Előkészületek

Általános iskolás korom óta szemüveges vagyok. Tisztán emlékszem, hogy kezdődött: nem láttam a középső padok egyikéből a táblát. Eleinte próbáltam sumákolni, kitalálni a diktálásból és a padtársak füzetéből, hogy mit írt fel a tanár néni, de persze hamar kiderült, hogy rossz a szemem. Szégyen szemre az első padsorba ültettek, ahová a rossz tanulókat. Utána jött az első szemüveg, ami abban a korban megalázó volt. Nem csúfoltak érte, nem kaptam verést sem, de mindenki tudta, hogy aki szemüveges, az már nem lehet az elit tagja.

Az idő előrehaladtával csökkent a szemüveg népszerűtlensége és vele együtt nőtt az üveg dioptriája – a kezdeti 0.5-öt 1-es, majd hamar másfeles lencsék váltották fel. Gimnáziumra elértem a 2-est, ami már akaratlanul is arra ösztönzött, hogy amikor éppen nem a füzetembe írtam – mert közelre mindig jól láttam –, folyamatosan viseljem a szmüveget. Ott nem zavart.

Annál jobban a torna órákon, a játékoknál, a szünidőben. Kirándulásokon állandó probléma volt hogy mikor legyen rajtam, mikor ne, hova rajkam le, hogy ne vesszen el és ne nyomódjon össze, szóval jött a függés a szemüvegtől. Ha nincs nálad, elesettnek érzed magad. Amikor egy alkalommal eltört a lencsét tartó keret, és kb. két napig szemüveg nélkül voltam, alig mertem kimenni a jól ismert utcákra. Pedig annyira azért láttam. Mégis, ha szembejön egy ismerős, nem ismertem volna meg, a későn észrevett kanyarodó autót meg inkább ne is említsük…

Két évvel ezelőtt ezekért próbáltam ki a kontaktlencsét. Kezdetben rettentő szenvedések árán tudtam csak felrakni a szememre, de hamar belejöttem. Nagyon tetszett a hirtelen jött szabadság. Szemüveg nélkül láttam. Viselhettem napszemüveget, vigyázva, de mehettem vízbe (és láttam közben!), jobban éreztem magamat vele. A lencsékkel viszont rengeteg nyűg van. Steril helyen kell behelyezni őket (egy kenutúrán ez nem is annyira egyszerű), drágák, még drágább kontaktlencse ápoló folyadék kell hozzájuk, azonban számomra a legrosszabb tulajdonságuk az volt, hogy egész napos viselet esetén estére rettentesen elfáradt bennük a szemem, folyamatos pislogással is alig láttam már valamit. Még rosszabb, hogy ugyanezt pár óra számítógép előtt üléssel is tudtam produkálni, így a hétköznapok során nem jöhettek szóba, maximum egy-egy buli, kirándulás alkalmával használtam. Maradt a szemüveg.

Tavaly télen kezdtem érlelni magamban a gondolatot, hogy mi lenne, ha befeküdnék egy lézeres szemműtétre és véget vetnék az egész kellemetlenségnek. Pláne, hogy akkor már több, mint egy éve élvezte a szemüveg nélküli éleslátás minden előnyét akkori szobatársam, aki szintén így szabadult meg a szemüvegétől.

Ahogy teltek a hónapok, mint minden nagyobb dolog esetén, elindítottam a Things-ben a kis projectemet, kezdve azzal, hogy utána kell járnom a lehetőségeknek egészen addig teendőkkel ellátva magamat, hogy el kell mennem a műtétre. :)

A választás

Ezer helyen lehet olvasni arról, hogy pontosan hogy működnek ezek az eljárások (ajánlott: Fizikuslány, eFi blog), így én csak a lényeget írnám le dióhéjban: a szem külső részéről vagy eltávolítják (PRK) vagy csak lebenyszerűen felnyitják a hámréteget (IntraLASIK), ami alatt a szemlencse anyagát egy precíziós lézer az optikailag megfelelő alakúra formálja pár másodperc alatt. A műtétet világszerte már több, mint egy millió emberen sikeresen elvégezték, itthon pedig több tízezer sikeres műtétről találtam adatokat. A beavatkozás teljesen biztonságos, a promó anyagok szerint (itthon) még senkinek nem lett rosszabb a szeme a műtét után, mint előtte volt.

Mivel információim szerint a kezelések 70%-át itthon egy cég, az Optik-Med lézerklinika végzi, és mivel ők már 50.000 sikeres műtéten vannak túl 100%-os hatékonysági mutatóval, valamint egyedül ők rendelkeznek a legmodernebb berendezésekkel, rájuk esett a választás. Érdemes megnézni a honlapon található bemutatkozó filmjüket, valamint kikérni az ingyenes prospektust, amiben részletesen leírnak mindent. A konkurencia amúgy a kisebb magabiztosságot adó faktorokon (tapasztalat, eszközpark) kívül néhol még árban sem tudott alájuk ajánlani, így nagyon nem volt kétségem a döntés helyes mivoltáról.

Végül majd két hónapja szántam rá magamat, hogy a honlapjukon kértem időpontot előzetes alkalmassági vizsgálatsorozatra, ami így ingyenes volt. Kicsit izgulva jelentem meg a megbeszélt szombaton, ahol mindenki nagyon kedves volt, egy sor vizsgálatot elvégeztek rajtam, főként a szemembe villogtak mindenféle lámpákkal és fényekkel, majd kézhez kaptam egy elég részletes adatlapot a szemem állapotáról, amin egy igazán lényeges szó szerepelt: alkalmas vagyok a műtétre.

A vizsgálat előtt vacilláltam, hogy az olcsóbb, de régebbi PRK kezelést, vagy a gyorsabb és fájdalommentesebb felépülést igénylő, de jóval drágább IntraLASIK műtétet válasszam. Szerencsére az orvos, akinek a vizsgálat végén feltehettem a kérdéseimet, ebben is segítségemre volt, és egyértelműen eldöntötte a mérleg nyelvét a PRK felé. Saját olvasatomban a PRK mellett szól az, hogy szemenként 129.000 Ft, szemben az IntraLASIK 227.000 Ft/szem áfával (Augusztus elején emelnek!), valamint az, hogy a PRK kezelés során eltávolított hámréteg tökéletesen visszanő, míg a másik esetben a fel- majd visszahajtott hám ugyan visszaforr, de végletes esetekben (nagyon erős ütődés, baleset, stb.) jó eséllyel felszakadhat a forradás mentén. Az IntraLASIK mellett egyetlen dolog szólt: 3 nap fájdalmas lábadozás helyett 1 napot ígértek. Úgy döntöttem, én bírom a fájdalmat. :)

A műtét

A műtét előző szombaton, júli 10-edikén volt, ma négy napja. Anyukám kísért el, és viselte gondomat a műtétet követő 3 nap sötétjében; mindenkinek tudom javasolni, hogy kérjen meg egy ismerőst, aki segít neki.

Nem mondanám, hogy nagyon izgultam, de azért ilyenkor benne van az emberben a félelem, hogy mi van, ha mégis ő lesz az első, akinél valami nagyon balul sül el. Vagy nem is nagyon, hanem csak egy kicsit, hiszen én is olvastam eseteket az Interneten, amikor bár javult a látás, de nem tökéletesre, vagy gondok akadtak a srác könnytermelésével, stb. Ilyenkor érdemes arra gondolni, hogy ez csak két negatív példa volt az 50.000 műtétből (talán nem is itt csináltatták…), a többi 49.998 ember, akinek tökéletesen sikerült minden, nyilván nem irogat ilyen fórumokba. Ekkora esélye meg annak is van, hogy belém csap egy villám.

A rendelőbe megérkezve egyből egy nyugtató/izomlazító pirulával fogadtak, aminek adtak is egy fél-háromnegyed órát hatni, addig bőven elolvashattam a 4 oldalas beleegyező nyilatkozatot (kb. arról szólt, hogy mindent előre ismertettek velem, és vállalom a műtét kockázatait), és kifizethettem a kedves asszisztensnél a kezelés árát. Ezt csak egy újabb szemvizsgálattal szakították meg, ahol a hagyományos módon olvasni kellett a betűket a tábláról, miközben különböző lencséket raktak a szemem elé. Megnyugodtam, mert ugyanaz az eredmény jött ki, mint korábban mindig: -2.25-ös mindkét szemem, amire -2-es szemüveget hordok, ami már nem tökéletes. Ez már évek óta így van, ami bíztató, mert várhatóan már nem fog tovább romlani a szemem.

Ezután átmentünk napszemüveget próbálni a másik helyiségbe (erről később), amit félbe is szakítottak hamar, amikor egy újabb vizsgálatra hívtak. Oda sem nézve anyukámra mentem a doktornő után. Mint kiderült, nem volt újabb vizsgálat, ott már egyből a műtő következett, pontosabban a műtő előtti kis helyiség, ahol egy kedves nő elmagyarázta a műtét utáni teendőket, miközben adott egy jégzselés szemnyugtató szemüveget, meg beadta az érzéstelenítő szemcseppeket. Szám szerint hármat mindkét szemembe. Semmi injekció, fűrész vagy hasonló, csak ez a három csepp. És már mehettem is be.

Nem kicsi bátorságot adott, hogy az előttem sorra került lány minta mi sem történt volna (na jó, kicsit pislogva) lépett ki a műtőből, és azt mondta, hogy egyáltalán nem fájt. :)

Belépve én már csak a műtőasztalt láttam, amihez tessékeltek, lefeküdtem, egyből felém is tolták a gépet, nem volt teketóriázás. Sürögtek-forogtak az emberek, a térdem alá toltak egy párnát, leragasztották lazán a bal szememet, valamint a cseppek ellen rutinosan a füleimet, aztán jött a feszítővas, amivel széthúzták a szemhéjamat. Teljesen meglepő módon ez egyáltalán nem volt kellemetlen érzés, pedig én aztán nem bírom, ha a szememben matatnak. Tekertek rajta kettőt, amivel még nagyobbra nyitották a szememet, aztán kezdődhetett a móka.

Fölém hajolt az orvos, valami fülpiszkáló szerű dologgal hozzáért a szemgolyóm közepéhez, amitől hirtelen elvesztették a szemem feletti lámpák az élüket, de mindezt én csak úgy érzékeltem, mintha a szemem előtt egy üveglapon dolgoznának. Aztán jött a kis seprű, gondolom az előbb valami vegyülettel feloldott hámréteget sepregette le, amitől drasztikusan csökkent a látásélességem. Innen már nem volt megállás.

Bele kellett nézni a piros pontba, ami hirtelen piros koncentrikus körökre váltott, de őszintén szólva se elnézni máshová, se pislantani nem akartam, pedig megfordult egy röpke pillanatban a fejemben, hogy mi van, ha most ezzel elrontanám az egészet. A fény villogni, vibrálni kezdett, majd a végére már statikus zajszerű képpé állt össze, mindez kb. 6-7 másodperc lehetett, mire feleszméltem, hogy saját elégetett hibás szemlencsém égett szagát érzem, már rá is tettek valamit a szememre. Na ott ijedtem meg egyedül a műtét során: pár másodpercig nem láttam semmit, és előtte nem figyelmeztetett senki. Már épp szólni akartam, hogy rendjén van-e ez így, amikor levették a dolgot a szememről, egy védőlencsét helyeztek rá és irdatlan mennyiségűt csepegtettek bele. „Most már élesen kellene látnia” – és irdatlan élesen láttam a felettem lévő lámpát.

Amíg azon morfondíroztam hogy ez milyen gyorsan ment már át is tették a kötést a másik szememre és már azon tapasztaltam meg újra ugyanezt.

6 perc, nem volt több az egész. Ebből tizen pár másodperc lézer.

Felállítottak, kérdezték, minden rendben van-e, én azt hiszem még meg is jegyeztem méltatlankodva, hogy „csak ennyi volt az egész?”, aztán kitessékeltek az ajtón. Készen voltam.

0. nap

A műtét napján helyenként és időnként hol jobban, hol rosszabbul láttam, de szerintem amikor rosszabb volt sem volt 0.5-esnél vészesebb a látásom. Persze fura érzés volt, meg a sok szemcsepptől a könnytermelésem is az átlag felett volt, úgyhogy nehéz volt megítélni, de határozottan élesnek tűnt minden. Megnyugtattak, hogy nem lesz ez mindig így, a hámosodás során sokkal rosszabbul fogok látni, ami majd erre a szintre javul a 10. napra. Legyek nagyon kitartó és viseljem el a fájdalmakat.

Kaptam két altatót, 4 Algopyrint és egy szemcseppet, amiből naponta 5-öt kellett cseppenteni. Részükről végeztünk.

Hazafelé taxival mentünk, meglepően jó kedvem volt, semmim sem fájt, jól láttam, a fény sem igazán zavart. Otthon azért behúztuk a sötétítő függönyöket, és lefeküdtem pihentetni a szememet. Este különösebb gond nélkül el is tudtam aludni 9-10 körül.

1. nap

Hajnali 3 körül ébredtem, a melegre. Amíg aludtam nem volt bajom, de a felkelésemet a szervezetem úgy értékelte, hogy ideje megkezdeni a hámosítást, és a leoldott réteg helyére szépen koncentrikusan egy újat kéne már növeszteni. Ez amolyan fejfájás szerű, sajogató érzés volt a szememben, néha kis szúrásokkal. Bevettem egy Algopyrint, amitől 10 perc alatt teljesen elmúlt, és már aludtam is tovább. 8 körül hasonló történt: felébredtem, elkezdett fájni, Algo, és már jobb is lett.

10-re mentünk az 1. kontrollra. Napszemüveg fel, és irány a villamos. Különösebben nem volt bajom, jól viseltem az utat, a fény sem zavart annyira, bár tűzött a nap 10.000-el, nem kímélve a légkonditól megfosztott utca emberét. A kontrollon a táblát olvastatták velem, 70%-os látásélességet állapítottak meg, ami azt mondták teljesen rendben van. (Összehasonlításképpen a műtét előtt ez 10% volt.) Kicsit homályosan láttam, de összességében szerintem max 1-es szemüveg kellett volna. A szememet megvizsgálva az orvos elégedetten nyugtázta – nagy örömömre –, hogy szépen megindult a hámosodás, minden megy a maga útján.

Délután pihengettem, közelre alig láttam valamit, úgyhogy sokmindent nem tudtam csinálni. A sötét szobában maximum hangoskönyvet tudtam hallgatni, de mire belejöttem volna, elkezdődtek az igazi fájdalmak.

Vasárnap estétől (igen, a döntő előtt kezdődött…) egészen hétfő délelőttig gyakorlatilag 5 perces ciklusokban folyamatosan folyt a könnyem. Különböző dolgoka éreztem, volt szúró, volt égető fájdalom, mindkettőt remekül csillapította az Algopyrin, viszont azzal, amikor az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy úgy érzem, mintha legalább 8 kiló hagyma felett görnyednék, és ehhez mérten folyamatosan folyt a könnyem, nem nagyon tudtam mit kezdeni, mint lehajtani és várni a végét. Annyira nem fájt, inkább kellemetlennek mondanám. A legkellemetlenebb az volt, hogy ilyenkor az ember nem bírja nyitva tartani a szemét. Fel-felnyitottam egy kép erejéig, de azonnal vissza is kellett csuknom.

2. nap

Az említett könnyezéssel indult, ami reggel tájban abbamaradt, és csak a kellemetlen érzés maradt meg, valamint hogy alig bírtam kinyitni a szememet. Ez a sötét szobában felvett napszemüveggel egy kicsit enyhíthető volt, de túl sokat az sem használt. Délutánig majdnem végigaludtam a napot, de néha azért még rámjött egy-egy 5 perces könnyezés. 5-re mentünk a 2. kontrollra, addigra már elég homályosan láttam. Na az az odaút életem egyik legrosszabb élménye lesz, azt hiszem: a perzselő napsütésért alapból nem rajongok nagyon, de amikor a fény bánt, akkor még ezerszer rosszabb végigmenni az úton. Gyakorlatilag vakon mentem, csukott szemmel, mert a könnyezés és a fény miatt nem bírtam egy percig sem nyitva tartani. Közben ilyenkor még a túlzott UV fény miatt is parázik az ember, szóval nagyon nem volt jó…

Ott egyből azzal kezdték, hogy a hámosodás miatt nem is szoktak ilyenkor látásélességet nézni, úgyhogy csak a szememet vizsgálták meg. A hám az éjszaka összeért középen, csak még laza szerkezetű, nagyon redőzött volt, ezért láttam szarul.

Visszafelé már egy fél fokkal jobban bírtam a fényt, de még akkor is sokat belenyilallt a szemembe a fájdalom.

Este hamar lefeküdtem.

3. nap

Kedden már egy fokkal jobban voltam, nehéz volt megítélni, de úgy éreztem, hogy határozottan jobban is látok. Gyakorlatilag semmi bajom nem volt, bár a fény még kicsit zavart. A legfőbb problémának már az lépett elő, hogy három nap alatt az alvás és a fekvés minden fajtáját bőségesen kimerítettem, úgyhogy már végtelenül untam magamat. Közelre még mindig nagyon szarul láttam, de már megpróbálkoztam némi számítógépezéssel. 5-10 perceket bírtam csak, pedig bekapcsoltam a GyP-seknek szánt inverz módot OS X-ben, és vagy 5-szörösére nagyítottam a képernyőt. :/

3-kor volt a 3. kontroll, amire az előző naphoz képes kényelmesen odaértem a szintén perzselő napsütésben, most már végig nyitott szemmel. Ez a kontroll arról volt nevezetes, hogy egy laza mozdulattal eltávolították a védő kontaktlencsét a szememről, ami a műtét óta óvta a szememet a fertőzésektől és a kosztól. Ez szintén fájdalommentes volt, pedig tartottam tőle, hogy az már annyira rágyógyult a szemgolyómra, hogy jön vele olyan dolog is, aminek nem biztos, hogy kéne. :) Ezzel egyidejűleg a látásélességem, ami reggel viszonylag jónak volt mondható (0.7-1.5), drasztikusan lecsökkent 2-3 körülre. A hámosodás szépen halad az orvos szerint, egy héten belül már élesen kell látnom.

Este hazajöttem Győrbe a vonattal, ami megrázó élmény volt az adott látásélesség–hőmérséklet–cucc mennyiség paraméterekkel, tetézve azzal, hogy bár direkt sötétben utaztam, a személyvonat fénye is eléggé zavarta az egyre inkább fáradó szememet. Aludni persze nem tudtam a vonaton…

4. nap

A mai nap folyamatosan javult a látásom, sajnos a várakozásokkal ellentétben nem úgy ébredtem, hogy mindent tök tisztán látok. :( Ellenben most, estére, már szerintem 1.5-2 körül lehet időnként a távollátásom, és jelentősen jobban tudok fókuszálni közelre is. Ma már megnéztem 2×20 percet a TV-ben és itthon napszemüveg nélkül is elvoltam, délután pedig a WriteRoom-ban felhúzva a betűméretet 18-asra már ezt a postot is meg tudtam írni pár kisebb pihenővel. Ma már egyáltalán nem fájt, kényelmetlen érzésem sem volt.

5. nap

Nem sok újdonság történt, mintha nagyon kicsit jobban láttam volna messzire, de még mindig 0.5-1 körül. Közelre viszont egészen kitisztult már, nem állandó jelleggel, de többször teljesen élesen láttam. Gondolom a szememnek tanulnia kell még az új dioptria használatát…

6-7. nap

Semmi változás. Kezdtem aggódni kicsit, aztán találtam egy grafikont:

8. nap

Azt tapasztaltam, hogy a korábban viszonylag labilis látásom (hol élesebben láttam hol nem) egy viszonylag fix szintre kezd beállni. Estére ez elérte a kb. 1-0.5 körüli értéket, ami már nagyon jónak mondható. Közelre most kicsit rosszabbul látok (a pixeleket nem látom, de azért tudom használni a gépet). Holnap irány dolgozni!

9. nap

Ma dolgoztam először. Bár még nem tökéletes a szemem, azért egész jól bírtam a monitort. A fáradással már nem volt bajom. Meló után mentem kontrollra, ahol most volt lézeres élesség-mérés, olvasás a tábláról és szemnyomás-vizsgálat is. 80%-ot mértek a jobb szememen és 95%-ot tudtam elolvasni a balon. :) Azt mondták minden jól megy, a kettős-(szellemképes-)látás el fog múlni hamarosan. Írtak fel Flucon szemcseppet, az egy hónapos kezelésig most ebből kell tolnom napi 5-öt holnaptól. Ez azért van, hogy meggátolja a javítósejtek munkáját.

18. nap

Minden nap egy kicsit jobban látok. Múlt hét végén már azon vettem észre magamat, hogy a húgommal összehasonlítva a látásunkat, ugyanolyan távoli apró szövegeket tudunk elolvasni, ergo 100% közeli a látásom. Ami viszont nem jó, hogy a kettős látásom még mindig megvan, ettől már nagyon szívesen megszabadulnék…

A napi 5 cseppentés néha kicsit para, amikor úgy alakul a programom, hogy nem olyan helyen járok, hogy tudnék nyugodtan, sterilen cseppenteni, meg magammal vinni a cseppet. Az elmondottakhoz híven kicsit tényleg szárítja a szemet, de én eddig nem éreztem műkönny szükségét, nem is használtam.

Közelre már teljesen jól látok, néha azért van még hogy homályos, de szerintem ez egyre kevesebbszer fog előfordulni.

Azt vettem még észre, hogy reggel rohadt élesen látok, estére meg kicsit elfárad a szemem és homályosabban, talán a sötét miatt zavaróbb a kettős látás is, ezt tudom elképzelni az okának.

23. nap

Mostanában már közelre és távolra is elég élesen látok (kb úgy, vagy kicsit élesebben is néha, mint szemüvegben), a kettős látás 2 napja kezdett el csökkenni, jelenleg éles árnykép helyett már csak foltszerű, változó, hogy melyik szememen mennyire. Mintha az elcsúsztatása is kisebb lenne… Monitornál nagyon el tud fáradni a szemem, olyankor homályosabban látok, egyébként nincs gond.

33. nap

Voltam 1 hónapos kontrollon: jobb szemem épp 120%-os volt, a bal meg 100%-os (ez nap közben is változik). Azt mondták az első 3-4 hónapban ez még ilyen képlékeny lesz, de várhatóan be fog állni mindkettő 125%-ra. A kettős látás várhatóan ugyan ilyen lassan fog elmúlni. Kaptam újabb adag cseppet, maradt az 5/nap. Következő kontroll: 1 hónap múlva.

49. nap

Elég változó mostanában a látásom, reggel általában elég jó, estére meg – valószínű farkasvakság miatt is – elég rossz. A kettős látásom fogy, nappal már figyelnem kell rá, ha észre akarom venni, viszont mintha most egy éles árnyék helyett minden oldalról szét lenne kenve a szellemkép. A bal szememmel néha elég rosszul látok, van fél-egy dioptria is néha, de ma reggel pl. szerintem az is 125%-os. A jobb szememmel nincs gond. Nagyon remélem a reggeli állapot fog beállni véglegesnek, mert az estivel nem lennék kibékülve.

90. nap

Javulgat. Sajnos még mindig nem tökéletes, de azt mondták ma a három hónapos kontrollon, hogy semmi gond, ez néha elhúzódik. Kérdeztem, hogy az esetek hány százalékában, erre az volt a válasz, hogy „nagyobb részükben” azonnal beáll a jó látás kb. 1 hónap után (volt olyan is, akinek már egy hét alatt), az esetek „kisebb részében” viszont akár egy évig is elhúzódhat. De sikertelenségre nem kell számítani. A táblát végigolvastam, a látásom 125%-osnak számít, csak ugye van egy kis elkenődés még.

Egy hónapot kihagytam a melóból (ettől független okokból), visszatérve azért meglepődve vettem észre, hogy egy hónap alatt javult valamennyit a szemem. Sokkal távolabbi, kisebb, és akár sötétebb dolgokat is jobban láttam. A szemem is kevésbé fárad.

A 3 hónapos kontroll után már csak napi 3 csepp kell a Flucon-ból.

180. nap

Tegnap voltam az utolsó, 6 hónapos kontrollon. Úgy egy hónapja azt vettem észre, hogy már nem annyira változik a látásom, beállt egy viszonylag jó, fix szintre. A vizsgálaton a jobb szememet tökéletesnek, 125%-osnak mérték, a bal szememet viszont 95%-osnak, ami egy fél dioptriát jelent. Ez szerintem nagyrészt a még mindig meglévő kettőslátásom miatt lehet, ami bal szememen erősebben jelentkezik. Két szemmel minden erőlködés nélkül elolvastam a tábláról a legkisebb betűket is, úgyhogy nincs probléma.

A kettős látásra azt mondta az orvos, hogy ő úgy gondolja továbbra is, hogy az el fog múlni magától, csak lassan. Szerinte adjak neki még időt, mondjuk egy fél évet, és nyáron térjünk vissza rá. Ő úgy gondolja, hogy az addigra már tényleg teljesen el fog múlni. Ha mégsem, akkor felvetette annak a lehetőségét, hogy a garancia keretein belül egy második, kisebb műtéttel ezt könnyedén tudják már korrigálni. Ha így alakulna, én lehet, hogy bevállalnám.

A mai naptól nem kell többet cseppenteni, nem szükséges már a napszemüveg használata és (végre!) nem kell már különösebben védeni sem a szememet az UV fénytől („mehetek szoláriumba”). A műtét sikeres volt, megkaptam az orvosi véleményt a jogsimhoz, mindenki boldog.

365. nap

Jelentem 1 évvel a műtét után is tökéletesen látok, pontosabban a bal szememen van egy kicsit kevesebb, mint feles dioptria, a jobb az 125% (mérni nem voltam, de én így érzem). A kettővel együtt úgy látok, mint csak a jobbal. Most már nem fárad be a szemem estére. Sötétben is jól látok. A kettős látás egy nagyon picit megvan még, de csak egy szemmel próbálkozva sötétben, erős kontrasztú dolgoknál (pl. távoli lámpa, csillagok, Hold) jön elő, szinte csak a bal szememen. Rettentesen élvezem, hogy napszemüvegben jól látok :) Visszanéztem a „régi” képeimet, és már baromi fura magamat szemüveggel látni. Sokkal jobb így. Ha csak az a kérdés gyötör titeket, hogy megérte-e az árát a műtét, akkor azt az egyértelmű választ tudom adni rá, hogy igen! Ne halogassátok, minél előbb, annál jobb!

1 év 9 hónap

Mivel mostanában kicsit rosszabbnak éreztem a bal szememet – biztos, ami biztos alapon –, elmentem kontrollra. Nagyon készségesek voltak, és ingyen megvizsgáltak, illetve konzultálhattam az orvossal. A bal szemem 80%-os, ez 0.5 dioptriát jelent, a jobb szemem 100%-os. Azt mondták, hogy ezzel nincs mit tenni, fél dioptria változás benne van a dolgokban, 1 alatt semmiképp nem vállalnak műtétet sem. Valószínű azért zavar csak, mert a jobb szemem sokkal jobb. Nagy gond nincs vele, két szemmel jól látok, további romlás meg nem várható.

Összegzés

Szerintem a műtét egy kis semmiség volt, még csak kellemetlennek sem mondanám, kb. jobban meg szokott viselni, amikor a háziorvosomnál kell a beteg nyugdíjasokkal teli váróban eltöltenem két órákat, mint az a szombati másfél óra az Optik-Med kellemes környezetében. Az utána következő két napért már nem ülnék sorban még egyszer, de azt mondom, hogy mindenképpen kibírható volt. Komoly fájdalmam nem is volt, az altatók megmaradtak, a jégzselés szemüvegre sem volt szükség; a legkellemetlenebbnek a „8 kiló pucolt hagymás” könnyezést mondanám. Meg hogy fél napig még azután is alig bírtam kinyitni a szememet. Aki ilyenre vállalkozik, ennyit el tud viselni.

Ha valamit változtatnék, az biztos az lenne, hogy ősszel mennék, amikor nem éget le a nap az útról.

Az ár szerintem rendben van, most lehet matekozni azzal, hogy mennyibe kerül a hátralévő életemre a szemüvegkeret, vagy a kontaktlencse meg miegyéb, de számomra sokkal többet megért az, hogy nem kell többet aggódnom a szemüveg miatt, és valószínűleg öreg koromig jól fogok látni. Aki nem volt szemüveges, az soha sem fogja megérteni ezt, úgyhogy javaslom, csak simán fogadja el, hogy ez így van. :)

A kommentek közt lehet kérdezni, tudásom szerint megpróbálok válaszolni.