|
A Tweetie for Mac egy zseniális program, azt hiszem, ebben mindenki egyetért velem. Amikor 2009 Áprilisában megjelent, szinte minden Twittert használó Mac-es ismerősöm váltott rá. Olyan GUI-val rendelkezett, mellyel akkoriban még semmi. Az elsők között használta ki az OS X Core Animation-jében rejlő lehetőségeket, méghozzá elég jól. A program nézetei közt szinte repkedhettünk, az ablakok animálva jelentek meg és tűntek el, minden úgy működött, mint egy sci-fiben. Telt-múlt az idő, és a fejlesztőnek ebből nem sok jutott a Mac-es verzióra. Az iPhone-os Tweetie-t pofozgatta, aztán jött maga a Twitter Inc., és megvette emberünket kilóra. Azóta az iPhone-os verzió Twitter for iPhone néven ismert. Időnként fel-felröppentek hírek a 2.0-ás Mac-es verzióról, amitől egyre többet vártunk, ahogy telt az idő, de csak nem akarták kiadni. Idővel megjelent a Twitter natív retweet funkciója (vagyis API támogatás üzenetek terjesztésére azok bemásolása és újra elküldése helyett), új képmegosztó oldalak, listák, stb. Kedvenc kliensünk lassan kezdett elavulni. Sokan nekivágtak az útnak és új, jobb kliens után néztek, de csak keveseknek sikerült célba érniük. Én is kipróbáltam minden létező klienst, de mindegyik béna volt a Tweetie-hez képest. Hiába maradt le a tweetek fele retweetkor, még mindig ő volt a legjobb. Tegnap meglepetésszerűen ért a hír: a Mac-es AppStore elindításával egyidejűleg érkezik a Tweetie 2.0 is – Twitter for Mac néven. Tegnap este megindult a nyáltermelésem, és alig vártam, hogy a kezeim közé kaparintsam. Sokan tudjátok, hogy időnként gondjaim vannak az OS X sebességével, aminek okát ezerszer megpróbáltam már kinyomozni, de mindig sikertelenül. A tüneteket persze ismerem: lényegében arról van szó, hogy lassú a vinyó, és valamiért minden programom roppantmód szükségesnek érzi azt, hogy ennek ellenére ő onnan olvasson egy kicsit. Emiatt jön a SWOD (Spinning Wheel of Death, alias ‘strandlabda’), meg az idegeskedés, hogy már megint fél perc, mire egyáltalán elkezdi betölteni a Safari azt a hülye honlapot. Új rendszer építésére nem lévén időm (a gép nálam nem csak hobby, hanem munkaeszköz is, 1-2 nap kimaradást egyszerűen nem engedhetek meg magamnak), a tüneti kezelés mellett döntöttem. A logikai levezetése egyszerű a dolgoknak: a gép lassú, mert sok a vinyóművelet → azért sok, mert sok a swappelés → vegyünk még RAM-ot. Eddig 4 giga lakott a gépemben, aminek ugye bőven elégnek kéne lennie mindenre, de normál használat mellett (ami nálam azért átlag feletti: 2-3 Eclipse, 2 Safari, iTunes, Adium, Mail, Evernote, Things, Sequel Pro, Tweetie, stb. szinte állandóan fut…) azt figyeltem meg, hogy 1-2 giga swap simán becuppan fél nap alatt, intenzív, 5-10 nap használat után pedig nem ritka a 3-6 GB sem. Célszerű volt tehát duplázni. Az utolsó löketet az Index cikk adta meg, ami megírta, hogy mennyire lementek a RAM árak. Másfél-két hónappal ezelőtt 30.000 Ft volt egy 4 gigás modul, most viszont 13-ért már meg lehetett vásárolni. Külön kiemelném, hogy mit vettem, hátha másnak is hasznos lesz: A célgép jelenleg egy MacBook Pro (mid 2009) 13″ (2.26GHz). Először két Kingmax TinyBGA modult vettem, egészen pontosan ez volt rájuk írva: FSEF65F-C8KM7 (ugye DDR3, PC3-8500, 1066MHz-es modulokról beszélünk). Na, ezek az én gépemben nem mentek. 3 napig nyúztam őket, 5-6 random random fagyás után pedig feladtam. Lehet, hogy a két modul volt csak hibás, és másik pár működött volna, nem tudom. (Akit érdekel: Xbench teszt eredmények.) Ezeket visszavittem 3 napon belül, és cseréltem a kicsit több, mint 1000 Ft-tal drágább GEIL 8GB KIT-re (GS38GB1066C7DC). Ez a post írásakor még nem szerepelt az iPON árlistájában, de szerintem rendelésre tudnak még hozni. 8 és fél nap uptime után azt tudom mondani, hogy ezek viszont beváltak. :) (Xbench teszt eredmények.) A 2×2 GB RAM-ot meg a hirdetés feladásának napján sikerült elpasszolnom 10.000 Ft-ért, úgyhogy a 4 → 8 giga upgrade ma kihozható 14.000 Ft-ból. És hogy milyen a 8 GB RAM? Igazából semmi fantasztikus dologról nem tudok beszámolni: egyszerűen elkezdett működni tőle a gép. A vinyó továbbra is lassú, amint lehetőségem lesz rá, veszek egy SSD-t, de a swappelés gyakorlatilag megszűnt, ettől olyan 2-3-szor gyorsabb lett minden. Ilyennek kellett volna eddig is lennie… Újra használható a VMware, nem értékelhetetlenül lassú az iPhoto, és még sorolhatnám. Amikor átváltok céges userre, akkor nem kell kivárnom azt a kellemetlen 2-3 percet, amíg régen visszareszelte az ott futó programokat a swapből. Működik, visszakaptam a gépemet. Tudom ajánlani mindenkinek, aki hasonló problémákkal küzd, ennyi pénzt igazán megér! PS: Mókás belegondolni, hogy 1997-ben hogy örültem a karácsonyra kapott Amiga 601-es memóriabővítőnek, ami fél megáról másfélre (!) bővítette az Amiga 600-am RAM kapacitását :) Egyszerre el tudtam indítani (floppyról!) a Personal Paint-et és azt a zeneszerkesztő programot, aminek már a nevét sem tudom… :) Döntöttem. A MacBook-om már 2 és fél éves, úgyhogy megérett a cserére, szerdán beruházok egy 13″-os MacBook Pro-ba. A cserét már nyár óta tervezgetem, mert már akkor nyilvánvaló volt, hogy a Snow Leopard kiadásával a gépem teljesítménye a zéróhoz fog lassan konvergálni, persze elsősorban az Intel GMA 950-es GPU miatt. Azonban azt én sem gondoltam, hogy az újraírt Exposé ennyire megteszi a hatását: egyszerűen egyre jobban utálom használni, mert 4-5 ablak felett kibírhatatlanul szaggat, jóformán teljesen elmaradnak az animációk. Egyértelműen a program hibája, tudom, de sajnos ez már csak rosszabb lesz, úgyhogy kénytelen vagyok egy komolyabb GPU-s gépet beszerezni. A fő ok ez volt. A másodlagos okok pedig a sok extra, amit a MacBook Pro nyújt a mostani, elavulófélben lévő fehér MacBook-ommal szemben:
És szép. Nagyon.
Harmadik ok is van: ennyi idősen lehet még épkézláb áron utoljára eladni a régi gépemet. Ezt már a megvételekor is tudtam. Szóval szerdán elbattyogok a 2 sarokra lévő, most nyíló Allee bevásárlóközpontba, megkeresem az új StarKing üzletetet, és veszek egyet. A régit 170.000 Ft-ért el tudom adni, az újhoz pedig netto áron hozzájutok, így egy 100.000-asból meglesz az upgrade. És ha szerencsém van, akkor az ár felét visszakapom, szóval drukkoljatok! Majd beszámolok. Azért, mert azok. Egy-két jó árú termék van csak az Apple termékpalettáján (pl. aktuálisan a MacBook és a 27″-os iMac), a többi indokolatlanul drága. Elég csak a MacBook Pro-k hazai árazását megnézni:
Az árak az XMS, a blogposttal egyidejű árazását tükrözik. A többi magyar kereskedőnél is hasonlóak. Hadd emeljek ki egyetlen dolgot: 13″ helyett 2″-lal (5 centivel) nagyobb képátló: ~60.000 Ft. Lehet röhögni rajtunk. Húgom, Anna megint alakított: a <19 szabadfogású számítógépversenyen díjat nyert egyik PhotoShop-olt képével. A jutalma egy 22″-os LG monitor. :) Erről bővebben az ő blogjában olvashattok. Otthon már régóta érett a gépcsere, de eddig nem volt alkalmam bármit is lépni az ügyben, mert egy normális gép+monitor kombót nem lehet megúszni 80-90.000 Ft alatt, annyim meg nem volt rá. Most, hogy a monitorra már nem kellett költeni, körülnéztem a használt Mac-ek közt, és egyből ki is szúrtam egy használt G4-es Mac minit, amihez 50.000 Ft-ért jutottam hozzá. Múlt hétfőn le is rendeztük az üzletet, a gép szép állapotú, 1.25 GHz-es G4-es zakatol benne, 1 GB RAM-ja van, van benne WiFi és Bluetooth, egyedül a 40 gigás vinyójára lehetett panasz.  Tovább → |
FrissHasznos postBelőlem máshol |
      flickr        Hívj meg egy sörre!
Kövess!
CímkékMeta |
