Egy nagyon régi és közeli barátom hosszas unszolás hatására nagy fába vágta a fejszéjét: blogot indított és a gimnáziumban írt verseit elkezdte publikálni. A versek alapvetően borongós hanulatúak, elvontak, de ugyanakkor elgondolkodtatnak. Én nem is a szövegük, hanem sokkal inkább az általuk sugárzott érzések miatt kedvelem őket.
Eddig csak néhány kiválaszott ember olvasta a költeményeket.
Ezentúl Te is olvashatod őket, csak fel kell iratkoznod az RSS-re az oldalon:
Submit a CommentPlease be polite. We appreciate that.