Minden kétséget kizáróan az Avatar az első olyan film, amit tényleg megéri 3D-ben megnézni. De nem mindegy, hogy hol.

Sokan nem tudják, de rengeteg különbség van két mozi között is. A legnagyobb különbség azonban egyértelműen a „hagyományos mozik” és az IMAX 3D között van. Mindjárt megmagyarázom, miért.

Az IMAX rövid története

Az 1967-es Expón debütált először az a kanadai cég, amely a mozizás jövőjét a még nagyobb vászonban látta. Az akkor még több projectoros vetítéssel kísérletező és épp ezért magát Multiscreen-nek nevező vállalat nem sokkal később rájött, hogy a jövő sokkal inkább egyetlen, igen impozáns tulajdonságokkal rendelkező projector alkalmazása – persze a cél a minél nagyobb vászon megtöltése maradt továbbra is. Át is nevezték magukat gyorsan IMAX-re (Image MAXimum).

Az első állandó IMAX mozi 1971-ben épült Torontóban, és még ma is üzemel. Az első IMAX 3D mozi pedig Vancouverben található és a ’86-os Expóra készült el. A recept bevált, azóta a világ összes nagyvárosában feltűnt a mozi királyának tekinthető IMAX. Világszerte 320 mozi található, ezek közül egyetlen egy van Magyarországon: a budapesti Aréna Plaza-ban lévő Cinema City multiplex mozi IMAX terme.

Az IMAX vászon

Az IMAX mozivásznát jellemezhetjük számokkal, de igazából a „lélegzetelállítóan óriási” kifejezés sokkal jobban leírja, mekkora. Azért nézzük meg tényszerűen is: Az IMAX szabványos vászon mérete 22×16.1 méter, ezzel szemben a magyar IMAX-ben 24×18 m-es vásznat bámulhatunk. Ez 432 m², szemben a Corvin mozi legnagyobb termének (Korda), 140 m²-ével. Impozáns különbség? Akkor ehhez tegyük hozzá azt, hogy a hagyományos mozikban sokkal több sor van (a Kordában pl. 17 sor szemben az IMAX 12 sorával), és a sorok sokkal messzebb kezdődnek a vászontól, így nem meglepő, hogy az IMAX vászna valóban a teljes látóterünket betölti.

A vászon ezüstös felületű, ami azért fontos, mert sokkal jobban veri vissza a fényt, mint a hagyományos vásznak, amitől világosabb lesz a kép, és a 3D hatás is sokkal jobban kijön (azaz a polarizált fényt jobban veri vissza). Ugyanakkor apró lyukak találhatóak rajta, mivel a mozi hangrendszerének egy része a vászon mögött kapott helyet, a jobb hangzás érdekében. A lyukakon könnyedén áthatol a hang. Itthon hatcsatornás, 44 hangszórós hangrendszer került a moziba, amiről nem sok infót találtam, de valószínűleg nem sokkal jobb, mint az többi mozi hangzása.

A vászonhoz kapcsolódik, hogy a nézőtér sokkal meredekebb, akár 23 fokos szögben emelkedik (a hagyományos mozik ha minden igaz 15-20 fokosak kb.), így akkor egy előttünk ülő magasabb ember feje sem lóg bele a képbe.

Az IMAX film

A másik fontos különbség az, hogy az IMAX-ben csak speciális, IMAX moziba készített filmeket vetítenek. Hogy hogyan készülnek ezek a filmek, arról később lesz szó.

Az IMAX filmek a hagyományos mozik 35 mm-es filmjeitől eltérően 70 mm-es filmre készülnek, ami azt jelenti, hogy sokkal részletesebb, élesebb képet vetít a gép a vászonra. Szemléltetném ábrával is, mert érdemes:

A 70 mm-es filmekkel rengeteg technikai probléma adódott, amit az IMAX mozik létrehozásakor meg kellett oldani. Nem is gondolná az ember, hogy a megnövelt képméret miatt a szalag össz. mérete is jelentősen megnőtt, ezzel együtt a súlya (egy film kb. 200 kg), valamint persze az ára. Érdekes mérnöki kihívást jelentett az is, hogy az élesebb kép és a nagy méret miatt egy speciális vetítőgépet is ki kellett fejleszteni. Ez a biztosabb tartás érdekében vákuumos préseléssel és fektetett, ún. „Rolling Loop” filmtovábbítási technológiával igyekezett megoldani a felmerülő gondokat.

Az IMAX vetítőgépek a fényesebb vetített kép eléréséhez 20%-kal több ideig tartják nyitva a zárat, valamint a hagyományos izzónál (amiket találtam 3-6.000 W-osak voltak) jóval erősebb, 15.000 W-os izzóval rendelkeznek. Ez olyan forró és olyan fényes, mint a Nap felszíne, és szabad szemmel is látható lenne, ha a Holdon üzembe helyeznénk. Cserélni a nagy nyomás miatt pedig csak spéci védőöltözetben lehet.

A 70 mm-es filmekkel azonban mégsem a technikai problémák jelentik a fő gondot, hanem az, hogy kevés és nagyon drága kamera létezik, amivel ilyen filmet lehet felvenni. Az IMAX 3D kamera még ritkább jószág. A meglévő pár kamera gyakorlatilag az egész világot beutazta már, sőt a világűrben is jártak az Űrállomás 3D forgatásánál. A filmeket legtöbbször maga az IMAX forgatta, jellegük szerint dokumentumfilmek és általában 40 perc körüliek.

A legtöbb nagy kasszasikernek ígérkező filmben sem engedték meg maguknak filmesek a 70 mm-es kamerák használatát néhány nagyobb jelenet forgatását kivéve, így pl. a Harry Potter és a Batman: The Dark Knight is csak pár ilyen jelenetet tartalmazott.

A nagy áttörésre még várni kell, jelenleg egy félmegoldással szúrják ki a szemünket: az IMAX egy DMR-nek nevezett technológiával a hagyományos filmeket különböző számítógépes eljárásokkal feljavítva 70 mm-es filmre tudja másolni, ami ugyan bővel elmarad minőségben az eredetileg is 70 mm-en forgatott filmektől, de legalább élvezhetővé teszi a kasszasikereket az IMAX mozik impozáns vásznán. Szóval ha meghalljuk a „digitális IMAX” kifejezést, akkor azért kezdjünk el gyanakodni. (Sajnos az Avatar is ilyen; 35 mm-es filmnek kb. megfelelő 1080p-s digitális formában lett rögzítve és a CG jelenetek nagy része is ekkorában lett renderelve, amit az IMAX DMR változtatott át 70 mm-es filmformátumúvá.)

Az IMAX 3D

Az IMAX 3D mozik függőlegesen és vízszintesen polarizált képeket vetítenek ki, amiket a kapott szemüveggel térhatású képként érzékelünk, mivel a szemüvegben lévő polárszűrők csak a megfelelő szemnek szánt képet engedik át. Ennek előnye, hogy teljesen színes képet láthatunk (szemben a piros-kék szemüveges technikával), hátránya viszont, hogy a szemüveg napszemüvegként is funkcionál (vagyis sötétít). A meghatározott irányú polarizáltság hátulütője, hogy ha elfordítjuk a fejünket, akkor nem látunk semmit.

UPDATE: Azt mondják, hogy az IMAX-ben is átálltak már a RealD-nél olvasható körkörös polarizációra.

Egy amerikaiaknak szánt rajzos bemutató az IMAX mozik tulajdonságairól:

A többi moziban használt RealD

…igazából nem sokban különbözik ettől, mindössze a polarizáltság irányában: itt körkörösen polarizált fénnyel vetítik ki a képet, ami lehetővé teszi, hogy elforgassuk a fejünket a filmnézés közben. (Ez valakinél szempont?)

A RealD technológia előnye, hogy a hagyományos mozikban is használható (természetesen a megfelelő vetítőgép beszerzése után), így jóval több film elkészült rá, és a jövőben készülő látványosabb filmek 5-10%-a, valamint az animációs filmek döntő többsége is ki fogja használni hála a RealD-nek a 3D adta előnyöket.

Érdemes még megemlíteni a Disney Digital 3D-t, ami még véletlenül sem egy mozi- vagy filmformátum, hanem a Disney marketing osztályának agyszüleménye az unalmasan hangzó „3D” rövidítés helyett. Tehát minden, amit a Disney csinál és 3D-s, megkapja ezt a jelölést.

Összegezve

Ha egy rendező veszi a bátorságot (valamint a pénzt) és 70 mm-es filmre forgat, akkor azt minden jóérzésű embernek illene az IMAX-ben megnéznie, mert a különbség rettenetesen nagy a hagyományos mozik 3D vetítése és az IMAX között. Ha viszont egy film DMR verzióban fut az IMAX-ben, akkor mindössze egy szempont vezérelhet minket oda (és én azt mondom ez már magában is megéri): a hatalmas, fényes vászon. (Mondtam már, hogy szerintem a Corvin mozi 3D-s vetítéseinek képe valami elképesztően sötét?)

Azt látva, hogy gyakorlatilag lehetetlen az Avatar IMAX vetítésére jegyet foglalni (2 héttel előre betelnek a délelőtti időpontok is), bízom benne, hogy az emberek kezdenek megérni a 3D filmekre. És amire igény van, abból előbb-utóbb nagyon sokat fognak gyártani.

Én úgy látom, hogy a 3D és a hatalmas vászon két olyan dolog, amivel igenis vissza lehet csábítani az embereket a moziba. Eszem ágában sincs letölteni az Avatart az Internetről. Pedig megtehetném. Inkább résen leszek, hátha lesz hely a moziban.