Üdvözlök mindenkit a “Mi romlott el a héten a gépbemben?” sorozatunk aktuális epizódjában! :)

Hadd meséljek el nektek egy kedves kis történetet, ami arról szól, hogy min húztam fel magamat szerdán. Minden azzal kezdődött, hogy hétfőn este békésen programozgattam a grafika című fenomenális tantárgyunk házi feladatát (melyben háromszögekből tesszellált tóruszban mindenféle szentjánosbogarak repkednek), aztán egyszercsak jött a SWoD, vagyis a Spinning Wheel of Death egy igen kellemetlen kattogás kíséretében. Na már akkor tudtam, hogy itt baj lesz. Gyorsan újraindítottam a gépet, a kattogás tovább erősödött, be persze nem bootolt a rendszer. Na mondom, remek, vinyóhalál.

Szétszedtem a gépet, kivettem, beraktam külső rack-be, nézegettem és konstatáltam, hogy ami ilyen kerregő-krákogó-zakatoló hangokat képes kiadni, az adatot már biztos nem lesz képes soha. Mérleg: 250 GB adat távozott az Örök Adatmezőkre, holott én azért még egészen elviseltem volna, ha velem maradnak egy darabig. Szerencsére rendszeresen backup-olok egy külső vinyóra, ami viszont kisebb, mint ez a belső, úgyhogy az mp3-mak és a virtuális gépek kivételével nagyon remélem, hogy a múlt heti utolsó biztonsági mentésben az adatokról készült másolat feledteti velem eredetije megsemmisülését. Azt a vinyót most szentként őrzöm atombiztos helyen, ólomburokban, úgyhogy gépre addig nem dugom, amíg nincs meg a cserejószág.

Az említett elhalálozott vincsesztert tavaly októberben vásároltam, amikor elegem lett a 160-as Samsung lassúságából. Igen, jól látod: pont fél év kellett ahhoz, hogy a vinyó kinyírja saját magát. Silány minőségű áru? Igen, az. Hitachi-t többet nem rakok a gépembe, az biztos. (Egyik haverom vinyója – szintén Hitachi – pont két hete döglött meg, és azóta tudok egy harmadik döglött Hitachiról is.)

Apropó: cserejószág. Tegnap visszavittem a boltba a döglött HD-t – mivel ugye még több, mint fél év garancia van rá –, hogy cseréljék ki. Elvették a vinyót, és közölték fapofával, hogy 2 hét múlva felhívnak telefonon, és mehetek az újért. Én álltam ott és néztem: mivan? Egy drága pénzért vásárolt hardware eszközöm az átlag élettartam (mondjuk egy legyen 3 év) hatoda alatt meghal, mitöbb, 250 GB adatommal együtt hal meg, és még várjak 2 hetet a cserére? He?? Szerintem a legkevesebb, amit egy normális support ilyenkor tenne, hogy sűrűn (amolyan japánosan meghúzva magát) elnézést kér az okozott kárért, és azonnal, egy nagyobb vinyóval kárpótol, hogy próbálja elterelni a gondolataimat az üzlet porig égetéséről. És ha a vinyó nekem munkaeszköz (amúgy az)? Akkor két hétig ne dolgozzak, és haljak éhen hónap végén?

Vegyük az alábbi egyszerű hasonlatot: Bemegyek az IKEÁba, veszek egy fa polcot, otthon felfúrom a falra, ráarakom a könyveimet (amiket egy életen át gyűjtöttem), a CD-imet (amiket egy életen át gyűjtöttem) és minden szerelmes levelet, amiket egy életen át írtak nekem. A polc két hónap elégedett szolgálat után fogja magát és spontán öngyulladás által megsemmisíti magát és vele együtt a teljes tartalmát. Csak úgy. Szerintetek az IKEA megúszná azzal, hogy két héten belül kapok egy új polcot, ha beviszem a megmaradt hamut, és arról tényleg el tudják dönteni, hogy bizony az tényleg nem jó polc már? :)

Mindenesetre mérlegelve a dolgokat arra jutottam, hogy veszek egy vinyót hétfőn, ami akkor már legyen 320 GB-os, aztán ha megjött a cserepéldány, akkor azt eladom. Bukok rajta, de még mindig jobb, mint egy idegen profillal dolgozni és élni.

Ti milyen 320 GB-os 2.5″ vinyót ajánlotok?