Na, megnéztem a filmet, amit Neongod ajánlott. Egy 1980-as évekbeli sci-fi-ről van szó, Harrison Ford főszereplésével. Ha röviden akarnám jellemezni, akkor azt mondanám talán, hogy életem második legrosszabb sci-fi élménye közvetlenül a 2001 Űrodüsszeia után. :) Egyrészt nagyon vontatott az egész, főleg a történet vége; voltak részek, amikor Ford már vonaglott egy háztetőn, hogy kénytelen voltam áttekerni, mert nem bírtam végignézni. Aztán a sztori is egy nagy nulla (az ember klónokat dolgoztat a „külső világokon”, akik nem tehetik be a lábukat a Földre, ezért a négy elszökött replikátumot Fordnak, a fejvadásznak likvidálnia kell), látszik, hogy a film két dolog miatt készült: a jövőképet megelevenítendő, és bizonyos mélyebb gondolatokat felvetni.

Nos, a jövőképről annyit, hogy tipikus 80-as évekbeli jövőkép, ami sötét, koszos utcákat és nyomort mutat az elmaradhatatlan repülő autókkal. Semmi fantázia nincs benne, számítástechnika sehol, pedig akkoriban már látszott, hogy nem szabad nem komolyan venni. A díszlettervező vadabbnál vadabb cyberpunk látomásait csak a jelmezkészítő tudta alulmúlni az egyik női szereplő egzotikus bikini + átlátszó nylon esőkabát kollekciójával.

A mélyebb gondolatokkal („kevesebb-e egy ember által teremtett klón, aminek érzelmei is vannak az embernél?”, stb.) meg ott volt a gond, hogy baromi komolyan akarták előadni, de csak szánalmasra sikerült (kiscsaj megtudja hogy ő igazából nem is ember, az emlékei beültetettek, stb – bőg egyet, és rendben is van a dolog számára). Nem tudom, lehet csak engem nem hatott meg a dolog, pedig általában szeretek ilyeneken filozofálni. Talán az lehet a gond, hogy hihetetlenül valótlannak tűnik számomra egy olyan jövő, amelyben ilyen „dolgok” egyáltalán létrejöhetnek. Szerintem az ember jobban fél ezektől, minthogy önálló akarattal bíró gépeket teremtsen. Higyjétek el nekem, sokkal nagyobb szervezetek fognak ilyenek ellen lobbizni, mint manapság a zöldek…