Ma éjjel lehúztam a rolót az LKA.hu-n.

Az LKA magazin mindig a szívem csücske volt. Még általános iskolában kezdődött a dolog, amikor megkaptam az első számítógépemet, az Amiga 600-ast. Leültem a gép elé, és jöttek a szavak. Eleinte csak magunkat szórakoztattuk vele, aztán amikor a Sulinet elérte iskolánkat, kikerült az első online verzió is a még gyerekcipőben járó magyar webre. Az LKA öregebb volt, mint az Index, tudtátok? Na persze nem volt öregebb az Internettónál, a Gurunál vagy az AmigaVilágnál. De az akkor még más világ volt, más újságokkal.

És persze mások voltunk mi is. Aztán jött a gimnázium, ahol kezdtem kicsit komolyabban gondolni az egészet, jöttek sokan, mert írni jó volt, saját munkáinkat látni az Interneten meg még jobb. Nem volt cél, nem volt mottó, ami eszünkbe jutott, azt leírtuk. Nem érdekelt, hogy másnak tetszeni fog-e, vagy hogy egyáltalán elolvassa-e valaki. Az új barátok később már nem csak a szűk környezetemből, hanem egész távolról kerültek ki, úgyhogy taláLKÁkat szerveztünk. Szép idők is voltak azok…

Egyetemisták lettünk. Bár eleinte nagyon akartam, soha nem jutott vagy időm, vagy energiám az új cikkek megírására. A végén már az is terhet jelentett, hogy mások beérkező írásait felrakjam. ZH ZH-t követett, a vizsgaidőszakokban meg a túlélésre játszottunk, nem volt idő újságot szerkeszteni. Az LKA pedig szépen lassan leülepedett. Egyre kevesebb lett a cikk és ezzel együtt – vagy pont emiatt? – egyre ritkábban jött meg az íráshoz a kedv. A dolog odaáig fajult, hogy évente már csak 1-2 cikk került fel. „Hátha később még ír valaki” – mondogattam, de mindenki tudta, hogy eljött az a pont, ami után már senki sem fog.

Ma már más a világ. Hol van már, amikor otthon leültem a gép elé, megírtam amit meg kellett, felmásoltam egy DD-s floppyra, majd másnap számtech órán feltöltöttem az LKA-ra a cikket? Az ember a gondolatait már nem saját honlapokon osztja meg az Interneten. Születtek erre megfelelő fórumok: a Facebookon vagy Twitteren elég begépelni a gondolatot és már látja is a baráti körünk. Aki meg többet akar írni valamiről, az nekiáll egyedül egy blognak. Az amatőr újságok ideje lejárt.

Köszönöm mindenkinek, aki segített az LKA-ban! Én élveztem ezt a 12 évet. Remélem Ti is! És ha még az olvasóknak is tetszett néha – akkor duplán megérte.