-gyel, amerikában pedig a 4. évadot adják.

2 hozzászólás

Submit a Comment
  • faky

    Én is dettó így álltam hozzá, mikor mondtátok hogy van ez a sorozat, tvben annyi béna megy már, hogy inkább bele se kezdek újba. Elsőre Jóbarátok copy, aztán rájössz, hogy tele van jobbnál-jobb poénokkal, látod benne a fantáziát és nevetsz rajta, mert jó.

  • Barney

    Király a sorozat csak a szinkron valami hihetetlen szar lett. Megkapta a szinkronhangokat egy rakás zsidó kommunista, kb én jobbat csinálnék. Vinnyogó a Lily hangaja a srácokét meg mintha egy kisgyerek mondaná. Marshallé a legszarabb nem lehet őket följelenteni???

Submit a CommentPlease be polite. We appreciate that.

Your Comment