A hétvégén újabb helyet pipálhattam ki a térképen: meglátogattuk Lengyelország fővárosát, Varsót egy három napos túra keretében. Miért épp Varsót? Azért, mert a WizzAir visszautasíthatatlan áron kínált a városba közvetlen repülő járataira jegyet. Ha meg már gyorsabban és olcsóbban eljuthatok repülővel Budapestről Varsóba, mint vonattal Győrbe, akkor miért ne? :)

Varsó, Lengyelország

A városról annyit kell tudni, hogy Lengyelország fővárosa, nagyjából Budapest nagyságú (1.7 millió lakos, agglomerációval 2.4), Budapesttől 650 km-re fekszik egy nagy alföld közepén (Lengyelországban amúgy sincsen túl sok hegy). Varsót a II. világháborúban porig bombázták a németek, így a ma látható óvárosi rész igazából csak rekonstrukció.

A piactér a II. világháború után

Varsót a Visztula folyó választja ketté. Mi, budapestiek panaszkodunk, hogy nincs kihasználva a Duna: Varsón végignézve semmi okunk a panaszra a mi irigylésre méltó Dunai látképeinkkel, mert ott aztán semmi sincs a folyóparton. Maga a Visztula is alig van kiépítve, tele volt hatalmas hordalék szigetekkel és gazos, gátat nélkülöző partszakaszokkal.

A Visztula és a 'varsói Megyeri híd'

Lengyelországról két dolgot érdemes mindenképpen tudni: a lengyel pénz a złoty, mi 71 Ft körüli áron vettük, és valami rettenetes, 53 Ft-os áron váltottuk vissza a megmaradt összeget (hála a piac Forintba vetett mérhetetlen bizalmának), mi egyszerűen csak zeny-nek hívtuk egy régi játék pénz után. Azt mondják, ott nem érdemes váltani, mert nem nagyon szeretnek Forintot venni, meg ahogy néztük, az árak sem voltak jobbak.

A másik, hogy a lengyel nyelv nagyon egyszerű: csak spontán Zs betűket kell összefűznöd minél kevesebb magánhangzóval és már ki is tudsz fejezni bármit. Az igazi lengyel szavakban legalább egy marék w, y, sz és a lehető legváratlanabb helyeken ékezettel díszített mássalhangzó található. Mi mindössze egy túlélő készlettel rendelkeztünk, amiben a legfontosabbak (pl. „két sört kérek”) le voltak írva fonetikusan is.

Utazás

Varsó nem csak abban jeleskedik, hogy a WizzAir rettenetesen olcsó járatokat indít oda, hanem abban is, hogy a Chopin reptér – csak úgy, mint Ferihegy Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér – a város szélén található, így nem kell még egyszer annyit fizetni a reptéri járatra, csak hogy bejuss a városba. Minket a 175-ös busz vitt be 3.6 zenyért. Maga a repülőút olyan rövid (1 óra), hogy mire a stewardessek által a felszállás után egyből tolni kezdett árusító kocsi a sorok végéhez ér, már meg is kezdjük az ereszkedést. Odafelé bal oldalra érdemes ülni, mert arra voltak a Kárpátok havas csúcsai, Krakkó, és egyáltalán minden látnivaló. A reptéri ellenőrzés furcsasága, hogy véletlenül nálunk maradt egy bicska, azt egy szó nélkül felengedték a gépre, de visszafelé a helyi fémcsíkos buszjegy becsipogott a kapunál. A csomag mérettel és a személyi igazolványokkal sem törődtek semmit.

Budapest a visszaúton

Szállás

Elég jó áron lehet Varsóban szállásokat találni. Mi a Moon Hostelben laktunk egy 8 ágyas szobában (pont annyian voltunk). A Moon a Foksal utcában van, amit úgy kell elképzelni, mint itt mondjuk a Ráday utcáról nyíló bármelyik keresztutcát: közel van mindenhez, a szórakozónegyed kellős közepén. Teljesen új volt minden, tiszta volt, és a folyosó végén egy nagy közös konyhát is használhattunk, ahol volt ingyen tea és kávé, meg nagy bőrfotel. Pár nap városnézéshez ideális.

Moon Hostel recepció

8 ágyas szoba, fürdő a folyosó végén

Volt bőrkanapé a konyhában

Látnivalók

Ezekből nincs túl sok, és három kivételtől eltekintve minden egy helyen koncentrálódik, úgyhogy 1-2 nap alatt simán be lehet járni a várost. Van egy budai vár méretű óváros hangulatos régi házakkal, kis utcákkal, nagy terekkel, és van egy modern negyed 5-6 felhőkarcolóval. Nézzük sorban!

• Kultúra és Tudomány palotája: 230 m magas szocreál felhőkarcoló (kicsit hasonlít a Moszkvai egyetem főépületére), amit a helyiek nem kedvelnek különösképpen, pedig szerintem egy érdekes színfoltja a városnak. Az embernek kicsit olyan érzése van vele, mintha az Empire State Building Sztálinnak szánt kelet-európai koppintását látná. Fel lehet menni a 150 m magas kilátóba, ahonnan jó kilátás nyílik a… szóval a városra, ami egyébként nem különösebben felemelő látvány innen. Minden irányban a szocreál korízlésnek megfelelő hatalmas beton terek, 1-2 csenevész felhőkarcoló elszórva (egy épp most épült, egy másik meg azért volt izgalmas, mert merész módon lesarkazták), a háttérben pedig minden oldalra legalább egy Kőbánya-Kispest paneldzsungel jut. A belépő csak együtt váltható meg az időszakos kiállítás belépőjével (most épp Da Vinci találmányaiból volt egy mérsékelten izgalmas összeállítás), illetve az elcseszett árazás miatt mi pl. 8-an jobban jártunk a 10 fős csoportjeggyel még úgy is, hogy két jegyet elajándékoztunk random idegeneknek.
  

  A torony

  

  A csapat

  

  Toronyóra

  

  Ilyen belülről

  

  A lesarkazott épület

  

  Az óváros

  

  Azon tűnődtünk, hogy milyen vicces lehet reggel munkába menni arra a darura

• Palota tér: egy nagy és össze-vissza lejtő főtér, ahol egy – szerintem – simán jellegtelen kolostornak nézhető, tornyos „palota” és egy nagy oszlop áll. Itt kezdődik az óváros. A téren nagy a nyüzsgés, éjjel tűznyelők és ördögbotosok lepik el a teret és szórakoztatják a rengeteg teraszos étterem közönségét. A térről jól látszik a Visztula túlpartjára épített új stadion.

  

  

  

• Piac tér: Kicsit kell csak sétálni a Palota tértől, és már meg is pillanthatjuk ezt a leginkább Brüsszel főterére emlékeztető teret, aminek megvan a maga hangulata a szorosan egymás mellé zsúfolt házaival és a teret szinte teljesen betöltő sörözőkel. Van középen egy sellő szobor, ami valami erősen eltájolt hagyománynak köszönhetően Varsó jelképe (a címerben is ez szerepel). Érdekes megfigyelni, hogy a házakat itt sötét felfestett mintákkal szokták különlegesebbé tenni.

  

  

  

  

• Nemzeti Stadion: Foci rajongó barátaim számára kötelező jellegű volt a hetekben kezdődő EB meccseknek otthont adó vadi új stadion vizitje. Sajnos bemenni nem tudtunk, mert az UEFA már jó előre rátette a kezét az épületre, akkreditációs kísérleteink pedig igen hamar kudarcba fulladtak (hamar feltűnt nekik, hogy még 11-en sem vagyunk…). Az épület amúgy kívülről is elég megnyerő, ami nem csoda, hiszen a város számos pontjáról jól látható. Odajutni egy több kilométer hosszú soksávos emelt nyomvonalú úton lehet, ami hídban folytatódik. Kb. csak a stadion és az állatkert található a folyó ezen partján. Érdekesség, hogy a hídtól északra lévő vasúti híd a mi Megyeri hidunk kiköpött mása. (Egyébként ott mindent elkereszteltünk a budapesti megfelelőjének: volt Buda, Pest, Móricz Zsigmond körtér, Moszkva tér, Hungária, Nagykörút, Ráday utca…)

  

  

  

• Egyetemi könyvtár: egy kört mindenképpen megér az egyetem új építésű könyvtára is, aminek különlegessége, hogy az épület tetején egy kert található. Az épület belülről is izgalmas az organikus és újító formáival, de a bokros-füves-sövényes kert is egészen szép. Az olvasás élményéhez persze sok fény kell, ezt nagy tetőablakokkal biztosítják, amik felett kis hidakon át is mehetünk.

  

  

  Organikus

  

  Nagy, ötletes terek

  

  

Egyebek: Kopernikusz szobor (nem nagy szám), Nagyszínház (kicsit mintha nem tudták volna megállni az épület túlcizellálását az építészek), Ismeretlen katona sírja (két őr vigyáz rá, akik nem vették zokon a fényképezgetésemet), Egyetem (csomó régi épület, de a BME parkja szebb), templomok (semmi különleges), múzeumok (erre nem volt igénye a társaságnak, na meg azt olvastuk, hogy úgyis mindent elhordtak innen a világháborúban, úgyhogy nem tudok róluk nyilatkozni).

A helyi Vajdahunyad vára. Nem igazi vár, csak úgy néz ki.

Ez az, amit ne nézzetek meg: a Citadella. Valami katonai terület, nem lehet bemenni, csak a fal és a vizesárok látszik

Lufik és tömeg

Varsói egyetem

Sör

Sokkal fontosabb viszont, hogy a lengyel sör jó. Árban nagyjából a magyar viszonylatokban mozog (boltban 1.5-3 zeny, kocsmában 6-12), viszont azonos árszinten sokkal jobb, mint a mi söreink. Mindenképpen ajánlom kipróbálásra a porter típusú söröket, amiken nagyot néztünk: 8%-os alkohol tartalmukkal elég erősek, és olyan erős ízük van, hogy felkészületlenül éri az embert. Ami nekem még ízlett, a helyi Soproni-kategóriájú Tyskie (értelmezésünkben ‘tüske’).

Az utcán nem szabad alkoholt fogyasztani, de persze mindenki azt teszi: a parkok, eldugottabb helyek tele voltak buli előtt alapozó fiatalokkal, ugyanúgy, mint itthon. Ami viszont határozottan nincsen itthon, ott viszont úgy láttuk általános, az a 0-24 alkohol boltok. Igen, így, nem kertelnek, nem árulnak alibiből parizert, csak piákat és kólát. Kis üzlethelyiségekre kell gondolni, amikben egy eladú serénykedik a rács/plexi mögött. Megmondod, mit kérsz, és ő kiadja. Péntek este az egyik ilyen előtt vagy 10 m-es sor kígyózott, úgyhogy biztos van létjogosultságuk :)

Péntek-szombaton tele voltak az utcák helyi fiatalokkal, de olyan szinten, hogy néhol lépni sem lehetett a tömegtől. Szombaton egy furcsa sorra lettünk figyelmesek: a sorban állókat megkérdezve kiderült, hogy pont aznap este volt az egyetlen nap, amikor az elnöki palota (elnök itt: polgármester) mindenki számára látogatható. Sajnos mi nem akartunk egy órát sorban állni, úgyhogy kihagytuk, de biztos nagyon szép :)

Kaja

Amennyire sikerült informálódnunk, valami nemzeti kaja féle náluk a pierogi, ami egy tortellinihez hasonló, hússal töltött tészta párnácskát takar. Egy csomó helyen lehetett venni és egészen jónak bizonyult. Van belőle több ízben és töltelékkel, mi kétfélét kóstoltunk, amit egy ABC-ben készen, zacskóban vettünk (mint a pogácsát).

Aki csak túlélésre játszik, az találni fog ‘pesti standard’ egységeket is, vagyis pizzériát, gyrosost és a gyorséttermeket. Ezekben a világutazó kedvére elfogyaszthatja ugyanazt a kaját, mint otthon.

Tudok ajánlani egy jó éttermet is: a C. K. Oberza-t, ami egy több szintes, elég kellemes helynek bizonyult. Olyan kaját sikerült ennünk, amit én csak három nekifutással tudtam megenni, olyan sokat adtak.

Volt olyan hely, ahol kiszámlázták a szervíz díjat (ez 10% volt), és volt, ahol nekünk kellett borravalót adni.

Jellegzetes a fagyijuk is, amit 20-30 centis tornyokban adnak általában 2 ízből.

Net

A reptéren a cápás kávézóban volt ingyen WiFi, a szálláson egyből adták a papírt az SSID-vel és jelszóval a kulcs mellé, út közben pedig mindig lehetett egy-egy nyitott hálózatot találni. Néhány nem régiben felújított parkban az új oszlopokba ingyenes publikus WiFi-t helyeztek el, erre általában táblák is felhívják a figyelmet (UM-Warsawa hálózatnév asszem, egy email címet kell csak megadni, és utána megy minden). Az óváros frekventáltabb részein is láttam ezt az SSID-t.

Összkép

3 napot kifejezetten jó turistáskodni Varsóban. Ennél sokkal több látnivaló szerintem nincsen. A város turistáknak szánt kerületei szépek, rendezettek, nem lerobbantak. A külsőbb kerületekről nem tudok nyilatkozni, mert nem nagyon jártunk másfelé. A toronyból azért látszott, hogy mindenfelé lakótelepek övezik a várost, azok biztos kevésbé attraktívak. A lengyelek számunkra viszonylag semlegesek maradtak, az eladókon/pincéreken/recepciósokon kívül nem sikerült a helyi erőkkel összehaverkodnunk. Pedig már készültünk a „lengyel magyar két jó barát” fonetikus átiratával. :)