Tegnap hajnali 3-kor keltem, anyukámék jöttek és kivittek Ferihegyre. Jó időben odaértünk, 2 órával a felszállás előtt, ahogy a nagy könyvben is meg van írva. Ferihegy ledöbbentett, a 2A terminál annyira kicsi, maximum egy győri reptérnek tudnám elképzelni. Mindenesetre a nap sorbanállással kezdődött, vagy 20 perc volt, mire átvizsgáltak és felszállhattam.

A gép Amszterdamba Malév járat volt (mint Budapestről minden, ahogy elnéztem), és kifejezetten elégedett voltam vele. Jobb leghátul ültem, úgyhogy remek kilátásom volt. Bár áthúztunk Pest felett, addigra már 5-6 km magasban voltunk, úgyhogy nem nagyon látszott semmi:

Áthúztunk Brno és Prága felett is, szépen látszottak az ablakból. Volt jókis flight tracking, láttam hol járunk éppen.

Kaptunk a repülőn piát és egy szendvicet is. A leszállás Amszterdamba zökkenőmentes volt. Ami meglepett, az Hollandia tökéletessége. Mert más szóval nem lehet jellemezni: minden szép, modern, rendezett, tiszta, kedves, érthető volt. Nem lehet negatív szavakat mondani rá. Elbóklásztam a reptéren.

Annyira egyértelmű volt minden, annyira jól működött, hogy már fájt, komolyan. :D Pl. leszálltam a repülőről és 2 percen belül találtam egy automatát, ami azért volt, hogy útbaigazítson. Ok, mondom nézzük meg, hová kell átszállni. Vagy 5 féle módon meg lehetett mondani neki, hogy ki vagyok illetve hogyan akarom azonosítani az utazásomat, de a legegyszerűbb annyi volt, hogy fogtam a beszálló kártyámat és bedugtam a vonalkód olvasójának. Egyből kiírta, mikor melyik járat, melyik terminálból indul, és instrukciókat adott, merre kell menni. Na mondom ezt lefotózom, hogy meglegyen, de nem kellett az sem, volt nyomtatás gomb! Durva.

Az USA-ba tartó járat már nehezebb dió volt, a Being 777-esbe rengeteg ember elfér, így baromi hosszú sorok is kígyóztak a beszálláskor. Vagy három sort végigállva és a biztonsági vizsgálatokon átesve (ami egyébként nem volt semmi extra) már be is ülhettem. Sajna épp a szárny mellett ültem, így sokmindent nem láttam. Mellettem egy süket-néma házaspár ült, nem volt egyszerű beszélgetni velük :D

Annak ellenére, hogy fapados járatra vettem jegyet, a KLM gépén degeszre tömtek, félóránként-óránként jöttek a stewardessek és hoztak ebédet, nassolnivalót, piát, jégkrémet, csokit, sütit, mindent. Kaptunk eldobható fülhallgatót, és volt az előttünk lévő ülésben beépített képernyő. Lehetett a 7.5 órás út során a legújabb mozifilmeket nézni (megnéztem a Monsters vs. Alienst, ami valami irtózatosan űberrossz, köszi Petya!), zenét hallgatni, követni hol járunk, stb. Néztem egy New York-i programajánlót is, ami teljesen friss volt. Szóval hosszú volt az út, de legalább nem unalmas.

Az ablakból amúgy semmi sem látszott, mert Anglia és végig az egész Atlanti óceán felett is egybefüggő felhőtakaró volt. Leszálláskor Long Island tűnt csak ki, de az meg nem volt izgalmas. :)

Ez első benyomások az USA-ról: Tömött, buta, népbutító, koszos. A JFK azon terminálja (talán a 4-es) ahol leszálltunk nem volt valami nagy szám, kb. Ferihegy jobb állapotban volt. Újabb végtelen sorokat kellett végigállnom, közben leshettem a népbutító oktatófilmeket, hogy az én biztonságom érdekében kitoloncolhatnak meg átvizsgálnak. Nyilvántartásba vettek (fénykép+ujjlenyomat), ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, hogy nem viszek ki és be sem semmit az országból, stb. Annyira nem volt para, de az EU után megalázónak éreztem.

A JFK-ből elkaptam egy AirTrain-t, ez kivitt az MTA (helyi BKV) hálózatáig 5 dolcsiért. Ott vettem egy 14 napos korlátlan bérletet (10kFt), aztán irány Manhattan! :) Brooklyn a metróból (amíg a felszínen haladt) elég lehangoló volt, tipikus amerikai nyomornegyed. Ahogy beértünk a föld alá, már kezdtek ismerősek lenni a New York-i metrók. :) Tapasztalat: kibaszott meleg van az állomásokon, mert légkondisak a szerelvények, ami persze csak belül hűt, kifelé fűt. Mivel a metro itt kb. a pesti buszhálózattal mérhető össze, többször álltunk perceket az állomáson. Mire Manhattanbe értem, már baromi nagy tömeg volt, álltunk, mint a heringek.

Szerencsére itt is minden korrektül ki van táblázva, úgyhogy megengedtem magamnak annyit, hogy még a szállás előtt benéztem a Times Square-re átvenni a New York Pass nevű egyesített „látványosság-bérletemet”. Azt az izgalmat nehéz leírni, amikor a fülledt, tömött metróról végre elértem a felszínt, és kiléptem a felhőkarcolók közé. Egy könnycseppet elmorzsoltam :) Hihetetlen érzés. Olyan volt, mint a mesében: hallottad már, hogy van ilyen, de nem hittél benne. És tényleg ott van. Tényleg olyan. Minden tele hirdetőtáblával, emberrel, reklámmal. Ott vannak a One way táblák, a sárga taxik, a sárga közlekedési lámpák… Az utca széli árusok árulják a hot dogot (mellesleg valami irtózatosan büdös saslit is). Csak álltam és lestem ki a fejemből.

A Planet Hollywood, ahol a bérletet átadták meglepőmód egy ruhabolt volt, de mindenesetre minden korrekt, tudták miről van szó és megkaptam, amit ígértek. Ezután úgy döntöttem csak nem fekszem még le úgy, hogy nem látom legalább a csúcsát az Empire State Buildingnek (kb. ezért jöttem), úgyhogy elindultam gyalog, érzésre az irányába. 10 perc alatt meg is pillanthattam, ahogy kikandikál két másik felhőkarcoló közül. Megborzongtam. Nem csak mese. :)

Utána irány Harlem, a szálláshoz. A 125. utcáig sima volt az út metróval (bár tegyük hozzá, hogy álltunk vagy negyed órát a 96. utcánál. Ott viszont meglepődtem. Tudtam hogy „Harlem New York feketék lakta negyede”, nade hogy csak feketék vannak, és végtelen van belőlük, az új volt. :D 5 utcát kellett sétálni felfelé a szállásig, nem para a környék, sztem a nyolcker rosszabb, de tényleg csak feketéket láttam. Ennek ellenére nem néztek ki. :) Először sikerült megtaláltnom a 129. utca keleti 30-at, és kiderült két dolog: egyrészt hogy van nyugati 30 is, és oda kell mennem (egy kedves, tanult fekete srác útbaigazított, amikor látta, hogy a térképpel állok és vakarom a fejemet), másrészt a keleti 30-ban felismertem egy másik, szintén ugyanazon a honlapon nézett diákszállást :D

A Hostelben annyi para volt, hogy a csaj azzal kezdte, hogy sajnos egy éjszakával gond van, mivel szar a foglalási rendszerük, és a 6 ágyas szobában lévő ágyat már másnak odaadták előttem, úgyhogy valami cserére lesz szükség, lehet a 14 ágyasba át kell mennem egy napra. Mondtam hogy az így nem OK, de szemmel láthatólag tényleg szar a rendszerük, úgyhogy valamit majd kitalálunk. Amúgy kedvesek és a szállás is teljesen rendben van. Egy francia sráccal már összehaverkodtam, Párizsból jött 5 napra. Utána zuhany (ezeknek idióta zuhanyaik vannak: csak tekerni lehet, kikapcs->forró->langyos->hideg), aztán fél 10 körül bedőltem az ágyba. Otthon az már hajnali 3 :)

Most reggel van, megírtam ezt, megyek fel reggelizni (benne van a szállás árában), aztán irány Manhattan! :)