Évek óta tervezgetem, hogy a filmgyűjteményemet valami könnyen kezelhető formában fogyaszthatóvá teszem. A cél mindig az volt, hogy a nappaliban a kanapén hátra dőlve, kényelmesen böngészhessek a TV képernyőjén a filmjeim között. Sokszor nekifutottam a problémának, de tavaly ősszel csillant fel először a remény, hogy megvalósítható lesz, amit megálmodtam.

A követelményeim

Én technikai felkészültségem révén akár órán is tudnék filmet nézni, de otthon a családnak ez mindig gondot jelentett, így a fő cél az volt, hogy számukra keressek valami kezelhető megoldást, aminek esetleg én is élvezhetem az előnyeit.

Mivel itt a balkánon nem elérhető a Netflix, a többi hasonló szolgáltatás pedig nem üti meg a szintet (a TV-k on-demand store-jai hiányos kínálatúak, nehézkesek és kezelhetetlenek, az iTunes-ban kevés és nagyon drága a magyar tartalom, stb.), kénytelen voltam saját gyűjtemény építésére alapozni. Innentől adta magát, hogy kell egy szerver, ahol ezeket a filmeket tárolni tudom, majd innen valamilyen módszerrel streamelni fogom az otthoni TV-re.

Ezt rendkívül sok féle képpen meg lehet tenni, de majdnem minden módszer elvérzett a megbízhatóságon vagy a használhatóságon. Anyukámék jól kezelik az alap számítástechnikai dolgokat (e-mail, web, stb), de egy sftp másolást már nem bíznék rájuk. Tehát elsődleges szempont volt a használhatóság.

A másik nagyon fontos dolog az volt, hogy minél kevesebb munkával el tudjam érni azt, hogy ha otthonról szólnak, hogy valami filmet meg szeretnének nézni, akkor azt a rendelkezésükre tudjam bocsájtani. Ez alatt azt értem, hogy pl. ne nekem kelljen kézzel levadászni a meta információkat (film címe, borítója, leírása, stb), hanem ezeket magától találja meg a program.

A Plex

Több hasonló szoftver indult neki pár éve hasonló célkitűzésekkel. Majdnem mindent kipróbáltam, de tavaly év közepén már kezdett kiemelkedni a mezőnyből az egyre céltudatosabb stratégiát és egyre jobb fejlesztőket maga köré gyűjtő, amúgy ingyenes Plex project. Az eredetileg XBMC (Xbox Media Center) forkjaként indult project ígérete az volt, hogy a szerver és a számtalan kliens komponense szinte bármilyen platformon egy kényelmes filmnézés élményt garantálnak. Feltelepítettem a szervert OS X-re, teszteket végeztem, és tényleg működni látszott. A web felület szép volt és használható, az appok jól működtek.

Szerver

Szerver lehet bármi, a szerver alkalmazás letölthető Windows-ra, Mac-re, Linuxra és FreeBSD-re, valamint majdnem minden ismertebb NAS-ra is, ami támogatja programok telepítését.

Webfelület

A Plex ad egy központi weboldalt, ahol minden, a Plex accountoddal összekötött Plex szervered látszik, és bármelyikről streamelhetsz filmeket, zenéket vagy képeket (engem csak a filmek érdekeltek). Ebbe az accountba más embereket is meghívhatsz, így több felhasználó is egyszerre nézheti a szervered tartalmát.

A home screenen modulárisan sokféle információ megjeleníthető, de talán a leghasznosabb a mostanában elkezdett és félbehagyott filmek listája, ami tartalmazza a sorozatokat is, hogy egyből folytathassuk a következő epizóddal, illetve a nemrég hozzáadott tartalmak listája. Oldalt az általam hozzáadott kategóriák látszódnak. Remekül el lehetett különíteni a filmeket, sorozatokat, dokumentum filmeket és egyéb videókat.

A filmek listája sok szempont alapján szűrhető, sorba rendezhető, például a még nem nézett, vagy bizonyos színész filmjeit is kigyűjthetjük pár kattintással. A kereső szintén elég jól működik.

A film adatlapja minden fontos információt tartalmaz, akár magyar nyelven is. Ami a legfontosabb: ezt mind maga szedi le 95%-ban segítség nélkül hibátlanul (néha azért pár kattintással ki kell igazítani). Kiválasztható a nyelv (automatikusan is beállítja), illetve a felirat (automatikusan letölti).

A filmnézés HTML5 alapú, így minden modern böngészőből remekül megy. Eleinte ódzkodtam tőle, hogy a jó kis natív appom (Movist) helyett böngészőből nézzek filmet, de amióta a Safari rendesen kezeli a full screen-t, igazából ezzel sem volt semmi gond. A tekerés gyors, menet közben is állítható a hangsáv és a felirat, illetve van egy menü, ahol a transcoding (erre még visszatérünk) tulajdonságait állíthatjuk.

Natív kliensek

A Plex gyakorlatilag mindenen nézhető akkor is, ha nem akarod böngészőből hajtani. Van iOS, Android és Windows Phone appjuk (ráadásul mostanában lett újraírva és elég jó), elérhető minden okos TV platformra, valamint van letölthető desktop kliens is (bár a cikk írásakor elérhető verziót én nem ajánlom; ellenben jön az új verzió abból is, már bétateszt alatt áll).

Architektúra

Egyrészt nyilván kellett egy számítógép, ami 24/7 üzemel, hogy kiszolgálja a filmeket. Emiatt nem lehetett a laptopom. Két lehetőség volt: vagy az ezt a blogot is hostoló gépen alakítunk ki egy virtuális gépet, plusz tolunk bele a szerverbe pár vinyót, hogy kiszolgálja, vagy az albérletemben állítok hadrendbe valami új gépet. Sajnos a szervertermi megoldást nem sikerült összehozni, így elkezdtem kimérni, hogy a sávszélességem mire elegendő. A 40/25 Mbit-es Digi internetem minden további nélkül elegendőnek bizonyult az átlagos 1080p filmek streameléséhez. Még a tervezési fázisban bemákoltam egy sávszél duplázást is, így jelenleg 100/50 Mbit áll a rendelkezésemre, ami kb. mindenre elég. Szerintem a streamelni kívánt filmek bitrate-jének legalább a dupláját érdemes beköttetni.

A gép részleteiről később.

A kliensekre pedig a következőt találtam ki: Otthon anyukámnak a már meglévő iPad-jét fogjuk hasznosítani a Plex iPad appjával, aminek AirPlay-en sugározzuk a képét egy Apple TV-re.

Én pedig út közben (mondjuk vonaton) az iPhone appból, számítógép előtt pedig webről tudom nézni a filmeket.

Végre kezdett körvonalazódni a majdnem évtizede dédelgetett project, úgyhogy tavaly novemberben nekiálltam konkretizálni a terveket és hardvert keresni a szervernek.

Szerver hardver

Tehát adott volt, hogy itthonra egy szervert össze kell raknom. Ez vagy valami NAS, vagy pedig egy számítógép kellett hogy legyen. Kicsit utánaolvasva előkerült a transcoding témája. A transcoding azt jelenti, hogy a számítógépnek fognia kell a videó fájlt és át kell alakítania egy másik videó formátumba. Ez több okból történhet, például gyenge a hálózat (vonatról nézem), gyenge a lejátszó eszköz (kisebb kijelzője van, gyengébb processzora, stb.), vagy mondjuk a forrás videó valami extrémebb formátumban van (amit a web player épp nem lenne képes lejátszani). Voltak vélemények, miszerint „úgysem kell transcode-olni”, de azt kell mondjam, ez hülyeség, a transcoding igenis szükséges, anélkül nem lehet megúszni.

A másik nagyon fontos dolog, amit tudni kell, hogy a Plex egyik legnagyobb hibája jelenleg, hogy az srt feliratokat nem tudja szövegként továbbítani és a filmre lejátszáskor rátenni, hanem feliratos filmnézéskor mindenképpen transcode-olni fogja a videót és „ráégeti” a feliratot.

Abban is biztos voltam, hogy a gépet túl kell méretezni, vagyis ha az az igényem, hogy egyszerre két 1080p filmet tudjon transcode-olni, akkor olyan gépet kell választani, ami legalább 3, de inkább 4 filmre is elbírja ugyanezt párhuzamosan, egyszerűen azért, mert a számítástechnikában nem árt midnent így kezelni, ha jól akarsz járni.

Nézegettem a NAS-okat és hamar kiderült, hogy túl korlátoltak ahhoz, hogy komolyabb transcode-olásra képesek legyenek. 1-1 film még papíron megy nekik (bár a fórumokon már ezzel is jeleztek problémákat), de több párhuzamosan szinte biztosan nem. Legalábbis az olcsóbb szegmensben. A drágább meg már ott volt, mint egy pc. A NAS-t tehát elvetettem.

Számítógépből valami Mac mini vagy egy nem sokkal nagyobb, MiniITX pc jöhetett szóba Linux-szal. A Mac mellett az szólt, hogy nem sok vele a szívás, viszont szerettem volna kb. 100.000 Ft-ból kihozni, így csak valami régi, használt gépet tudtam volna venni, azok pedig nem voltak elég erősek a feladatra.

Maradt tehát a saját magam által összeállított PC. Úgyis jó régen csináltam ilyet, nem árt feleleveníteni a régi dolgokat. :) Czo segítségével kiválasztottam egy Intel i3 processzort, mert ez is tartalmaz hardveresen elég h.264 encodert a transcode-oláshoz, nem túl drága, és a többi rendszerprogram futtatásához bőven elegendő. Kellett még egy alaplap, RAM, ház és persze vinyók.

Szerettem volna egy kis, kompakt gépet, amiben minden benne van, csendes, és igény esetény könnyen bővíthető. A következő alkatrészeket szereztem be végül:

• Ház: Antech ISK100 VESA (23.203 Ft)
• Memória: Crucial 2GB DDR3 (6.133 Ft)
• Rendszer háttértárnak egy pendrive: Emtec S200 16 GB (5.791 Ft)
• Alaplap: Gigabyte GA-H81N-D2H (17.315 Ft)
• CPU: Intel Core i3-4130 3.4GHz (30.604 Ft)
• HDD: Samsung Spinpoint M9T 2TB 5400 rpm (32.193 Ft)

Ez összesen 115.239 Ft volt, az árakat a tavaly decemberi emailből másoltam, azóta a többség már drágább :(

Az volt a terv, hogy a rendszert egy pendrive-ról, USB-ről futtatom, mivel úgysem kell sokat tölteni használat közben, a házban lévő két 2.5″-os HDD helyre pedig 2-2 TB, később, ha betelik, pedig remélhetőleg az akkor már kapható 3-4 TB-os merevlemezeket rakok. Kezdetnek egy lemezt vettem, mert ez volt az egyik legdrágább tétel.

Az első buktatók

Nagy boldogan hazacipeltem a csomó dobozt, kibontottam, összeszereltem, és amikor már majdnem minden a helyén volt derült ki, hogy rossz vinyót válaszottam. A fenti listában már a Samsung 2TB-os lemezét írtam, de az eredeti bevásárló listámon egy Toshiba MQ 2TB PX3006E-1HL0 szerepelt, ami kibontásakor tanultam meg, hogy 2.5″ merevlemezből bizony nem csak a sztenderd 9.5 mm magasságú, hanem ennél magasabb lemezek is léteznek. A Toshiba 15 mm vastagságával az volt a baj, hogy egyáltalán nem fért be a vásárolt gépházba, így egyből mentem is visszacserélni. Az iPon-ban nem szerettek túlságosan, de végül gonosz pillantások közepette egy szó nélkül cserélték.

A második probléma ott jött, hogy nem túl meglepő, bár könnyen elfelejthető módon egy számítógéphez billentyűzet is kell, az meg nekem Budapesten nem volt. Úgyhogy egy hetet csúszott az összeszerelés, mert bár a monitoron megjelent egy No boot disk felirat, de a BIOS-ba sem tudtam belépni, mert nem volt F12 gomb, amit megnyomhattam volna, Győrből kellett a hétvégén felhoznom Budapestre a régi Logitech billentyűzetemet. :)

Hamar betelt az első merevlemez, úgyhogy pár hét múlva megvettem a második 2 TB-os lemezt is, ami az alaplap közepén kiálló, a másik oldalt a CPU-t rögzítő pöcök miatt nem fért el a házban. Ezt az oldotta meg, hogy a vinyókat tartó fém keretet kb. egy mm-nyit el kellett hajlítanom. Szerencsére ettől nem lett kevésbé stabil a konstrukció és a ház oldalát is gond nélkül fel lehetett tenni még.

A gép teljesen csendes, a ház jó minőségű, és nem volt nehéz összeszerelni sem, tetszőleges n00b meg tudja csinálni, elrontani sem nagyon lehet, mert már minden kábel színezve van, illetve csak a neki megfelelő csatlakozóba illik bele. A front panel LED-jeinek és gombjainak alaplapra dugdosása még mindig a legkomplexebb feladat. Nagyon tetszett az egész.

Szoftver

Erre a gépre akár Hackintosh-t is tehettem volna, de úgy gondoltam, hogy kevesebb szívás lesz valami kevésbé platformidegen rendszerrel, mondjuk egy Linux-szal, amiről továbbra is úgy gondolom, hogy remek low-cost szerver OS (és egyben alkalmatlan desktop rendszer). Az utóbbi években több Ubuntut is telepítettem, és mindig tetszett, hogy kb konfigurálás nélkül élvezhető, megbízható működést produkált, elég támogatott (sok a fellelhető help hozzá a neten) és alapvetően próbálja sok dologban az OS X-et másolni, így mindenképpen ezt akartam használni.

Sajnos a rendszerrel az első hónapokban rengeteg gond volt, amiket aztán egyesével sikerült eliminálni, így mára egy teljesen stabil, az igényeimnek megfelelő rendszer van a gépen.

A gondok forrása az volt (bár ez elsőre nem volt egyértelmű), hogy a választott USB-s pendrive egyszerűen túl lassú volt az Ubuntunak. Próbáltam mindenféle ext3 paramétereket tuningolni, felesleges szoftvereket eltávolítani, service-okat leállítani, stb. Sokat töprengtem a dolgon, de az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy veszek egy USB 3.0-s pendrive-ot. Persze letehettem volna a minden bizonnyal nem túlságosan USB-re optimalizált Ubunturól és választhattam volna valami minimálabb Linux disztribúciót (van pár), de mind annyira puritánnak tűnt, hogy nem akartam szopni velük.

Vettem egy Corsair Voyager Vega 16 GB pendrive-ot. Határozottan jobb volt, de még így rengetegszer belassult a rendszer, megakadt a grafikus felület (VNC-n), percekig nem reagált az SSH, szóval nem volt jó. Akárhogy méregettem, az volt a megoldás, hogy gyorsabb lemez kell.

Amit semmiképp sem akartam, az az volt, hogy az egyik HDD-re telepítsem fel a rendszert, mert akkor a lemeznek majdnem folyamatosan pörögnie kellett volna, ezzel áramot fogyasztva és élettartamot csökkentve. (Nem is beszélve a zaj terhelésről.)

Utolsó elkeseredett próbálkozásként vettem egy mSATA SSD-t, és hozzá egy USB 3.0 adaptert:

• SSD: Kingston 30 GB SSDNow mS200 mSATA (10.135 Ft)

Ez most szépen kilóg a gép hátuljából, de jobb megoldást nem találtam. Ez az SSD végre bevált, bár tudom, hogy erőből oldja meg a problémát és nem észből, de így villámgyors a rendszer, azóta nem akadt be egyszer sem, és flottul megy az egész. Valószínűleg egy gyors belső HDD-ről, vagy tetszőleges olcsó belső SATA SSD-ről ugyanilyen eredményt lehetne elérni, de nálam ehhez nem volt hely a házban.

Telepítés és konfiguráció

Nem tudok sajnos mindent pontosan leírni, mert bár a sok HDD migrálásnak köszönhetően (volt vagy 6…) elég sokszor csináltam végig a folyamatot, most lusta vagyok reprodukálni, így csak emlékezetből dolgozok. Mindenkinek mások az egyéni igényei, úgyhogy ettől a guide-tól valószínűleg mindenki el fog térni kicsit, de talán így is tudok hasznos dolgokat mondani.

A telepítéshez szükség lesz egy monitorra. Telepítés után én SSH-n/VNC-n keresztül használom a gépet, így nincs rákötve kijelző.

1. Le kell tölteni az Ubuntu iso-t: http://www.ubuntu.com/desktop. Azért választottam a desktop verziót a szerver helyett, mert ez tartalmazza a grafikus felületet, én pedig ezt használni akartam. Nálam még a 14.10-es verzió fut, ehhez már nincsenek update-ek. A 15.04 sok látható újdonságot nem tartalmaz, ezért eddig nem frissítettem.
2. Az iso-t ki kell írni egy USB-s vinyóra vagy pendrive-ra vagy bármire, amiről lehet telepíteni. Ehhez az UNetbootin nevű csoda kell, ami ronda mint a bűn, de teszi a dolgát. Kiválasztod az iso-t, a cél lemezt, és a többit megoldja.
3. Az így elkészült telepítőt a pc-be bedugva a BIOS-ban (igazából EFI-ben) be kell állítani, hogy bootoljon USB-ről.
4. Miután elindult a live rendszer, bármelyik opciót (telepítés vagy kipróbálás) választva lehetőségünk lesz az Ubuntu telepítésére. A céllemezt le kell formázni, és alapvetően minden alapbeállítás megfelel. A hostnevet állítsd be megfelelően, ez lesz a gép neve.
5. A telepítés végén a BIOS-t át kell állítani, hogy az új rendszerről (esetemben az SSD-ről) bootoljon. A pendrive nem kell többet, jobb is ha kihúzzuk, hogy ne zavarjon.
6. Boot után a HDD-ket meg kell formázni és be kell állítani a mount pointjaikat. Formázáshoz az Ubuntu Disks nevű programját használtam. A képen látható beállításokkal dolgoztam. Ehhez létre kell hozni a /mnt megfelelő könyvtárait (nálam /mnt/disk1 és /mnt/disk2 lett a két HDD).
   
   
   A lényeg ezeknél a beállításoknál a Mount Point és a Display Name. Előbbi az előbb létrehozott könyvtár kell hogy legyen, utóbbi tetszőleges név. Fontos a Mount at startup bekapcsolása. Ezek után elvileg látszania kell a két HDD-nek a filekezelőben (Files, legfelső ikon). Próbáljuk ki reboot után megy-e jól!
7. Érdemes lenyomni egy frissítést, hogy mindenből a legújabb legyen fent.
8. SSH-hoz az openssh-server csomagot kell felrakni.
9.  Én mindkét drive-on létrehoztam egy Plex mappát, amiben a Plex általam használt könyvtárszerkezetét elkészítettem: Documentary, Movies, Other és TVShows mappák. Ezekre végig 777 (rwx) jogot adtam, mert lusta dög vagyok jogosultság parákkal szívni.
10. Ahhoz, hogy távolról elérjem a filmes mappáimat, én SMB-t (a Windows és az OS X fájlmegosztását) használom. Ezt az Ubuntu Software Centerből lehet telepíteni: a Personal File Sharing csomag kell.
    1. A /etc/samba/smb.conf-ot a következőképpen szerkesztettem: a [print$] részt kikommenteltem, mert csak zavartak a nyomtató megosztások
    2. A GUI-ról a filekezelőből bekapcsolhatóak a megosztások (jobb gomb, Properties > Local Network Share)
    3. SMB jelszót kell generálni a következő paranccsal: sudo smbpasswd -a usernév
11. Innentől OS X-ről úgy lehet csatlakozni a gépre, hogy Finder-ben nyomsz egy ⌘K-t, majd beírod, hogy smb://hostneved.local (A hostnevet a telepítésnél adtad meg, az én gépem Hitchcock lett.)
12. VNC szervernek a beépített szervert használom, aminek viszont nem szerette a titkosításá az OS X, ezért játszani kellett vele egy kört:
    1. Desktop Sharing app:
       
    2. Fel kell rakni a dconf-editort, majd ezt GUI-ról elindítva az org/gnome/desktop/remote-access/require-encryption-t ki kell kapcsolni
    3. Innentől OS X-ről a beépített VNC kliens remekül használható a csatlakozásra: Finderben ⌘K, majd vnc://hostneved.local.
    4. Ellenőrizd, hogy reboot után is minden megy-e! Ha igen, akkor a monitor nem kell többet.
13. Jöhet a Plex Media Server. Ezt a honlapról kell letölteni, van külön Ubuntu-s csomag. Ez egy deb file lesz, ami akár duplakattal is telepíthető.
14. Telepítés után bármely gépről a hálózatban keresd fel a http://hostneved.local:32400/web/ oldalt! Itt meg kell jelennie a Plex web felületének. Itt tudod beállítani a gép alap adatait és hozzáadni a monitorozott mappákat. Egy könyvtárhoz több filerendszerbeli elérési út is tartozhat, tehát pl. nekem mindkét vinyó Plex/Movies foldere hozzá van adva a „Movies” nevű könyvtárhoz és egy közös listában jelennek meg a filmek a fizikai helyüktől függetlenül. Érdemes a nyelvnél a magyart kiválasztani. Fontos, hogy itt csak olyan mappák jelennek meg, amikhez a Plexnek van olvasási joga! (Ezért kellett a 777.)
15. A Plex web felületén a beállításokban (csavarkulcs ikon) érdemes a magyar nyelvet bekapcsolni, belépni a Plex accountoddal (innentől tudod majd más hálózatról is elérni a filmeket), valamint egy rettenetesen fontos dolgot beállítani, amivel hónapokat szoptam: a Szerver beállítások közt a haladó beállításokat bekapcsolva megjelenik egy Remote Access menüpont, ahol manuálisan be tudod állítani a portot. Mindegy mire állítod, de kapcsold manuálisra!
16. Ezt a portot a routereden irányítsd a szervered IP-jére (általában Virtual Server néven fut a menüpont). Ha VNC-t is el akarod érni kívülről, akkor az 5900-as portot is irányítsd át a gépre (mondjuk jobb nem 5900-on hagyni a külső portot, meg amúgy is gáz titkosítatlan VNC-t nyitva hagyni, szóval inkább mégse csináld). Az SSH 22-es portját viszont mindenképp érdemes forwardolni.
17. A feliratokhoz mindössze annyit kell beállítani szintén a Plex web felületen, hogy a Szerver > Ügynökök > Filmek/Sorozatok menüpontjaiban a Freebase/TheTVDB tabon az OpenSubtitles.org-ot bekapcsolod, valamint a Szerver > Nyelvek tabon rendesen beállítasz mindent.
    
18. Érdemes bekapcsolni a HDD-k pihentetését. Ezt szintén a Disks programmal tudod megtenni a vinyót kiválasztva, majd a jobb felső sarokban a fogaskerékre nyomva a Drive Settings menüpontban. Nálam 3 percre van állítva a Standby, a többi pedig ki van kapcsolva. Ha 3 percig nem ír/olvas semmi a lemezről, akkor automatikusan leáll.

Ha minden jól ment, innentől a rendszer használatra kész, desktopról lehet rá tölteni a filmeket, amiket aztán a http://plex.tv/web weboldalról vagy tetszőleges Plex kliensbe bejelentkezve láthatsz. Érdemes telefonról tesztelni, hogy külső hálózatból látszik-e a szervered a WiFi-t kikapcsolva (vigyázz a forgalmazott adatmennyiségre!).

Tapasztalatok

• Folyamatos visszatérő probléma volt, amit csak egy hónappal ezelőtt tudtam megoldani, hogy a szerver eltűnt a külső hálózatokról újraindításig. Nagy valószínűség szerint az volt a baja, hogy az itthoni netem IP-t váltott, IP váltáskor a router dobta az UPnP port nyitásokat, a Plex meg nem kért új nyitást. Ezt oldja meg a manuális port használata, amit említettem.
• Ez a konfiguráció nekem egyszerre 4-5 klienst is képes volt kiszolgálni gond nélkül, persze ilyenkor valószínűleg nem mindegyik volt transcode-olva.
• Eddig tetszőleges formátumot megevett, egyetlen egy videóra sem mondta, hogy nem tudja lejátszani.
• Az admin a web felületen látja, hogy mikor ki mit játszik le:
  
• A transcode-olás nagyon gyors, teljesen élvezhető sebességgel lehet tekerni is a videóban.
• Az alacsonyabb bitrate-ű transcoding-ok akár vonatról is nézhetőek mobilnetről.
• A filmeket automatikusan észreveszi, ha bekerülnek az általad hozzáadott könyvtárak valamelyikébe. A könyvtár neve csak a sorozatoknál számít, és akkor is csak az évadot várja belőle. A file nevét is okosan felismeri, sorozatoknál az epizód jelölés kell bele, filmnél mindegy. A CD1 / CD2 állományokat egy filmként játssza le. A Sample sosem látszik a webfelületen.
• Feliratot a bekerüléskor automatikusan tölt az általad beállított nyelven. Ha nem volt még akkor felirat, akkor sajnos később neked kell hozzáadni, vagy a szokásos módon a film mellé rakod az srt-t, vagy pedig a weben a film adatlapján nyomsz egy frissítést és akkor újra megnézi.
• Havi egyszer van néha hogy meghülyül, ilyenkor újra kell indítani a szervert. SSH-n sudo service plexmediaserver restart.
• Frissíteni kézzel kell, új deb-et letöltve.
• A Plex kliensek közt könnyedén, egy gombnyomással átadható a lejátszás. Így például elkezdhetem nézni a filmet weben, a gép előtt ülve, majd elálmosodva egy gombnyomással folytathatom iPad-en az ágyban fekve.

Kliens oldal

Mint mondtam, mi webről is iOS-ről nézzük a filmeket. Fontos megjegyezni, hogy bár majdnem minden appot végigpróbáltam (tényleg!), a Plex volt az egyetlen, ami képes volt eddig gyakorlatilag mindent legjátszani Apple TV-n akadás és fagyás nélkül AirPlay-el vezeték nélkül.

Azonban ahhoz, hogy ez működjön, szintén elég sok munka kellett. Első közelítésként 802.11g-s routerrel próbálkoztam úgy, hogy az Apple TV WiFi-n lógott. Na az nem járható út. Tapasztalataim szerint az Apple TV-t mindenképpen Ethernetre kell kötni, az iPad/iPhone-t pedig nem árt, ha 802.11n-en használjuk. 5 GHz előny, de nem követelmény, mi jelenleg 2.4-en használjuk otthon. Kisebb sávszélesség esetén gyakorlatilag mindig megakadt a lejátszás, illetve gondot okozott, ha filmnézés közben valaki még netezett.

Ha ezek a követelmények adottak, akkor az Apple TV remekül fog menni. Én egy Apple TV 2-vel rendelkezem, ami csak 720p-s, de mivel az otthoni TV is az, egyelőre ez elég.

Tervben van, hogy magamnak is összerakok az albérletbe valami mozi sarkot, valami jobb TV-vel vagy projectorral és egy új Apple TV 4-el. Elképzelhetőnek tartom, hogy az új Apple TV már WiFi-n is használható lesz. Fontos megemlíteni, hogy arra már van natív Plex app is (nem is akármilyen), tehát nincs szükség AirPlay-re sem.

Ínyencségek

Van még pár tippem, hogy hogy lehet még jobbá tenni az egészet. Az egyik a letöltés kényelmessé tétele:

1. Sajnos nem tudom hogy kell automatikusan elindítani, de minden boot után kézzel elindítom a Transmission torrent klienst a gépen (GUI-n), és hagyom a háttérben futni
2. Csináltam egy Download könyvtárat, amiben monitorozza a fájlokat és ha .torrent-et lát, automatikusan elindítja és kukázza a fájlt
3. Bekapcsoltam a Remote Control-t és forwardoltam a portját, így webről bármikor, bárhonnan elérem és tudok hozzáadni új letöltést is.

Persze ehhez nem árt egy fix IP vagy egy dinamikus host név sem. Jobb esetben a routered támogatja valamelyik ddns szolgáltatót és csak be kell írni a logint, rosszabb esetben pedig fel kell raknod valami IP frissítő scriptet a gépre, mint nekem.

Ezen kívül én csináltam magamnak a goroost.com-on egy accountot, írtam egy weboldalt, ahol fel lehet iratkozni ezekre a push notification-ökre és csináltam egy scriptet, amit a Transmission meghív, ha lejött a torrent. Tehát gyakorlatilag sikerült megoldani, hogy kapok OS X notifikációt arról, ha lejött a film. Kb. ennyi.

Csináltam egy Apple Scriptet is, ami be tud épülni a Finder menübe, és annyit csinál, hogy meghív egy bash scriptet, amit a kiválasztott torrent fájlt SSH-n feltölti a szerverre a Download könyvtárba, az pedig automatikusan le fogja tölteni. A scripthez szükséges SSH kulcsos belépés a gépre és a terminal-notifier nevű cucc, ami megjelenít egy OS X notification-t (vagy ennek eltávolítása a scriptből).

Nálam az a workflow, hogy miután lejön valami, belépek VNC-n a gépre, kitömörítem, ha kell, törlöm a felesleget (sub-ok, sample, sfv, stb.), majd átmozgatom a Movies/TVShows könyvtárak valamelyikébe.

Hogy nyomon kövessem a szerver kihasználtságát én telepítettem a Munint. Így szép színes grafikonokon látom, hogy volt-e valami baj.

Nyomon lehet azt is követni, hogy milyen filmeket néztél a gépen, bár ez még nem az igazi, ugyanis az egész szervert csak egy trakt.tv accountra lehet bekötni, így bárki bármit néz, az ömlesztve fog megjelenni és nem userenként. Ehhez a Plex Trakt.tv Scrobbler plugint használom.

A webes felületnek tök egyszerűen lehet „OS X appot” csinálni: fogod és az URL előtti ikont kihúzod Safariból a desktopra, ezután pedig tetszés szerint adsz neki egy ikont. Én ezt kiraktam a Dock-ra (mivel igazából dokumentum, csak jobbra lehet rakni):

Aki akar, csinálhat egy Apple Script segítségével appot is, amit a Dock bal felére is húzhat. (Thx. @menczingerm)

További hasznos dolog az egyel jobbrább található ikon, ami a VNC belépést indítja el. Az említett módon indított VNC kliensből a menüből lehet dokumentumot menteni a kapcsolatból, ennek szintén adható ikon és kirakható a Dock-ra, ezt láthatjátok itt. Így csak egy katt, egy előre beírt jelszó leokézása és már bent is vagyok a gépen.

Egyelőre ennyi jutott eszembe. Ha van kérdés, jöhet kommentben, ha pedig eszembe jut még valami, akkor frissítem a cikket.