A héten rendeltünk az irodába nekem egy Samsung U28D590D 28″-os monitort. A választási metódus valahogy úgy nézett ki, hogy kell valami, ami full HD-nál többet tud, és lehetőleg nem 21:9-es (ami ugye nagyon groteszk egy képarány, kb. mintha két 4:3 monitor lenne egy kávában). A konkrét típusról és a hasonló monitorokról való tudnivalókról szeretnék pár szót ejteni, mert a legtöbb embernek szerintem ugyanolyan homályos ez a dolog, mint nekem volt pár nappal ezelőttig.

Választék

Manapság már elég olcsón beszerezhetőek a 22-24″-os Full HD monitorok, ilyet 40-60.000 Ft körül lehet már kapni, ráadásul nem is rosszak. A munkámhoz (iOS fejlesztés Xcode-dal) viszont elég hasznos, ha a monitoron sok toolbar és egyszerre több kód is elfér, így a 15″-os Retina MacBook Pro mellé egy Full HD-nél nagyobb felbontású kijelzőt kerestem. Nagyjából a következő opciók vannak:

• Régi csúcsmonitor: Használtan néha felbukkan egy-két régebbi 27-30″-os, 2560×1440-es vagy 2560×1600-as kijelző, azonban ezek rendszerint csak az akkori normák szerint csúcskategóriásak, mai szemmel nézve elég közepes színekkel vagy képfrissítéssel bírnak. A nagyobb gond nem is ez, hanem hogy általában se HDMI, se DisplayPort nincs rajtuk, csak Dual Link DVI. (Ezekről később.)
• 21:9: Ezek a monitorok képarányuk miatt elég kevés dologra jók. Az asztalon sem biztos, hogy elférnek, és a programok sem igazán jól használják ki őket. Egyetlen előnyük, hogy mivel látszólag nagyok, de pixelszámra elég gyengék, olcsóbban tudják őket adni a gyártók. Szerintem kerülendő a kategória.
• Új „tervezői monitor”: na ezek közül az egyik legismertebb a Samsung 4K displaye, amit én is választottam. 150-160.000 Ft körül hozzájuk lehet jutni, ami a profi kategória dupla-tripla ekkora áraihoz képest nem is rossz, ha mondjuk nincs igényünk színhűségre. Ezek általában csak HDMI és DisplayPorttal rendelkeznek.
• Új, profi monitorok: Nálunk nem jött szóba a kategória, mert ezek ugyan mindenben tökéletesek, de 3-400.000 Ft-os áruk erőteljes túlzás (legalábbis számunkra).

Csatlakozás

Ez a legmeglepőbb része az egész élménynek: régen ugye volt egy VGA, később egy DVI dugó, vettél egy ezresért kábelt, és ment a monitor. Ennek sajnos vége, visszaestünk a középkorba.

Haladjunk időrendben! A VGA egy analóg csatlakozó. Minél nagyobb felbontású képet küldünk át rajta, annál gyengébb egy-egy pixel ábrázolása, egyre jobban zavarják egymást és egyre jobban torzulnak a környezeti jelek által, így egy idő után túl homályos lesz a kép. Ekkora monitorok meghajtására egyszerűen alkalmatlan.

A DVI már egy fokkal jobb, mert az analóg mellett digitális jeleket hordozó lábak is találhatóak a csatlakozón. A digitális csatornának természeten véges sávszélessége is van, nem lehet csak úgy, akármennyi adatot áttolni rajta, így a DVI szabvány valahol 1920×1200 60Hz környékén kifullad, ennél nagyobb képet nem tud továbbítani. Erre vetettek be még pár plusz kábelt, amiken egyszerre kétszer annyi adat is továbbítható: és bumm, így lett a Dual Link DVI. Ezt természetesen a monitornak, a kábelnek és a videokártyának egyszerre kell támogatnia.

Amikor a HD és a Full HD megszületett, a TV gyártók összeálltak, hogy egy új csatalkozót készítsenek a nappaliban lévő eszközök közti HD kép és hangkapcsolat együttes kiszolgálására. Ez lett a HDMI. A HDMI 1.0, 1.1 és 1.2-es szabvány csak Full HD képet tud átvinni, 1.3-ra a sávszélességet megtriplázták, így már a 2560×1600-al is megbirkózott. Jól látjátok: a 4K monitorokhoz ez még mindig kevés, így az 1.4-es szabvány tovább bővült, már 4096×2160-at is támogatva (30 Hz-en), 2.0-tól pedig 60 Hz-en.

A VESA a HDMI-vel szemben a VGA és a DVI csatlakozókat akarta kiváltani a 2006-ban bevezetett DisplayPorttal. Tervezési szempont is volt, hogy ezekkel kompatibilis maradjon. Erre a szabványra kontrázott rá az Apple a Mini DisplayPorttal, ami ugyan az, csak egy kompaktabb csatlakozóval. Ezt a VESA beépítette a szabványba, így most már a MacBookokon lévő Mini DisplayPort is teljes értékű, szabványos csatlakozó, nem csak valami Apple-féle kicsapongás :D A DisplayPort a kezdetektől jobb paraméterekkel bírt a HDMI-nél. Amíg a HDMI csak szabványosított felbontásokat és képfrissítéseket támogat, addig DisplayPorton bármilyen kombináció elképzelhető. Az 1.0 és 1.1 szabvány 1920×1200 60Hz körül volt képes képet továbbítani (kicsit ennél többet, mert 8.64 Gb/s), 1.2-re ezt 17.28-ra növelték (2560×1600 60Hz), majd 1.3 óta már a 8K felbontásokkal is elboldogul (8192×4320).

És akkor most csavarjunk még egyet a történeten! Az Intel kitalálta, hogy ringbe szállnak az USB ellen a Thunderbolt csatolóval, ami hogy, hogy nem, pont a Mini DisplayPort csatlakozóját kapta meg, úgy, hogy azzal kompatibilis is maradt. Ezzel tehát a DisplayPort kép továbbításán kívül képessé vált PCI Express adatkapcsolat továbbítására is. Magyarul: a monitor dugóba lehet vinyót is dugni.

A DisplayPort további előnye a HDMI-hez képest, hogy royalty-free, vagyis használatáért nem kell fizetnie a gyártóknak.

Konvert

Átalakítani majdnem bármit lehet bármivé, viszont nem mindegy, hogy hogyan. Néhány fontosabb:

• DVI → HDMI: pusztán kábelezéssel (passzívan) megoldható
• DVI → DisplayPort: pusztán kábelezéssel megoldható
• HDMI → DisplayPort: pusztán kábelezéssel megoldható
• Dual Link DVI → DisplayPort: na ez fogós eset, mivel kevesebb lába van a DisplayPort csatlakozónak, mint a Dual Link DVI-nak, így csak aktívan, egy konverziós áramkörrel oldható meg (ezért ilyen rohadt drágák az átalakítók)
• DisplayPort → Mini DisplayPort: természetesen a csatlakozó megegyezik, csak kisebb

Attól függően, hogy aktív vagy passzív az átalakítás, a kábelek ára jelentősen eltérhet.

Samsung U28D590D

És akkor most lássuk, miért is nem jó ez a monitor. Mert sajnos nem az. A monitor natív felbontása (3840×2160 pixel) ebben a 28″-os méretben használhatatlan. A menüsáv 3-4 mm vastag, az alap betűméret még kisebb, egyszerűen nem jó olvasni, túl kicsi. Ekkora felbontáshoz legalább 40″ kellene. Az meg kezelhetetlenül nagy. :)

Natív felbontás. Jól látszik, hogy marha kicsi minden szöveg.

Íme, a teljes natív felbontás.

Mivel a képpont sűrűség elég nagy, így meg lehet próbálkozni a TFT monitorok szentségtörésével: a nem natív felbontáson használattal. Ezt a Mac úgy valósítja meg, hogy mivel a monitor Retina Displaynek hiszi magát, ha leváltom a felbontást 2560×1440-be, akkor a logikai képterület ugyan ekkora lesz, de a következő történik: Retina minőségben, vagyis ennek a dupláján lerenderelődik a kép, majd ezt a videokártyával leméretezi a natív, 3840×2160-es felbontásra. Ez az átméretezés persze nagyban leterheli az Iris Pro-mat, így minden animáció szaggat, lassú, az eredmény pedig szuboptimális: nem lesz minden pixel egy fizikai (natív) pixelen, de szódával azért elmegy. A dupla felbontású kép arra szolgál, hogy le kelljen méretezni a képet és ne felskálázni, ami sokkal rosszabb minőséget eredményezne.

Fénykép a Retina felbontás részletességéről: bal oldalon a tényleges 2560×1440-es felbontás a monitor által felskálázva 3840×2160-re; jobb oldalon pedig retina 2560×1440, vagyis 5120×2880 leskálázva 3840×2160-re.

A harmadik lehetőség a Mac által alapból felajánlott, Retina felbontás, az 1920×1080. Ez ugye pont a fele a natív felbontásnak, így a skálázás kimarad, viszont Retina minőségben jelenik meg a monitoron a kép. Vagy legalábbis ez papíron így van, a gyakorlatban azonban így meg olyan nagy minden, hogy inkább nem használja az ember. Meg egyébként is, ha veszel egy 28″-os monitort, akkor azért van egy olyan alapvető igényed, hogy elférj rajta :)

Minden túl nagy Retina felbontásban (itt: Full HD)

A teljes kép Retina felbontásban

További probléma, hogy a monitor csak HDMI 1.4-es csatlakozóval érkezett, amin ezt a felbontást csak 30 Hz-en képes megmozgatni, ettől minden lassú és kényelmetlen. Sokkal inkább érződik egy távoli asztalnak, mint a saját monitorodnak az egész. DisplayPorton persze átmenne a teljes 4K felbontás, viszont azon nem volt lehetőségünk kipróbálni, mert a gépemen csak Mini DisplayPort van, a monitorhoz pedig csak DisplayPort kábelt adtak, a boltokban pedig nem volt raktáron a megfelelő átalakító (1-2 nap).

Egyéb

A monitorral való kapcsolatunk itt nagyjából véget is ért, be fogom cserélni egy hasonló árú, de natívan 2560×1440-et tudó Dellre, úgy legalább nem lesz gond se a videókártya felesleges terhelésével, se a skálázott felbontással. (Meg persze ahhoz veszek egy megfelelő Mini DisplayPort kábelt is.) Pár észrevétel:

• A monitor menüje kifejezetten használható. A kijelző hátulján van egy joystick, elég egyszerűen kezelhető.
• TN-Film panel létére egészen jó színei és látószöge van a monitornak. Oldalirányban megvan a 170-175 fok, felfelé ugyan hamarabb torzulnak a színek, de szerencsére csak kisebb mértékben.
• 1 ms képfrissítéssel reklámozzák, ez nyilvánvaló hazugság.
• Elég magas az állvány, kellemetlen, hogy nem lehet lejjebb engedni a képet. Én örültem volna, ha az asztal szintjéhez közelebb kezdődik ez a hatalmas kijelző.

UPDATE: Vettem hozzá Mini DisplayPort–DisplayPort kábelt. Így lényegesen gyorsult a megjelenítés (a 30 Hz helyett 60 Hz ezt még nem indokolta volna), és szebb lett a kép. Ez utóbbinál én arra gyanakszom, hogy valami infót szerzett a subpixel sorrendről a DisplayPorton keresztül a videokártya, mert natív felbontásban eltűntek a betűk piros-kék körvonalai, minden tűéles lett.