Csináltam egy videót a Leopard sebességéről. Annyit kell tudni róla, hogy 2.0GHz-es MacBook-on fut, 2 giga RAM, és nem gyári, hanem Samsung 160 GB-os vinyó van a gépben (HM160JI). A felvétel közvetelnül reboot után készült, és az látszik rajta, hogy végigkattintgatom az általában általam folyamatosan futtatott programokat, és szeirntem jól látható, hogy micsoda szenvedés ahogy elindulnak (mint arról már korábban írtam). A Mail pl. egyáltalán nem hajlandó reagálni, amíg a Skype be nem reszeli magát. Érdemes összehasonlítani az alatta lévő, nem általam felvett, de Tiger-es videóval.
All posts in leopard
Leopard csalódások
Félreértés ne essen: a Leopard szép és jó, még mindig tetszik, és nem cserélném vissza Tiger-re, de sajnos vannak komoly bugjai és nagy hiányosságai. Amire a héten jöttem rá:
- A TimeMachine aljas egy dolog. Értem ez alatt, hogy leszedtem havernak kiírni dual layer DVD-re 2 db 8 gigás mkv-t, odadobtam a Desktopra – hova máshova? -, erre az aljas TimeMachine fogta magát, és lebackupolta mind a 16 gigát. Ez még nem is lenne gond, mert elvégre – akármilyen aljas is – ez a dolga. Nade a backup könyvtár tartalmát nem lehet módosítani! Nem tudtam kiszedni belőle, úgyhogy átértékelve eddigi életemet mély levegőt vettem és kikapcsoltam a fenébe az egészet. Nem kell nekem ilyen. Majd máskor, máshogy.
- A partíció átméretezés szar. Mert ugye Disk Utility elvileg tud ilyet, csak hát nem működik. Egy 320-as 1 partíciós GUID táblás HFS+ vinyót akartam kisebbre húzni, hogy egy új, 20 gigás partíciót mellé tudjak tenni. Volt a vinyón 100+ giga szabad hely, szóval szépen engedte is a dolgot, ki is írta, hogy az adataim nem fognak sérülni, meg minden. Háromszor próbáltam, és mind a három alkalommal gyönyörű kernelpánikos fagyás lett a vége az átméretezésnek. Az adataim látszólag érintetlenek, de azért egy Repair-t kellet nyomni a partícióra. A dolog érdekessége, hogy direkt bebootoltam a Leopard DVD-ről is, és onnan is megpróbáltam, és máskor, de úgy is ugyanúgy meghalt benne. :(
- Az Intel GMA950 nem bírja. 1280×800 belső monitor + 1280×1024 külső meg négy Space – na ez már sok szegénynek. Szaggat a Spaces, főleg ha sok ablak, vagy pl. Preview van nyitva. Sok ablaknál már képes az Exposé is(!) beszaggatni, ami viszont eddig ugyan nem 30 fps-sel, de 8-10-zel azért masszívan ment. Hozzá kell persze tennem, hogy ha nincs rádugva külső monitor a gépre, akkor megy kultúráltan.
- Riceg a dock. Ha rányomok egy programra a dockon elindítás gyanánt, akkor látszik, hogy szenved az animálással. Riceg az első pattanás, olyan érzése van tőle az embernek, mintha ez valami irtó megerőltető lenne a gép számára.
Hogy valami pozitívumot is írjak:
- Többet bír az akksi! Úgy vettem észre, hogy egy fél-háromnegyed órával többet bír az akksi Leóval, mint Tigerrel. :) 4:30-at simán megy a gépem kikapcsolt WiFi-vel, felére húzott fényerővel.
Pannon UMTS net Leopárddal
Megy. Hozzávalók:
1 db OS X-es gép Bluetooth-szal és Leopárddal
1 db Pannon előfizetés
1 db Internet előfizetés a Pannonnál
1 db UMTS/GPRS képes Bluetooth-szal ellátott mobiltelefon (esetünkben Sony Ericsson)
1 db Czo akit mindig lehet csesztetni, hogy miért nem megy
+ rengeteg pénz
Recept:
Előszöris a telefonon be kell lőni a netet. Ha ez még nincs meg, akkor Sony Ericsson telefon esetén a gyártó honlapján lévő Támogatás > Készülékbeállítások menüpont alatt el tudjuk küldeni magunknak a helyes beállításokat. Ha nem S-E, akkor lehet próbálkozni a Pannonnál.
Utána nyomogassuk végig a Bluetooth varázslót, ami nagyon rendesen fel is ajánlja, hogy bejúzolja a telefonunk internet előfizetését. Az utolsó oldalon K800i esetén én értelem szerűen a „Sony Ericsson”-t és a „GPRS (GSM/3G)”-t választottam ki, user/pass maradhat guest/guest, APN névhez viszont kéretik beírni, hogy „net”. (Ha nincs net előfizetésed, de mégis ezt a guide-ot olvasod, akkor megpróbálkozhatsz azért a „wap”-pal is, ez elvielg csak a 80-as porthoz ad hozzáférést, tehát csak webezni enged, azt viszont elvileg enged.) A „CID” nem más, mint a telefonon az adatkapcsolatok menüben az internet kapcsolat (Pannon W@P vagy aminek nevezted) tulajdonságainál említett „külső azonosító”.
Elvileg innentől megy. Ha rakattunk ikont a menübe, akkor onnan is lehet csatlakozni, ha nem, akkor csak a Network Preferences Bluetooth eszközét kiválasztva a Connect-re nyomva. Vigyázat! Nem kell kitölteni se telefonszámot, se semmit!
Safari debug menü
Jó, nem nagy újdonság, mondhatnátok, mert eddig is volt ilyen Tiger alatt, nade Leopard alatt tök új az egész, és nem láttam még propagálni sehol, úgyhogy íme:
Ezt kell hozzá tenni:
defaults write com.apple.Safari IncludeDebugMenu 1
Van minden nyalánkság, lehet örülni. :)
PS: A kép direkt van ilyen igénytelenül betéve. Majd ha költözök a gk.lka.hu-ra, akkor minden jó lesz :P
OS X Leopard első benyomások
Reggel ébredek fel, és mit látok? Véletlenül valami megmagyarázhatatlan módon, 2 nappal a kiadás előtt felkerült a 10.5-ös Mac OS X a vinyómra. Egyelőre csak a külsőre, mert nem bízunk meg idegen fiában.
Jelentem megy remekül. Az első benyomásom róla a beták megnézegetése után az, hogy egy már majdnem végleges stádiumban van – de sajnos a helyzet az, hogy ez [i]már[/i] végleges stádiumban van, és ki fogják adni. Pedig még akad benne bug jócskán. Ami viszont megy, az érzetre marha gyors lett. Szerintem a legtöbb funkció sokkal gyorsabb, mint Tiger-en volt – leszámítva a grafikai megjelenítést, ahol még erősebben támaszkodnak a grafikus chipkészletre, amit esetemben az Intel GMA 950 nem nagyon díjaz, úgyhogy erőteljesen szaggat a Spaces animációja, és az Exposè is határozottan lassabban megy, mint Tiger-en.
Amit nem írtak sehol: A Dock el lett cseszve. Nem, nekem bejön az új kinézet, még a felesleges tornazsák típusú tükröződés is tetszik rajta, viszont a Stack-ek, akármennyire is vártam őket, megszüntették a mappák dock-ra dobásának régi jó előnyeit, nevezetesen azt, hogy rájuk kattintva kinyíltak Finder-ben (mindjárt visszatérek rá), és hogy jobb gombra egy menüben látszott a tartalmuk. Most ha rányomok egyre, akkor vagy egy sorban, vagy egy rácsban nyílik ki, ami remek kevés file-nál, de az Applications mappámnál alig a programok fele fér ki, és nincs lehetőség lapozásra! Tehát most ahhoz, hogy kinyissam a mappát 1 klikk helyett kettőt kell nyomnom (rá a stack-re, majd a stack-ben a „Show in Finder”-re). A másik bajom vele, hogy a Dock méltán híres zoom-olása nem illik a Leopard look and feel-be, olyannyira, hogy pl. a stack-ek hülyén is néznek ki vele. Ha kinyitsz egyet, majd elviszed onnan az egeret, hogy visszacsökkenjen eredeti méretére az ikon, akkor a stack ott lebeg a semmiben, és nem megy vele együtt le a képernyő alja felé.
Hasonló bugokat találtam az iCal-ban is: A buborékok elcsúszva nyílnak meg, nem ott, ahová rakni akarták őket. Elég gáz, hogy ilyet kiadnak a kezükből.
További apró probléma, ami szúrja a szememet: Elvették a remek „háttérbe beúszó” animációt a Front Row indításából, ami még nem lenne akkora baj, viszont az már az, hogy mindenáron a belső monitoron akar megjelenni, akármelyik is az elsődleges monitor. Hadd ne részletezzem, hogy mennyivel jobb egy külső, 19″-os Samsungon nézni egy ilyen menüt, mint a belső (khm) „elég kis lálószögű” kijelzőn. Meg kilépéskor lepauzézza az iTunes-t is, amit szintén nem szeretek benne. Hogy némi pozitívumot is mondjak róla, nem kell a képek nézegetéséhez iPhoto-t indítani, amitől kategóriákkal gyorsabb lett az egész.
Az új Finder nagyon tetszik, szép, gyors, használható, kiváltképp a QuickLook funkció tűnik egy nagyon jó ötletnek. Csak szóközt kell nyomni bármilyen file-on (vagy könyvtáron) és már látod is a tartalmát. Instant. Azonnal. Remekül megy mindennel, amitől ez elvárható. A CoverFlow-nak akkor lesz sztem igazi értelme majd, ha bevezetik a 3D-s ikonokat, mert így elég béna, viszont képnézegetésre még mindig egy fokkal jobb, mint az ikon nézet. Pozitív, hogy lista nézetben halvány kék csík van minden második sor alatt, így szépen elkülönülnek a dolgok. Ja meg van „Path Bar” is, ahol látszik, hogy merre is van a kiválasztott file a vinyón.
A Spotlight instant lett. Ezt nem tudom máshogy jellemezni, egyszerűen azonnal megtalál mindent. A Tiger – amúgy nem kifejezetten lassú – keresője ehhez képest gőzmozdony. A másik nagyon jó cucc, hogy immár remekül funkcionál programindítóként is, úgyhogy a QuickSilver-t el lehet felejteni. Nekem nagyon tetszett, hogy ha számításokat írunk be a keresőbe, akkor megmondja az eredményt (csakúgy, mint a Google), és keres a Dictionary-ben is (ami meg kibővült Wikipedia támogatással, amire nincs más szó, mint „csodálatos”). :)
A Time Machine-t nem volt még alkalmam kipróbálni, a Spaces-el meg nem tudtam mit kezdeni, egyetlen értelmes alkalmazási területének azt látom, amikor külön akarom választani a munkát és a magánéletet. Majd meg lesznek tesztelve.
Mi van még? Tabos Terminál, ami nem érdem, inkább szégyen, hogy eddig nem volt, de most legalább már van. :) A Finder jobbgombos menüjéből immár közvetlenül küldhetünk file-t BlueTooth-on. Meg hasonló okosságok.
Első körben ennyi, majd még fogok ujjongani egypár sort, ahogy jobban megsimerem az oprendszert. Lehet kérdezni.