|
//if (is_home() && (!$paged || $paged == 1) || is_search() || is_single() || is_page()): ?>
Érdekes koncepció 1925-ből, érdemes áttanulmányozni. Én szívesen kipróbálnám az életet egy ilyen városban. Nektek mi a véleményetek róla? //else: ?> //endif; ?>
//if (is_home() && (!$paged || $paged == 1) || is_search() || is_single() || is_page()): ?>
Előkészületek
//if (is_home() && (!$paged || $paged == 1) || is_search() || is_single() || is_page()): ?>
Az Evernote iPhone-os kliensében mindig is idegesített valami apró hiba, amit nem tudtam sehogy megfogalmazni. Ma véletlenül eszembe jutott, hogy levideózzam, és a videót képkockáról képkockára tanulmányozva igenis szembe tűnik az a pár apró dolog, ami ugyan semmiségnek tűnik, de a mindennapi használat során igenis nagyon zavaró tud lenni. Az ilyen apróságokra igen is oda kell figyelni! Lássuk hát: |
FrissHasznos postBelőlem máshol |
Hívj meg egy sörre!
CímkékMeta |


Általános iskolás korom óta szemüveges vagyok. Tisztán emlékszem, hogy kezdődött: nem láttam a középső padok egyikéből a táblát. Eleinte próbáltam sumákolni, kitalálni a diktálásból és a padtársak füzetéből, hogy mit írt fel a tanár néni, de persze hamar kiderült, hogy rossz a szemem. Szégyen szemre az első padsorba ültettek, ahová a rossz tanulókat. Utána jött az első szemüveg, ami abban a korban megalázó volt. Nem csúfoltak érte, nem kaptam verést sem, de mindenki tudta, hogy aki szemüveges, az már nem lehet az elit tagja.












