New York – Élménybeszámoló II.

MetróBuszokTaxikKRESZFelhőkarcolókAz Empire State Building

Metró

„Stand clear of the closing doors, please.”

_MG_8100Természetesen New Yorknak fejlett tömegközlekedési hálózata van, ami egy cég, az MTA kezében van. Miheztartás végett két dolgok érdemes elmondani róla elöljáróban: a metróhálózat olyan sűrű, mint Budapesten a villamoshálózat, valamint hogy a BKV.hu-nál kategóriákkal szarabb a honlapjuk.

NYC subway

A New York-iak többsége vagy a tömegközlekedést használja, vagy taxizik, magánautót Manhattan frekventáltabb részein alig látni az utcán. A metró ősidők óta létezik, kb. a 30-as években tartottak a hálózat méretét tekintve ott, ahol most mi. Annyi régi metróalagút van, hogy a legendák szerint sok olyan megálló is létezik, amit már évtizedek óta nem használnak, a tervrajzaik rég elvesztek, majdnem a feledés homályába merültek. A leghosszabb metróvonal simán 3-4× olyan hosszú, mint a mi 2-esünk, részben ez is teszi indokolttá, hogy náluk létezik az expressz metró intézménye. Sok helyen (ahol én jártam, mindenhol) 4 alagút fut párhuzamosan, 2 ebből csak az expressz járatoké, amik kb. minden 3-10 megállóhelyen állnak meg, a másik kettő pedig az ún. „local” vonatoké. (Amúgy ott minden sínen menő cuccot „train”-nek hívnak.)

_MG_8360
_MG_8358
_MG_8362
_MG_8411

A metróban ért New Yorkkal kapcsolatban az első meglepetés: bár azt tudtam, hogy New York Barcelonával egy szélességi körön fekszik, így nálunk melegebb éghajlat jellemzi (najó, ott van még az óceán hűtő-fűtő hatása), mégis megütött, hogy a metróban olyan meleg volt, mint egy katlanban. Tényleg, 40 fok biztosan volt, és ez általánosan jellemző volt minden állomásra napszaktól függetlenül. Mindenkiről csorgott a víz patakokban. Hamar fény derült a rejtély kulcsára is: a metrószerelvények légkondicionáltak, ami persze azzal jár, hogy a felesleges hőt kifelé, az alagútba adják le. Az amerikaiak amúgy is nagyon szeretik a légkondit, úgyhogy volt egy olyan megfigyelésem, hogy valószínűleg a globális felmelegedést nem mindenféle CO₂ okozza, hanem nemes egyszerűséggel Amerika légkondijai melegítik fel a Földet. :)

A metróval amúgy a hőségen kívül nincs baj, nagyon zsúfolt szerelvénnyel csak kétszer utaztam, egyik alkalommal rögtön amikor megérkeztem, másodszor pedig valamelyik délután. Amúgy szokott lenni hely. A kiírások (Helveticával vannak írva, rémlik?) egyszerűek, nem lehet eltévedni. A metrómegállók általában nem csatlakoznak nagy aluljárókhoz, mint itthon, hanem csak pár lyukon keresztül tudunk lemenni lépcsőn a megállóig. Sok helyen lift is van a mozgássérültek részére.

IMG_0835
IMG_0836

Az árakról: a közlekedés egyesített alfája a Metrocard, ami egy egyszerű mágneskártya. Kétféle konstrukcióban kapható: feltöltéses és fix idejű. A metróba lefele menet, többnyire a peron előtt nagy forgóvillák vannak, ahol a kártyát lehúzva lehet bemenni. $2.25 egy utazás ára, az első konstrukcióban működő kártyáról ilyenkor az összeg levonásra kerül. Én egy 14 napos „unlimited” kártyát vettem, amivel akármennyit lehetett utazni. Ez kb. 10.000 Ft-omba fájt, mivel ezeknél nincs diák kedvezmény, mindenhol csak korkedvezményt láttam (14 éves korig…). Miután bementél a metró hálózatába, korlátlan ideig utazgathatsz, át is szállhatsz, sőt, több helyen a felszínen is az utazás megszakítása nélkül átmehetsz másik járatra. Egy idegesítő dolgot viszont tudni kell: (ha jól emlékszem) 18 percig nem lehet újra lehúzni a kártyádat, így én is jól megszívtam, amikor véletlenül rossz irányba mentem le a metróra olyan helyen, ahol nem volt átjáró a másik irányra a föld alatt. Malmozhattam 18 percet, amíg a másik kapu beengedett. (Nyilván ez azért lehet, hogy ne tudd másnak odaadni a korlátlan kártyádat.)

A metrók tiszták; meg úgy általában is, az volt a benyomásom, hogy Manhattan elég tiszta, mivel gyakran, és hatékonyan takarítanak. (Érdemes összevetni a hazajövetelem utáni első vonatozásom tapasztalatával, ahol a Keleti főlépcsőjéről próbálta két munkás összesöpörni a cigicsikkeket. Fele ott maradt utánuk.) Persze nem tudnak csillogni-villogni a 40-70 éves megállók, érződik rajtuk az elhasználtság; kopottak, lestrapáltak. Igen, egyszer láttam patkányt is a sínek között. Sajnos egy ekkora hálózatot nem könnyű karban tartani, hiába újítják fel folyamatosan a megállókat.

A szerelvények Bombardier kocsik (mint nálunk a MÁV új piroskái), mivel ott a gyár nem messze a várostól. :) Vannak régebbiek is, láttam újabbat is, sok különbség nincs a pesti metróhoz képest. Talán kicsit szélesebbek, az volt a benyomásom, hogy ha rendesen ülve teljesen kinyújtom a lábamat, akkor nem ér el a kocsi közepéig, pedig itthon bőven túl is lóg rajta.

Furcsa volt, hogy mivel egy vonalon több járat is közlekedik (!), figyelni kell, hogy jó vonatra szállunk-e fel. :) Persze emiatt előfordulnak torlódások és késések is, nincs olyan óraművi pontosság, mint Budapesten, ahol viszonylag könnyű ezt megvalósítani három vonalon :).

Még egy érdekesség: A szerelvények hosszúak, így a vezető nem mindig látja be végig az egészet, így nem ő zárja az ajtókat, hanem 5-6 kocsinként van egy olyan vagon, aminek a végében egy fülkében egy ember minden indulás előtt kidugja a fejét, körülnéz, hogy lehet-e már zárni az ajtókat, és bezárja őket.

itrans

Én egyébként végig iPhone-nal navigáltam: a hivatalosan is kiadott térképből többen is csináltak többféle iPhone Appot, én mindet kipróbáltam, és egyértelmű nyertesként az iTrans NYC programot tudnám kikiáltani. Láthatóan a Maps irányelvei alapján készült; rettentő gyors, könnyen használható és remekül tervez útvonalat. Sosem hagyott cserben.

Buszok

Az MTA üzemeltet számos buszjáratot is, amik már sokkal kevésbé könnyen navigálhatóak, mint az ingyenesen beszerezhető metrótérkép segítségével a metró. Egyszerűen sehol nincs kiírva, hogy mire lehet átszállni. Egyetlen mentsváram a buszos útvonaltervezésben a Google Maps volt, ami ismeri az összes járatot, a pontos menetidejükkel együtt.

_MG_9623

Nem sokat buszoztam, talán ha kétszer mentem csak velük. A sofőrnél kell felszállni, ott van automata, ami elnyeli majd kiköpi a kártyádat, utána mehetsz leülni. Érdekes, hogy minden ablak alatt van egy nagyon hosszú gomb, amit megnyomva jelezheted a leszállási szándékodat.

Taxik

Számomra meglepő volt, hogy a jellegzetes sárga taxik is egy vállalat kezében vannak, így teljesen egységesek, majdnem mind ugyanolyan márkájú, és ugyanúgy néz ki. Én nem utaztam egyel sem, mert utazásért már fizettem az MTA-nak :), viszont azt hallottam róluk, hogy az anyósülés hátuljában hitelkártya olvasó is van, azzal is lehet fizetni :), meg egy kijelző, amin beállíthatod, hogy hány százalék borravalót akarsz adni.

_MG_8134
_MG_8689
_MG_8686

A városban, mint már említettem, nagyrészt csak ezek a sárga taxik jártak, ezekből viszont rengeteg volt. Tényleg arabok vezetik a legtöbbet és tényleg leintik őket, nem hívják, mint nálunk. :)

KRESZ

Érdekes. Manhattan úthálózata alapból egyszerű (ld. I.), de ezt még tovább egyszerűsítették azzal, hogy a nagyon széles, 6-8 sávos utak kivételével minden út egyirányú. Ezen kívül minden zöld teli zöld. Sávok nem jönnek létre és nem tűnnek el, mert az már szerintem ezeknek bonyolult lenne. Szóval a közlekedés annyira egyszerű, amennyire csak lehet.

_MG_8555

A filmekből azt látjuk, hogy végtelen dugók közepén végtelenül ideges emberek ülnek, de 10 nap alatt ilyet nem tapasztaltam. Az volt a benyomásom, hogy az autósok alapvetően sokkal udvariasabbak a magyaroknál. Nem rohannak át a sárgán, pláne nem a piroson, nem próbálnak minden teli zöldnél elütni, stb. Egy példa: egyik este fél 12 körül mentem haza Harlemben. Az utca kihalt volt, sehol senki, én mennék át a lámpánál, mellettem a kanyarban feltűnik egy böhöm Hummer, olyan igazi toronyórás-láncos feketékkel. És egy szó, egy motorbőgetés nélkül kivárták, amíg átsétálok előttük a „zöldön” (nincs ami igazából fehér). Utána kivárták az ő zöldjüket és mentek dolgukra. Itthon már le akartak volna tolni az úttestről az biztos.

A New York-i helyieket nagyon egyszerű felismerni. Az egyik, amiből biztos lehetsz benne, hogy nem turistáról van szó, hogy fehér iPod kábel lóg ki a füléből. A másik, hogy átmegy zebrán a piroson. Én először a megpróbáltam betartani a szabályokat, aztán rá kellett hogy jöjjek, hogy nincs értelme. A piroson simán át lehet menni mindig, mert számítanak rád, lassítanak, kikerülnek. És nincs belőle idegeskedés. Ez ott így megy, mindenki tudja.

A turistákat amúgy nem nagyon kedvelik, legalábbis maguk közt meg van rólunk a véleményük. Az a helyzet, hogy fél hét után teljesen egyet tudtam érteni vele, mert a Times Square-en a nagy tömegben 5-ös csoportokban, a tömegnél lényegesen lassabban battyogó, bámészkodó, a tömeget minden szempontból akadályozó emberek nekem is teljesen az idegeimre mentek. Én ha bámészkodni akartam (márpedig sokszor akartam), akkor egyszerűen kiálltam a tömegből. Ennyi.

Felhőkarcolók

Az egyik legfőbb ok, amiért New York-ba utaztam, azok a felhőkarcolók voltak. Nem csalódtam bennük. Aki nem szédül a betonon, annak egyszer mindenképpen látnia kell, éreznie kell, milyen ekkora épületek közt mászkálni. Meglepő mód közelről egészen más látványt nyújtanak, mint messziről. Pl. az Empire State Building-et már kilométerekről ki lehet szúrni a városképben, ott állva mellette viszont először nekem fel sem tűnt, hogy amellett az épület mellett állok, amit legjobban csodálok. Nem volt gond a luxussal, az art deco elemekkel, vagy hasonlókkal, egyszerűen az a helyzet, hogy a felhőkarcolók legtöbbje (főleg a régiek) lépcsőzetesek. Alul egy egész háztömböt elfoglalnak, olyan 2-5 emelet magasak, ami épp elég ahhoz, hogy a szűkebb, égbe törő tornyot teljesen el is takarják. Nem érzed, hogy magas.

_MG_8588
_MG_9603
_MG_8499
_MG_0018
_MG_0074
_MG_0083

A város láthatóan még mindig nem heverte ki a 8 évvel ezelőtti terrortámadás sokkját, amiben ledőlt a World Trade Center ikertornya. Én sosem értettem, hogy miért okozott nekik akkora lelki törést ez (figyelmen kívül hagyva persze a több száz áldozatot), de ott rájöttem: azért, mert a WTC több volt egy épületnél; a város jelképe volt. Olyan volt ez nekik, mintha nekünk a Parlamentet robbantaná fel valami terrorista. Pótolhatatlan „landmark” veszne oda. A WTC a környező épületeknél majdnem másfél-kétszer magasabb volt, látszott mindenhonnan, mint Párizsban az Eiffel-torony, és megadta a városképet, ha a partról nézted a felhőkarcolók sziluettjét. A helyén tátongó űr hatalmas (átvitt értelemben és szó szerint is). Odautazásom előtt nem gondoltam, hogy meg fog hatni a dolog, de ott éreztem, hogy hiányzik onnan a két épület. Megnéztem volna.

_MG_0650
_MG_0649

A helyükön (úgyis mindenki erre kíváncsi) most nagy építkezés zajlik, kb. hasonló huzavonával, mint itthon egy hasonló kaliberű beruházás. A Metro-ban olvastam, hogy most már nagyon elege van a városnak abból, hogy még mindig nem lóg ki egy méterre sem a földből az épület, úgyhogy kezdik emelni pofátlanul magasra a csúszás esetén naponta fizetendő kötbérek értékét. Az ikertorony helyén két vízeséssel díszített „lyuk” lesz, egyfajta emlékmű. A környező kiszolgáló épületek helyén pedig épül a Freedom tower, valamint még pár magában is elég magas épület.

_MG_8634
_MG_8609
_MG_8636
_MG_8637

A városban amúgy külön tetszett a különböző korok építészetének keveredése. Ezer példát lehetett látni rá, ahogy az Új Amszterdami időkből fennmaradt fa berakásos házak jól megfértek a modern felhőkarcolók árnyékában, vagy ahogy a régi magasépületek csipkéi mögött megbújt egy új üveg monolit. Minden felhőkarcoló egyedi, és ezt ki is használják, mert remek tájékozódási pontok. A város 5-10 nagyon ismert épülettel rendelkezik, amikhez bárki odatalál. A „Találkozzunk a Chrysler buildingnél” kb. ugyanolyan, mintha itthon azt mondanád, hogy „Fussunk össze a Blahán!”. Vannak szeretett, dicsőített felhőkarcolóik, mint az Empire State Building, és kevésbé szeretettek, mint pl. a MetLife building fekete blokkja.

_MG_8565
_MG_8595
_MG_8606
_MG_8597
_MG_0756

A legtöbb felhőkarcoló 40-60 emelet körüli magasságú, sok lakóház 30-40 emeletes. Az igazán magas épületek érik csak el a 80-102 emeletet. Én kettőn is voltam.

Az Empire State Building

schA felhőkarcolók közül is elsősorban a legismertebb, ezer filmben látott Empire State Building-re akartam eljutni. Számomra az egy olyan dolog volt, mint másnak megmászni a Himaláját. El akartam menni, fel akartam jutni a tetejére, és mérhetetlen megelégedéssel töltött el, hogy sikerült. :)

Az ESB a WTC lerombolása óta újból New York legmagasabb épülete a maga 447 m-ével. Két kilátó üzemel benne, egy a 86. emeleten, ez egy csak ráccsal védett, nyílt kilátó, és egy a 102. emeleten, alig valamivel az antennák alatt. Ez utóbbi zárt, jó koszos az ablak üvege, és csak plusz $15 ellenében tekinthető meg. Mivel az épület a Central Parkhoz közelebb, a felső magasabb épületeket tartalmazó részen áll, elég jó kilátás nyílik a környező városrészre a tetejéről. A közelben lévő épületek közül csak 1-2 éri el a 80 emeletes magasságot, a többség 40-50 emelet között van.

És akkor most el is mesélném, hogy egy turista számára New York a Végtelen Sorbaállások Városa. Nekem az egész a reptérrel kezdődött, amit már említettem, de következő nap az ESB volt az első, ami igazi helyi nevezetességként már rá is tette a pecsétjét a dolgokra. Miután a gyönyörű előcsarnokot megcsodáltad, és elindulsz a második emeleten lévő jegypénztárhoz, már el is veszik az épület varázsa. Belsőépítészetileg lehangoló. Mindenhol műmárvány burkolat, méghozzá helyenként olyan illesztésekkel, hogy a TSz-en nevelkedett Józsi bácsi is elcsodálkozna rajta. A silány álmennyezetnél csak a műpadló mintája rondább. Ilyen folyosókon és termekben kell végigállni először a jegyért a sort, utána pedig a security csekkolásra várót. Ám ezzel még közel sincs vége: a liftnél ugyanakkora sor várt, ráadásul a lift csak a 80. emeletig megy, egy újabbal kellett a 86. szintig menni. (A liftek távirányítóval működtek, és kb. olyan gyorsak, mint a Schönherzesek, tehát majdnem egy perc volt, mire felértünk a 80. emeletre.)

_MG_8109
_MG_8155
_MG_8156
IMG_0837
IMG_0838

A 86. emeleti kilátón pazar látvány és félmilliárd ember fogad. Nem volt egyszerű a korlátig elverekedni magamat, hogy kinézhessek. :( Csináltam félezer képet, majd lesz panoráma is, amint összeszedi magát a PhotoShopom. Addig is ízelítőnek pár kép:

_MG_8158
_MG_8165
_MG_8217
_MG_8219
_MG_8230
_MG_8256

A 102. emeletre már csak azért is felmentem, hogy elmondhassam, hogy voltam olyan magasan :), de sajnos a kilátás nem volt sokkal jobb onnan sem, viszont ott majdnem egyedül voltam, úgyhogy nyugodtan el tudtam lenni egy fél órát-40 percet a városban gyönyörködve.

Oda már csak egy külön kezelővel ellátott lift vitt fel. Visszafelé két kisgyerek is jött a lifttel, a bácsi pedig megengedte nekik, hogy vezessék a liftet. Vagy 10 percet cikáztunk fel-le a 86. és a 102. között. A gyerekek nagyon élvezték :) Turistáknak megnyitották a lépcsőt is a 80. emeletig, úgyhogy én lépcsőn mentem le 6 emeletet onnan. A 80-adikon egy elég nagy ajándékbolt várja az érdeklődőket (illetve mindenkit, mivel csak azon keresztül lehet kijutni). Ez egyébként elég általános, minden turista látványosságnál volt ilyen ajándékbolt, ahol mindenféle vackokat lehetett venni. Persze minden, ami értelmes lett volna (pl. voltak jó ESB-s poszterek) nagyon drága volt.

_MG_8343
_MG_8344
_MG_8348
_MG_8351

Mára ennyi. Legközelebb a Rockefeller centerrel és New York emberével folytatjuk.

(Sajnos a folytatás sosem készült el.)

16 hozzászólás

Submit a Comment
  • cruy

    nagyon jo lett a cikk. Sokat tanultam belole. Varom a III. reszt:)

  • csibar

    Huhh, mintha NY-ban lettem volna, élmény volt olvasni. Csatlakozom cruy-hoz, várom a következő adag inputot! :)

  • monghuz

    Hol a 3.rész? :D

  • GK

    Majd lesz. Ne kell aggódni.

  • Tom

    Mégse lesz 3. rész?

  • GK

    Túl sokáig halogattam, most már nem hiszem hogy megírom.

  • Tom

    Igen, ettől tartottam, idővel fakulnak az élmények és akkor már nem tudja leírni az ember :(
    Én csak Barcelonába készülök, de már azon agyalok, hogy be kellene szerezni egy kis mini subnotit, hogy leírhassam napi élményeimet, tapasztalataimat, felmerülő kérdéseimet, problémáimat.

  • Tom

    Olvastam, hogy egyedül mentél. Nem hiányzott egy utitárs?
    A fél ELTE-t végigkérdeztem már, de a velem utazni akarók száma erősen konvergál a nullához, egyszerűen nincs senki, pedig csak 15k lenne a repjegy (szállás megdobja, de pl kolesz nem vészes árban), úgy érzem most vagy soha, de egyedül még sose mentem sehova, nyelvi gondjaim is vannak kicsit. Mit tanácsolsz?

  • GK

    @Tom: Nem kell ahhoz subnoti, jó a füzet+toll is! :D

    Útitárs kérdésében pedig nem nagyon van ötletem. Nekem kicsit hiányzott a társaság, de legalább nem kellett mindig konszenzusra jutni, hogy mit nézzünk meg, hanem én döntöttem egyedül.

  • Tom

    És aztán azt ki pötyögi be? :-)
    A pda-mhoz kellene egy nagyobbacska Stowaway méretű külső billentyűzet és gond egy szál se onnantól. Talán ez lenne a legkisebb és olcsóbb megoldás.

    Még annyit kérdeznék, hogy ami fényképen te is szerepelsz, az hogyan készült? Megkértél néha egy-egy járókelőt tök random, hogy kapjon le vagy állványról lőttél úgy képet?

  • GK

    Kinéztem egy kevésbé gyanús embert és megkértem hogy csináljon képet. Nem féltem, hogy ellopják a kamerát, végig az volt az érzésem, hogy jó a közbiztonság. (Tegyük hozzá, hogy viszonylag jó környékeken jártam, nem Bronx mélyén…)

  • Tom

    Nem Barcelona lett végül (az majd őszre, akkorra lett olcsó jegy), de megvolt Dél-Spanyol, elmentem egyedül szülinapozni és nem vesztem el, fényképek is lettek, mindig találtam vkit, aki lefényképez :-) Nem volt para egyedül se. Ahol nem tudtak angolul, ott jött az Activity :)
    ———————————————————————
    Neked a szállásnál nem volt para a sokágyas szoba? Cuccokat nem kell félteni ilyen helyen, mégis vadidegenekkel alszik az ember? Szemezek én is New Yorkkal, de csak a sokágyas dormitoryt birnám megfizetni.

  • GK

    Én nem vagyok félős. :) Ahol én voltam, ott volt zárható szekrény (mondjuk a lakatot megvetették velem, de utána azt el is hozhattam), de nyilván sokat nem ér, mivel a kulcsot max az ágyad szélére tudod rakni, meg pl. a cuccaidat kirakod éjjelre tölteni. Úgy vagyok vele, hogy egy ilyen helyen hozzám hasonlóak vannak, akik nem azért utaztak oda Európából, hogy meglopjanak.

  • McSteamy

    Á, de kár, hogy nincs tovább… Élmény volt olvasni:) Szerencsés vagy, hogy kinn lehettél. Nekem is a legnagyobb álmom kijutni:)

  • Dylan

    Hello!

    Egy élmény volt olvasni az élménybeszámolódat. A legjobb ebben a témában amire eddig a neten akadtam! Sok hasznos infót tudhattam meg belőle! Jövő nyárra én is egy New York-i utazást tervezek. Pont mint ahogy te is! Tök jó érzés a net segítségével megszervezni mindent! A google earth-ön már én is annyit bújtam Manhattan térképét, hogy már elég jól ismerem a környéket ahol a Hostelem lesz. (A Times Square tövében. :) Sajnos útitársat még nekem sem sikerült találnom. Majd lehet hogy lesz pár kérdésem pl.: Megéri megvenni ezt a New York pass-t? Úgy érzek kihasználtad?

  • Notredami

    Én sokfelé utaztam már, de nagyon nem szeretek másokkal aludni.
    1. Nem hagynak aludni.
    2. Minimum horkolnak.
    3. Allandóan figyelni kell rájuk alvás közben is. Igy csak félig lehet aludni és ha egy nyúzós uton fáradtan jön a reggel akkor bizony kemény nap jön és nem érzem jól magam, meg lelassulok.
    Sok helyen veszélyes is mások közelében aludni!
    Mindenféle bolondok vannak a világban nagy számban és mikor mi fordul meg az agyukban.
    Eddig kivételt csak egy hegyi menedekházban tettem a közös alvás alól, ahol nagy élmény volt olyan hegymászó turistákkal aludni akik 12 napja nem fürdöttek.
    De ott nem tudott volna sehova se menni aki valami rosszat csinál éjszaka.
    Szóval lehet, hogy drágább egy szállás de inkább az, mint hogy másokkal egy fedél alatt.

Submit a CommentPlease be polite. We appreciate that.

Your Comment