Kéremszépen egy hete boldog iPhone 4 felhasználó vagyok, az első generációs modellt cseréltem le rá. A szubjektív élményeimről szeretnék beszámolni nektek. Aki nem erre kíváncsi, rossz helyen jár. :)

Beszer

Az iPhone 2G-m – melyet 3 évig nyüstöltem – megérett a cserére, a 4-es modell végre elegendő újdonságot tartalmazott nyálcsorgás/Ft arányom kellőképpen magas értékre tornászásához, úgyhogy egy szép keddi este – hosszas vívódások után – bementem a T-Mobile-hoz és megkértem őket, hogy adjanak egyet nekem is. Engem ért a legnagyobb meglepetés, amikor – az országos hiány ellenére – ugyanazon hét péntekén már mehettem is érte. A vásárlásnál három szívszorító pillanatot is átéltem: az elsőt, amikor már majdnem a kezemben volt a csomag és kiderült, hogy számot hordozni csak azonos előfizetői névről lehet, úgyhogy haza kell mennem átíratni a nevemet 6000 Ft-ért Győrbe, majd kivárni a következő készletet (némi vacillálás után elveimet félredobva mégiscsak új számot kértem), másodszor, amikor az eladó a Szent Új Kütyü Kibontási Rituálét megszentségtelenítette a dobozom kibontásával és a telefont aktiváció ürügyén jól össze is fogdosta, harmadszor pedig amikor leemelték a 127.990 Ft-ot a számlámról (10.000 Ft számla előleget is bezsebelt a T, erről persze előre véletlenül sem szóltak).

Harder, Better, Faster, Stronger

Azt vártam az iPhone 4-től, hogy egy sima upgrade lesz a 2G-hez képest, vagyis kicsit többet és kicsit jobban fog tudni mindenből, de amúgy nem lesz túl nagy a különbség.

Nem így lett.

Az iPhone 4 olyan a 2G után, mint amikor Palm m505-ről Tungsten T3-ra váltottam: minden szupergyors lett, a kijelző határai kitágultak a dupla felbontás miatt, sokkal hatékonyabban, sokkal több dologra vagyok képes vele. Teljesen új eszköznek érződik. Szegény 2G a mai szoftverek súlya alatt már kicsit köhög, van, ami már nem fut el rajta, ezzel szemben a 4-es gondolkodás nélkül vette a legnehezebb akadályokat is, érződik rajta, hogy egy eddig megerőltető feladatok meg sem kottyannak neki. Nem riceg, nem lassul, nem szenved. Fut. Bármikor bárhová.

És persze örülök az új dolgoknak, mint majom a farkának. Végre van GPS-em, így Budapest és Veszprém között nem csak azt írja ki a telefon, hogy Budapest és Veszprém között vagyok, van iránytű, ami nagyon nehézkessé teszi, hogy még egyszer jó utcában, de rossz irányba menjek 5 háztömböt (hú hány ilyen volt), van irdatlan jó kamera (erről később), végre működik a Push szolgáltatás, megy újra a YouTube, van 3G, hogy ne unjam el az életemet egy-egy letöltésen, és még sorolhatnám. Ezek már kellettek.

Külső

Bevallom, a Gizmodo első, kiszivárgott képeit egyenesen rondának találtam, de titkon akkor tudtam már, hogy fanatizmusom tetszetőssé fogja tenni a megjelenés idejére az akkor megismert formát. Nos, nem kellett hozzá semmilyen fanatizmus, a telefon élőben kifejezetten szép. Nekem sosem tetszettek az alu hátú 2G-k után a ronda műanyag 3G-k, de ezt kézbe véve a „masszív”, és a „jól összerakott” szavak villannak át az ember agyán. Az illesztések tökéletességét csak a MacBook Pro unibody házához tudnám hasonlítani. Az pedig nagyon jó. :)

A gombok és a kapcsoló nyomáspontja, helyzete, nyomást útja és alakja is kitűnő, látszik, hogy nem ma kezdték a szakmát.

Amitől kicsit tartok, az az üveg hátlap. Ez szerintem karcolódni fog. Valószínű fólia lesz rátéve, mert tokot semmi pénzért nem raknék telefonra.

Leejteni meg nem kell, és akkor nem törik össze. A telefonra vigyázunk, mert drága volt. Akit erre nem tanított meg anyukája, az ne vegyen ilyet.

Retina

Köztudott, hogy a nyáron a szememet upgrade-eltettem, csak hogy a Retina Display-t kellőképpen élvezhessem. Verdikt: megérte. Ez a kijelző valami elképesztő, 2 percig nézi az ember, micsoda részletes, micsoda színei vannak, mennyire tökéletesen néz ki rajta minden felirat, aztán már nem tud másra gondolni, csak hogy ilyet akar minden eszközére, és miért is tűrte eddig el a 65-80 dpi felbontású monitorokat a környezetében. Elképesztő, a teljes GUI-t újrarajzolták, eddig hihetetlen részletek derültek ki (pl. a címtár ikonján látszanak a betűk, amik eddig 2×2 pixeles pacák voltak), az Index.hu zoomolás nélkül elolvasható, stb.

Megvan ugyanaz az érzés, mint Palmon 160×160-ról 320×480-ra váltásnál: ami nem natív felbontású, az már gagyi régi szarnak érződik.

A kijelző fehérje pont olyan, mint a 2G-é (ellenben a 3G szar sárga árnyalatú kijelzőjével), viszont fényereje tapasztalataim szerint középértéken kevesebb, nekem a megszokott értékekhez 5-10%-kal feljebb kellett vennem. Persze a skála tetejében az iPhone 4 nyer, de nem sokkal.

Multitáska

Nem hittem, hogy erre komolyan szükség lehet, és kitartok amellett, hogy ezentúl is el tudnék lenni nélküle, de azért el kell ismernem, hogy remek egy dolog ez. Elég csak azt a termékciklus elején jelentkező tipikus fázist szemlélni, amikor szeded le a programokat az alternatív AppStore-ból (nevezzük mondjuk egyszerűen ‘Installous’-nak), és képes vagy háttérbe rakni a taskot, a letöltéseid pedig nemhogy nem vesznek el, de egyenesen töltődnek tovább a háttérben(!). Remek érzés egy-egy játék közben átnézni Twitterre, majd azonnal, az iPhone 4-en amúgy már nem hosszú betöltődést meg sem várva ott folytatni azt, ahol abbahagytad. Programok bezárására még nem volt szükségem, minden olajozottan megy.

Az első és a hátsó szem

A kamera külön is megér egy misét. Igazából már emiatt megérte váltani: a 2G (Sony-Ericsson K800i után különösen) szar fényképezőjének helyét végre egy olyan teljesítményű kamera vette át, ami az első digitális fényképezőmét (ami pedig maga sem volt rossz annak idején: Casio Exilim Z3) simán lealázza. De találtam olyan szituációt, ahol még a jelenlegi konfigomat, az EOS400D-t is megverte.

Az elmúlt héten sokféle élethelyzetben teszteltem a kamerát, és mindegyikben megállta a helyét. Nagyon nagy fényerejű, így bemozdult képeim szinte nem is keletkeztek, viszont sötétben erősen képzajos – ellenben éles. Én személy szerint sokkal többre értékelem a zajos de éles képeket, mint a manapság trendi (Canon alsó-közép kategória és a Sony által erőltetett) zajmentes, de csöpögősre maszatolt fotókat.

Van HDR opció, ami sorozatban alá és felé exponált képeket is lő, mindezt olyan gyorsan, hogy nem nagyon tudod bemozdítani a felvételt, majd ezeket semmi perc alatt összekombinálva egy nagy dinamikatartományú képet kapsz. Számomra is meglepő volt, hogy milyen sok élethelyzetben jött jól. Működik!

A vaku nem egy nagy durranás, nem ad túl nagy fényt, de legalább van, és zseblámpának pl. remekül használható. Meg kell viszont jegyeznem, hogy a vaku gombja kifejezetten idegesítő és használhatatlan. Nehéz eltalálni, és nem is feltétlenül látod, hogy most megnyomtad-e vagy nem. Sokkal jobban örülnék egy elhúzós megoldásnak (rányomok a vaku ikonra, elhúzom az ujjam jobbra, és amelyik menü elemen elengedem, legyen az aktív).

A videó felvételtől viszont már az első percben elájultam. Eszméletlenül jó minőségű videók készülnek a telefonnal 720p felbontásban. Nincs sehol tömörítési hiba, nem kockásodik, nem homályos, nem szarok a színei. Mint például ez itt:

A front kamera még mindig jobb minőségű képeket csinál, mint egy iSight, viszont csak VGA felbontásban. Meglepő, hogy nem spórolták ki a videó felvételt sem.

FaceTime

Mint már korábban említettem, szerintem nagy durranás lesz, de egyelőre nem az. A vártnál sokkal jobban működött (nincs nyűg a beállításával, jó a minősége), de ugye egyelőre csak másik iPhone 4-eket vagy új iPod Touch tulajokat hívhatunk vele. Szerintem Steve szerdán bejelenti majd az iChat támogatást, és onnantól be fog indulni a dolog.

Jailbreak

Na ez is megérdemel pár szót, ha már ráment az egész vasárnapom: azon a vasárnapon még csak GeoHot limera1n-je volt készen, én meg nagyon használni akartam már, de vindózom nem lévén VMWare-ből próbálkoztam – mindhiába. A végén már odáig fajult a dolog, hogy elhatároztam, átparticionálom a vinyót, és Boot Camp-pel rakok fel egy XP-t. A művelet közepén kaptam egy kernel panic-ot – persze elszállt egy csomó minden, a Disk Utility egyenesen azt állította, hogy ő nem tud már mit tenni, mentsem ami menthető, és fussak.

Szerencse, hogy volt TimeMachine backupom, amiből reggelre helyreállt a rend ;)

Reggel a melóhelyen egy szimpla PC-n 5 perc alatt megvolt a Jailbreak. (Én amúg 4.1-gyel kaptam a telefont.) (Még valami: az iTunes-nak futnia kellett közben.)

Antenna Gate

Akku

Ha megkérdeznének, hogy mi az az öt dolog, amit javítanék az iPhone 4-en, csak ezt az egyet tudnám mondani. Nem mondom, hogy rossz az akku, de azért ugye mindenki el tudná viselni, ha nem egy napig bírná ki aktív használat mellett, hanem mondjuk Januártól Augusztusig? Naugye.

Apróságok

Sokkal fluidabb érzés nem ricegő animációk közt használni a telefont. Hát még milyen jó, ha az ember újra felfedezi azokat az apróságokat, amiket legutóbb 3 éve látott az Apple mérnököktől (pedig nagyon szereti őket). Ilyen például, hogy az USB kábel fejének alakja változott, most már szögletes (lehet hogy csak nekem új), ezt pedig a már nem elvárható igényességgel átrajzolták szépen a Restore képernyőn is, amikor mutatja a telefon, hogy iTunes-ra kéne dugni.

Meg gyorsabb lett a sync. Nagyon. 1 percen belül szinte mindig elkészül vele.

Meg végre kitűnő minőségű hangjegyzeteket is tudok felvenni, mint pl. az Operaház fantomjának részletét a hétvégén:

Az iránytűvel gondjaim vannak, néha össze-vissza mutat mindent. Másnál is csinálja?

Meg van még egy csomó. De azt hiszem, hogy értitek. :)

Ha van kérdés, jöhet.