Életem legjobb évadzáróját sikerült tegnap megnéznem. A Battlestar Galactica egyszerűen az a sorozat, amiről magamban már elhatároztam, hogy ilyet az amerikaiak egyszerűen nem tudnak csinálni. Megvan benne az, amit a legtöbb sorozatból hiányolok, és amiért a japán animéket igazán szeretem: a történet íve előre ki van találva, nem pedig bérírókból pénzért kierőltetnek újabb és újabb részeket, amik az addigi sorozatba nemhogy egyre kevésbé illenek bele, már inkább idegesítőek, mint szórakoztatóak. (Ilyen pl. a Prison Break 3. évad, ami már kurva erőltetett szerintem – a dolog ott addig tartott, amíg kihozták a srácot a börtönből, onnantól akárki akármit mond, nincs értelme folytatni. A nézettség miatt viszont mégis megtették.)

VIGYÁZAT! SPOILERVESZÉLY! AKI NEM LÁTTA MÉG A 3. ÉVAD ZÁRÓJÁT, ITT HAGYJA ABBA AZ OLVASÁST!

Eddigi legjobb évadzáróm az imént emltett Prison Break 1. évad vége volt (ugye emlékszünk, hogy megszöknek a börtönből, nem jön értük a repülő, futnak, utánuk a rendőrök és jön a végefőcím?), de a BSG 3. évad zárója bőven túlszárnyalta ezt. Először ugye ott van Gaius Baltar tárgyalása, akit felmentenek. Ezt még úgy várja az ember, mert túl lineáris lenne a történet, ha nem így végződne. Meg Baltar egy igen hálás szereplő dramaturgiai szempontból, necces lenne kiírni a sorozatból. Utána egyre erőteljesebben előkerül a zene motívuma, összefut a négy főbb szereplő és kimondatik, hogy ők cylon-ok. Ez úgy egy hasbaütéssel felér, fordít egyet a történeten, megalapozza a következő évadok konfliktusait. Viszont egyből felmerül az emberben, hogy ki az ötödik cylon? Eddig elérhetetlen messzeségben volt csak a kérdés, most itt van előttünk.

Ha ezen a ponton ért volna véget a rész, akkor elégedetten nyugtáztam volna, hogy ismét egy jó évadzárót láttam, de nem hagyják ennyiben: az utolsó ugrás után megjelennek a cylonok, ráadásuk 20 perc, mire az FTL hajtóművek újra beindíthatóak, úgyhogy a flotta gyakorlatilag kiszolgáltatott a cylon túlerővel szemben. Mi lesz most? Hogy oldják meg? A nyitva hagyott kérdések viszik a történetet. És ekkor, mint mikor 3 belga csokis desszert után azt hiszed, hogy teljesen tele vagy és ennél jobb már nem jöhet, megjelenik Starbuck, egy vadi új hajóban, mosolyogva. De neeem, még ennyi sem volt elég: közli, hogy nemcsakhogy tudja merre kell menni a Földre, hanem járt is ott. És a pont az i-n, a hab a tortán, hogy a rendezők bevillantják Földünk képét, ami biztossá teszi azt, amiben eddig csak hittünk. Tényleg létezik. Kész. Ennél többet nem lehet egy évadzáróba sűríteni.

Szedem is a negyedik évadot. :)