A múlt hetemet egy családi nyaralás keretében Horvátországban töltöttem. Nem szeretnék teljes úti naplót közzé tenni, csak pár benyomásomat osztanám meg veletek.

Zaton Holiday Resort

  • Egész Horvátország olyan, mintha az építőipar fogta volna magát, és kb. két-három évvel ezelőtt mindenestül megszűnt volna. Ezt azon lehet észrevenni, hogy akkoriban nagyon sok ház építésébe belefogtak, ami aztán rejtélyes módon félbeszakadt. Végeztem egy tesztet, 3-4 alkalommal: egy adott ideig számoltam hogy hány kész és hány félkész ház mellett haladok el: fixen a negyede-harmada köré jött ki a befejezetlen épületek aránya. Munkás sehol.

  • Az építőiparban dolgozók valószínűleg az útépítésre pártoltak át, mert az viszont van mindenhol. Az utóbbi pár evben egy csomó autópálya készült el, sokat még most is épp építenek, és minden második út vagy le van zárva, vagy épp úthengert kell kerülgetned. Az ugyan rendesen ki van táblázva, hogy itt gond lesz (útszűkület, útmunkák, útlezárás), de hogy merre mehetnél helyette, az már nem. (Amúgy többnyire semennyire.)
  • A történelmi városok óvárosi része gyönyörű. Csodás kis utcák, kis vendéglők, boltok mindenütt. Azonban amint kiérsz az ódon városrészből, egyből szemetes, ronda, rendezetlen, elhanyagolt, lepukkant házakat találsz. Különösen jó példa volt erre Šibenik.
  • A pincérek nem értenek hozzá. Egyik alkalommal fagyikelyhet akartunk rendelni, oda volt írva, hogy két gombóc fagyival adják, szépen angolul megmondtuk, hogy milyen fagyival kérjük, a pincér hülyén nézett és háromszor rákérdezett, aztán majdnem kihozott egy 2 gombócos fagyit plusz külön a kelyhet, mire megmondtuk neki már mutogatva, hogy nekünk csak a kehely kell, a fagyit meg felejtse el. Erre kihozta csak a 2 gombóc fagyit. De általános, hogy nem várják meg, amíg megnézed az étlapot, a leüléskor rendelt piát csak a kajával együtt hozzák ki, az étlapot nem viszik el, amikor kéne (rendelés után) és megszámolják a szemed előtt(!) a pénzt.
  • Egy elég jól kiépített nyaraló komplexumban voltunk, pár éve újíthatták fel, minden szép volt, de még ilyen helyen sem lehet várni, hogy lesz WiFi. Pontosabban van, csak mivel ez aztán tényleg Balkán, 12.000 Ft-ot le akartak gombolni rólam egy heti WiFi jelszóért. Jó tanács: a nagyobb bevásárlóláncok üzleteiben viszont van free net és a városban bolyongva is találni nyitott hálózatokat. Rijekában pl. van ingyenes városi hálózat is.
  • A horvát emberek kedvesek és (legalábbis akikkel összekerülsz egy nyaralás során) nagyon jól beszélnek angolul, és a legtöbb felirat ki van írva 3-4 nyelven. Ami nincs, azt is könnyen megértheted, mert sok dolog eléggé hasonlóan van horvátul, mint magyarul. (Pl. a sonka az sunka.)
  • Tengerparton lakni csak akkor menő, ha van egy kiépített partszakasz is a közeledben, különben csak simán ott van, használhatatlanul a tenger, mert a sok trutyiba, mély vízbe az éles köveken át úgysem mászol bele. Az meg egy darabig kellemes és nyugtató, hogy a hullámok zaját hallgatod, de biztos hogy meg lehet unni elég hamar.
  • 0 db szép naplementét láttunk. Valahogy nem akart pirosodni az ég alja, csak simán lement a nap és kész.
  • Tökre tetszett, hogy igazi hegységeik vannak közvetlenül a part mellett, nem csak olyan nyomorék röghelységek, mint nekünk. Egyik irányba a tenger, a háttérben a hegyek: rulz.
  • A tegnerparton a száraz levegő miatt nem izzad az ember, akármilyen meleg van. Itthon patakokban folyik rólam a víz 35 fokban is, ott 40 fokot simán ki lehet bírni szárazon.
  • A horvát pop lényegesen rosszabb, mint a magyar. És ez nagy szó. A turistáknak persze mindenhol ezt játszák, normális, nemzetközi slágerek helyett.
  • Van nekik egy Sveti Nikola nevű erődjük Šibenik előtt, tök jó állapotban fennmaradva. Nemzeti jelképként is olvastam róla, ennek ellenére kb mintha ott sem lenne: nincs kiépített út, dugig van szeméttel, táblákon nincs felüntetve és teljesen kihalt. Mindezek ellenére érdekes látvány, érdemes megnézni.
  • Minden nagyon drága. Nem csak a turistáknak szánt cuccok, hanem az élelmiszerek, a ruhák, minden kb másfél-kétszerese az itthoni áraknak. Összehasonlításul: 7-10 kuna (280-400 Ft) egy 0.7 kilós kenyér. (Ja, és nem ismerik a rendes kenyeret. Nincs kilós, és ami van is ilyen hülye elnyújtott alakú.) A belépők egy nemzeti parkba akár 5000 Ft-ba is kerülhetnek. Egy 20 perces kompút 1200 Ft.

Egyelőre ennyi, képek meg majd egyszercsak lesznek flickr-en.