Retro gaming GameBoy-al

Úgy kezdődött, hogy valamikor két hónapja belefutottam egy honlapba, ahol arról írtak, hogy az új Apple TV-re létezik egy remek emulátor, amivel egy csomó régi géptípus játékait lehet játszani. Sosem voltam nagy gamer (nem is leszek), de kíváncsiságból letöltöttem. Itt kezdődtek a bajok.

Amiga

Amiga 600

Az az igazság, hogy nem is itt kezdődött az egész. Rólam tudni kell, hogy az egyetem közepéig Amigát (majd egy PowerPC-s klónt, Pegasost) használtam. Első gépem egy Amiga 600 volt valamikor általános iskolában, amibe egyből beleszerettem, így történt, hogy jóval az anyacég csődje és mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen támogatás megszűnte után is kitartottam mellette. De egy idő után el kellett engednem, konkrétan emlékszem az okra is: szép lassan minden honlap CSS-re váltott, Amigán pedig nem volt modern webböngésző, ami ezt megjelenítette volna. Egyértelmű volt, hogy nincs tovább. Azóta Mac-ezek, ami persze egy minőségi ugrás volt a technika akkori szintje felé.

Az Amigával nem sokat foglalkoztam ez után, de megmaradt annak a misztikus gépnek, aminek nagyon sokat köszönhetek. Az Amiga kreativitásra ösztönzése nélkül nem hiszem, hogy ma számítástechnikával foglalkoznék.

Azt hiszem, innen jön a retro nosztalgia nálam.

Provenance

Provenance emulator

Elkezdtem Amiga emulátort keresni Apple TV-re. Na olyan egyelőre nem létezik. Aztán, ahogy írtam, rátaláltam a Provenance nevű emulátorra, ami tud egy csomó Sega, Atari és Nintendo konzolt emulálni. Ilyen eddig nem nagyon hozott lázba, de gondoltam kipróbálom, mert a Super Mariót viszont mindig is szerettem. Mivel az Apple nem lelkesedik kellőképpen az emulátorokért, így az App Store-ba nem kerülhetett be a program, tehát feldobták a forráskódot GitHub-ra, neked kell letöltened és lefordítanod (ehhez egy Apple Developer acc szükséges, bár ha minden igaz, az ingyenes már elég). A readme-ben írt pár alap lépést követve hamar telepíthető.

Na jó, lett egy üres emulátorom, de mit tegyek vele?

Mivel teljesen hülye voltam a témában, elkezdtem utánaolvasni, hogy egyáltalán mi az a NES, SNES, meg a többi. Aztán géptípusonként toplistákat kerestem a legjobb játékokról, és ami jól nézett ki, azt letöltöttem. Kiderült, hogy van pár nagyobb warez oldal a neten, amiket a Google első keresési találatként kidob. Ezekről két kattintással bármi pillanatok alatt beszerezhető.

Kicsit macera volt az Apple TV távirányítójával irányítani bármit, de egész jól mentek a játékok. Rengeteg régi, Amigáról ismert névvel találkoztam, és ott voltak a számomra ismeretlen Nintendós játékok is: elsősorban a Super Mario sorozat.

iPhone

Persze hamar lefordítottam a Provenance-t az iPhone-omra és az iPad-emre is, amin hála az iPhone 7 taptic engine-jének már játszhatóak is lettek a játékok. Annyira, hogy neki is estem az eredeti NES-es Super Mario Bros.-nak. Elhatároztam, hogy bepótolom ezeket és végigviszem ezeket a klasszikusokat. Elkezdtem a témának utánaolvasni. Korábban semmit sem tudtam, úgyhogy Wikipédiáról és YouTube review-kból sikerült egész jól kiképezni magamat Nintendóból és Super Marióból.

Nintendo

NES

Annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy a japán Nintendo egyik első sikerterméke a Japánban Family Computer (“Famicom”), a világ többi részén viszont egy teljesen más kinézettel és Nintendo Entertainment System (“NES”) néven futó 8 bites játékgép volt 1985-ben. Ez korlátozott képességei ellenére igen széles játékpalettát tudott felvonultatni, ahol többek közt megszületett minden platformjátékok alfája, a mai játékok szinte minden fontos elemét felvonultató Super Mario Bros. A Nintendónak hamar ez lett a fejőstehene és ezer bőrt lehúztak róla, de szerencsére ahogy olvasgattam, a japán vállalat úgy próbálta a pénzt kisajtolni a hózentrógeres csőszerelőből, hogy közben értéket is teremtett, vagyis minden játék jobb lett és nem okozott csalódást egyik folytatás sem.

SNES

A NES után a SNES következett, vagyis a “Super Nintendo”, ami már egy jóval komolyabb, 16 bites konzol volt 1990-ben. Ez már elég közel állt tudásban az Amigákhoz, így otthon éreztem magam az emulátorban.

Az emulátor palettájáról viszont adta magát egy másik vonal: a kézi konzoloké.

GameBoy

A GameBoy mindig egy misztikus készülék volt számomra. Gyerekkoromban a 99in1-es Tetrisszel kellett beérnem, mert nem volt pénzünk a drága konzolra. Máig emlékszem, ahogy alsó tagozatos gyerekként körbeálljuk egy osztálytársunkat a tanterem egy sarkában, aki behozta az övét a Super Mario Landdel. Akartam, de két évtizednek kellett eltelnie, hogy újra legyen egy a kezemben.

Még a Super Mario Bros. közepén meguntam az elsőre nagyon jónak tűnő érintőképernyőn gombnyomogatást és alternatívák után néztem. Persze adta magát a kérdés: miért nem veszek egy eredeti GameBoy-t? Utánanéztem, és rájöttem, hogy viszonylag könnyen beszerezhető másodkézből, ráadásul 5-8.000 Ft-os ára sem tűnt vészesnek. Utánaolvastam a témának.

Game Boy

Original GameBoy, GameBoy Color, GameBoy Advance, GameBoy Advance SP

Rengeteg GameBoy létezik, de nagyjából a következő a helyzet: Az eredeti, 1989-ben napvilágot látott széria 4 zöld árnyalatos LCD kijelzővel érkezett, 4 ceruzaelemmel működött, nagy és nehéz volt. Bár mindig ilyet akartam, a vele felülről kompatibilis, 1998-ban megjelent színes GameBoy Color sokkal jobb választásnak tűnt. Egyrészt kisebb, de még hasonló form factorral rendelkezik, így a retro feeling nem veszik el, másrészt 2 AA elemmel beéri, amivel 10-14 órán át bírja, na meg persze készült egy csomó színes játék, amiktől nagyobb játékélményt vártam.

Jófogáson lőttem magamnak egy elég jó állapotú kék GameBoy Colort 8.000 Ft-ért.

A GameBoy-om

Játékok

A következő quest az volt, hogy játékokat szerezzek hozzá, mert a vele kapott autóverseny nem volt túl izgalmas. Erre két lehetőség van: a játékok az összes eddig említett géptípushoz cartridge-en érkeznek, vagyis speciális, csak az adott gépbe dugható kártyán. Ezeket nyilván nem lehet másolgatni, így kénytelen voltam a használt áru oldalakat bújni, amíg rá nem jöttem a másik lehetőségre: van Budapesten néhány gamer játékbolt, amiknek még van ilyenjük. Az egyik a Jókai utcában a PlayMania, a másik pedig a Harminckettesek terénél a Wizard’s. Biztos van több is, de én ezeket találtam. Itt ha bemész, a pult alól előhúznak egy kartondobozt, amiből kedvedre túrhatsz játékokat, amik 1000-3000 Ft közt mozognak.

Mivel én casual gamer vagyok, nem sokat töltök egy-egy címmel, viszont szeretek sok mindent kipróbálni, másfelé is keresgéltem és hát persze, a retro mániát meglovagolva létezik GameBoy-hoz is olyan cartridge, amibe SD kártyát lehet tenni, majd egy menüből kiválasztva a kártyára mentett játékok egyikét, úgy tesz, mintha az lenne a gépbe dugva.

Everdrive GB

Beneveztem egy Everdrive GB-re. Nem olcsó, de ha belegondolsz, ezzel az összes játékot egyben megveszed. Egy hónap alatt ért ide, de ez nagyrészt a magyar postán múlt, úgyhogy nem panaszkodok. Remekül működik.

Kontroller

A NES-es Super Mario Bros. nyilván nem futott GameBoy-on, de végig akartam vinni, úgyhogy hirtelen jött ötlettől vezérelve vettem egy MFi kontrollert az Apple TV-hez. Ezekről azt kell tudni, hogy többnyire szabványos, de az Apple által külön leokézott, minden iOS és macOS eszközzel működő Bluetooth kontrollerekről van szó. Mivel hamar akartam beszerezni, csak a Nimbus SteelSeries jöhetett szóba, amiben borsos árához mérten nem is csalódtam. Provenance-al kitűnően működik, de még sok másik játékban is jobban megy, mint az alap távirányító. Remek anyagminőség, jó nyomáspontok, én nem érzékeltem lagot sem, Lightning csatlakozós töltés, szép iPhone szoftver (firmware update-hez). Csak ajánlani tudom.

SteelSeries Nimbus

Az új kontrollerrel a téli szünetben befejeztem a Super Mario Bros.-t. A következő a GameBoy-os Super Mario Land lett volna, ami ahhoz képest, hogy ránézésre mennyire primitív egy játék, rendkívül szórakoztató és jól játszható. Az egyetlen baj csak az vele, hogy rohadt nehéz, mert nincs mentés, mint az emulátorban, ha meghalsz, kezdheted legelőről a játékot. Csaltam: ezt is emulátorból vittem végig bőszen mentegetve, főleg a vége felé. De így is nagyon jó játékélmény volt.

Advance

GameBoy Advance

— Gruber Kristóf (@gklka) 2016. december 28.

A téli szünetre nem ért ide az Everdrive, viszont játszottam volna már, mert időm végre akadt ilyesmire is, úgyhogy bőszen nézegettem a hirdetéseket. Így akadtam egy jó állapotú Gameboy Advance-re. A GBA-ról azt kell tudni, hogy egy teljesen új architektúra, és felülről kompatibilis a GB/GBC képekkel. Kicsit szélesebb a kijelzője és sokkal komolyabb játékok léteznek rá. Hülye voltam, és nem néztem utána, úgyhogy elmentem és megvettem, abban bízva, hogy az Everdrive ehhez is jó lesz. Sajnos külön modell létezik GBA-hoz (aminek nem csak a mérete kisebb), így ezt benéztem. Még gondolkozom rajta, hogy az így kvázi használhatatlan GBA-t megtartsam-e. Nagyon tetszik, csak nincs mit játszani vele :D

Az Advance-ot egyébként az Advance SP követte, amiből volt front-lit és backlit verzió is (azaz végre értékelhető minőségű, világított kijelzővel rendelkeztek). Sajnos nekem az SP kinyitható formája már nem tetszik. Az ez utáni modellek már nem tartották meg a kompatibilitást.

Hozadék

Ezen aktuális retro gaming ámokfutásom a következő pozitívumokat szülte:

  • Gyerekkori álmom teljesült és lett GameBoy-om, amin bármit tudok futtatni, akár demókat is!
  • Végigvittem eddig két Super Mariót, amit nagyon élveztem (nagyon nem vagyok kitartó játékokban)
  • Utánaolvastam és egy csomó érdekes dolgot megtudtam a Nintendo–Sega háborúról, vadhajtásokról (mint pl. a Virtual Boy és a R.O.B.) és a Super Mario szériáról
  • Életemben másodszor is belefejlesztettem egy open source projectbe, és elfogadták a pull request-em
  • Lett egy game controllerem, amivel később is remekül tudok játszani, ha úgy adódik

Aki kicsit is érdeklődik a téma iránt, annak nagyon tudom ajánlani ezeket. A Super Mario széria mai szemmel is kitűnően játszható, minőségi időtöltés. A GameBoy – a kijelző hiányzó háttérvilágítását leszámítva – szintén teljesen vállalható 2017-ben is.

Bónusz

OpenEmu

Aki nem akar fordítgatással bajlódni, de Mac-et használ, annak az OpenEmu-t ajánlom, ami egy kitűnő multiplatform emulátor Mac-re.

Jó játékot!

2 hozzászólás

Submit a Comment
  • ern0

    2001-ben vettem GBC-t, sőt, kettőt is, mindkettőbe 8 Mbyte-os (64 Mbit-es, ezt a mértékegységet használják) flashelhető kártyát is tettem, meg két GBC-t összekötő kábelt, valami akció-logikai játékot nyomtunk egymás ellen. Sajnos nem tudom írni a kártyákat, a programozó megvan, de valami trükkös stuff kellett hozzá, hogy a Windows95 hozzáférjen, ezt még valahogy tudnám is rekonstruálni, de a rosszabb, hogy párhuzamos porton csatlakozik, ami manapság kb. esélytelen.

  • GK

    :D Az Everdrive GB (amit te ajánlottál) jó cucc, neked is kéne egy :)

Submit a CommentPlease be polite. We appreciate that.

Your Comment