Na, végre jutott egy kis időm arra is, hogy Brüsszelből visszatérve megosszam veletek az élményeimet. Kicsit zűrös hetem volt :)

Mint korábban írtam, Anna nyerte meg az EU által szervezett Juvenes Translatores nevű fordítóversenyt Magyarországon, ezért egy 3 napos Brüsszeli út volt a jutalma, amire engem vitt kísérőnek. A versenyt 17 évesek írták az EU minden országából, két tetszőleges EU nyelv közt kellett hasonló nehézségű szöveget fordítani. Brüsszelben már csak a díjátadót tartották, amolyan „nemzetek közti” forduló természetesen nem volt, nem is lett volna értelme :)

A programról

Vasárnap mentünk repülővel, de sajna csak délutáni gépre kaptunk az Uniótól jegyet, ráadásul nem Ferihegyről, hanem Bécsből indult, bár ez nem jelentett akkora gondot, mivel Győrhöz majdnem ugyanolyan messze van :). Az 5 óras indulás viszont már annál kellemetlenebb volt, mivel így gyakorlatilag első nap csak utaztunk, vacsoráztunk és mehettünk is volna aludni, amit persze nem tettünk; egy kis esti séta azért még belefért. :)

Hétfőn délelőtt volt egy pár órás városnézés, amit én nagyon élveztem, elmondtak egy csomó érdekes dolgot a városról, aztán a díjátadóra mentünk az Európai Bizottság épületébe. Utána egy újabb svédasztalos állófogadás következett, aztán a fordítóirodák felé vettük az irányt, ahol az egyik magyar fordításért felelős csaj megmutatta, hogy hogyan dolgoznak ők. 2 óra pihenő a szállodában, majd vacsora egy előkelő francia étteremben.

Kedden délelőtt még megnéztünk egy, az EU 50 évéről szóló kiállítást, ami elég érdekes volt, ám nagyon hosszú, és a végére már nagyon untam. Pedig marha interaktív volt, meg próbáltak összeszedni egy csomó tárgyat, ami a bemutatott eseményeken ténylegesen ott volt. Dél után valamivel kivittek a reptérre, és repültünk is haza. Bár odafelé kocsival mentünk, visszafelé ezt nem tudtuk elintézni, úgyhogy biztosítottak számunkra vontatjegyet Bécstől Győrig, amivel volt egy kis para, mivel Wien Südbahnhof-tól szólt a jegy, nekünk pedig el kellett odáig jutni valahogy…

Brüsszel

Nekem tetszett a város nagyon, van egy nagyon szép régi belvárosa, a Grand Place tényleg lenyűgöző lenne, ha nem állt volna a közepén egy nagy rendezvénysátor. Engem mindig nagyon érdekeltek ezek a régi épületek, de főleg mostanában egyre többször merül fel bennem, hogy miért nem építenek ma is ilyen szép, igényes, cirádás házakat. Ezeken látszik, hogy volt velük munka, nem úgy, mint a mai egyen-kocka épületeken… A másik arca Brüsszelnek a modern kormányzati negyed, ahonnan az EU üvegpalotái meredeznek az ég felé. Látszik, hogy ott aztán kiélhették magukat a modern építészek. De nekem tetszett az is :)

A városról talán az volt számomra a legérdekesebb infó, hogy régen sokkal inkább hasonlított Velencére, mint a mai Brüsszelre, mivel szigetekből állt, a mai utcák helyén, a szigetek közt, egy 20 centi mély, de elég széles folyó folydogált. Az emberek régen ebbe öntöttek minden szemetet és mocskot, úgyhogy a sorozatos járványok és a bűz miatt azt hiszem a múlt század végén végleg eldöntötték, hogy megoldják ezt a problémát, és megoldásként amellett döntöttek, hogy az egész folyót a város alatti csatornákba terelik. Így ma már csak egy 20 m-es szakasz látszik belőle, emlékeztetőül :)

A Manneken pis története is jó: Az utcában valami bőrmunkások éltek, akik az utcán tárolták halmokban a bőrt, ami szintén baromi büdös volt, úgyhogy őket meg kipaterolták Brüsszelből. A pisilős fiút ábrázoló szobor állítólag a tőlük kapott szuvenír. :)

Az idegenvezető amúgy azt mondta, hogy Brüsszelben talán a legolcsóbbak az ingatlanok Európa fővárosai közül, úgy havi 80-90.000 Ft-ért már lehet elég jó lakást bérelni a belváros közepén is. Van sok ház, ahol nem laknak, és ez viszi le az árakat. Amúgy bár csak 1 millióan laknak Brüsszelben, valami baromi sokan (2.5 millióan? Nem akarok hülyeséget mondani…) járnak be csak dolgozni, nem ritkán napi 4-5 órát utazva is. Az EU adminisztrációja rengeteg embert foglalkoztat.

Amúgy nagy általánosságban nem sokban különbözik Brüsszel Budapesttől. Más kicsit az építészeti stílus, de szerintem Buda is van olyan szép. Mások, de nem mondanám, hogy egyik vagy másik sokkal jobb.

Mivel a hivatalos nyelv a francia, a holland és a német (ez utóbbi inkább csak valami kissebség), minden ki volt írva két nyelven (utcatáblák, feliratok, minden). Ez baromi furcsa így magyar szemmel :D. (Nem mellesleg a belga leányzó franciáról hollandra (vagy fordítva?) fordított…) Az Unió hivatalos nyelve 27 tagországának hivatalos nyelvei, és ezt elég komolyan is veszik: majdnem mindenhol az EU-s épületeken ki volt minden írva minden nyelven – igen, magyarul is. Fura érzés volt olyan messze otthonról azt látni, hogy ki van írva magyarul valami. (Főleg ha belegondolok, hogy az ausztriai határon átlépve semmi sincs már magyarul kiírva, szemben a Sopronban, és sok helyen még Győrben is éktelenkedő német táblákkal.) Láttam 3-4 magyar zászlót is lengeni a szélben. Jó érzés volt. :)

Szállás

A Citadines hotelben laktunk, kb. 5 percre gyalog a Grand Place-től, egy elég szép utcában. A hotel nem volt rossz, az lepett meg, hogy külön szobát kaptunk és mind a kettő kétszemélyes volt. :) Végülis az egyiket nem használtuk, jó testvérek módjára jól elvoltunk egy szobában is. :) Net volt, bár csak kábeles, és az is elég érdekes, de haza tudtunk Skype-on szólni, és az Anna barátjával még az iChat video chat is összejött.

Ami bajunk volt a hotellel, hogy befűteni nekünk kellett, erre pedig első éjjel nem jöttünk rá (pontosabban bekapcsoltam a fűtést, csak mint második éjjelre kiderült, maxra kellett volna felhúzni, én meg csak a felére tekertem fel), szóval fáztunk éjjel; annál is inkább, mert ezek a hülyék nem tudják, hogy mi az a takaró, a szobában március elején csak egy plédet találtunk az ágyon.

Kilátás a szállodából (QTVR): este – nappal

Kaja

Belgium híres a csokoládéiról, ami már akkor tudatosult bennünk, amikor leszálltunk a repülőről, és a mozgólépcsőről 5×2 m-es csokireklám tornyosult az arcunkba, és az érzés csak erősödött az esti sétánk alkalmával, amikoris több csokibolttal találkoztunk (igen, „csokibolt”, olyan bolt, ahol csak csokit lehet venni), mint Pesten kínaival (értsd: minden sarkon egy). A kirakatokban csokiköltemények, csokiszökőkutak, húsvét lévén fél méteres csokinyulak. Elképesztő :D És a csokijuk tényleg marhajó. Dicsekedtek is vele, hogy ami nekik van, az az igazi csoki, a világ más részein (pl. USA) csak „csoki ízű” dolgok vannak (ez egyébként azokon a csomagolásokon is olvasható állítólag). Nekünk csak a reptéren sikerült vásárolnunk, mivel elég kötött volt a program.

Ha valami negatívumot kéne mondanom az útról, akkor az a kaja lenne. A svédasztalok nekem nem jöttek be, ehető volt, de nem ujjongtam tőle, hogy milyen finom, voltak kaják, amiket mi melegen eszünk, de ott egy az egyben hidegen voltak tálalva, meg voltak dolgok, amiket megkóstoltam, de inkább nem kellett volna (pl. paradicsomlé, brrrr). Ennél lényegesen rosszabb volt a francia étteremben a vacsora: Csigával kezdtük (ami még komolyan a legjobb volt az egészből, először ettem, de nem mondanám rá, hogy nem ízlett), aztán kihoztak egy pötty habbal 3 mm² hagymával és citrommal egy majdnem áltátszóan vékony kis szelet gönygölt húst, aztán 3 korongot, ami legjobban állagra tömény zsírra hasonlított, ízre meg semmire, és szörnyű volt, aztán valami állat tüdejét, ráadásul francia módra nem átsütve, hanem majdnemhogy nyersen, rágósan, inakkal. És az íze is szar volt. Akkor este megint csak a desszertekkel laktam jól, amik viszont fennségesek voltak. A csokihoz értenek. :)

Másik dolog, hogy ezek arra jutottam, hogy nem szoktak reggelizni, mivel kedd reggel 8 körül egyszerűen semmi sem volt nyitva a belváros legforgalmasabb részein, se egy kávézó se semmi; épphogy találtunk egy kis ABC-t és egy pékséget, és tudtunk venni egy croissan-t az útra.

Árak

Nagyon nem nézegettem őket, nem is voltunk sokat boltban; annyit tudok mondani, hogy talán 1 € körül volt a croissant, meg ugyanennyi volt egy ásványvíz is. Annál érdekesebb, hogy a reptéren a régi vámmentes övezetben milyen árak voltak: 50 €-t vittünk, és majdnem mind elfogyott a szuvenír csokikra, ilyen 9-20 € közötti pénzeket kértek el az egyszeri vásárlótól egy doboz bonbonért. Sikerült enni két szendvicset (sajt nélküli szendvicset) 6 €-ért és 3.5-ért venni hozzá egy 3 decis ásványvizet (biztos aranyozott volt, vagy a Manneken pis pisilte ki).

Vicces még az is, hogy bécsben kénytelen voltam Forintot váltani, és a reptéri pénzváltóban 5 (!!!) €-t kaptam 4000 Ft-ért. (0.03 váltási ráta, 1 € meg adó…)

Utazás

Végezetül az utazásról pár szót: Először ültem életemben repülőn. Odafelé Boeing 737-400-zal, visszafelé 737-300-zal mentünk, a 920 km-es távot a repülő alig másfél óra alatt tette meg. Számomra nagyon nagy élmény volt a repülés. Nem tudom, igazából mit vártam, de valahogy az lepett meg az egészben, hogy milyen „természetes”. Kicsit gyorsít a gép, aztán egyszercsak a levegőben is van. A leszállás hasonlóan simán ment. Egy busz lényegesen instabilabbnak tűnik mozgás közben, mint amilyennek a repülő érződött. Csak úgy csüngtünk a levegőben és kész :D Nagyon bejött az érzés :)

Külön jó volt, hogy mivel egész Nyugat-Európát összefüggő felhőtakaró borította, abban az élményben is részem volt, hogy szálltunk a felhők felett, ahol gyönyörű napos idő volt, aztán alászálltunk a szürke felhőkbe, majd le a szakadó esőbe és a sötétbe. Vicces érzés tapasztalni, hogy mi van a felhők felett :)

Az is tetszett, hogy Bécsben úgy szálltunk le, hogy a Fertő-tó felett tettünk egy nagy kanyart :)

Képek