Egyszer volt, holnem volt, volt egyszer egy MacBook. Ez a MacBook történetesen GK tulajdonában állt, aki használta azt minden nap nagy megelégedésére. Egy nap azonban történt az a furcsaság, hogy a gép akkuja hirtelen harakirit követett el és 50% health (Élet? Jólét? Egészség?) alá zuhant, ami már arra sem elég, hogy egy GK egy filmet nézzen meg a gépén. Ekkor érett meg a gondolat, hogy le kell cserélni a szóban forgó alkatrészt.

Namost ezzel az az egy probléma van, hogy drága. Magyarhonban a hivatalos dílereknél 46.000 Ft volt egy pótalkatrész ára, ami hogy is mondjam, enyhén pofátlanság, hiszen más ennyiért vesz komplett laptopot. Nem lévén más lehetőség, hősünk az eBay-en próbált szerencsét és rendelt egy pár originál Apple A1185-ös modellt egy szimpatikus kínai akkuboltból (pár, hogy hasonló cipőben járó ismerősének is megoldja a gondjait). A fizetés problémamentesen, PayPal-on ment, darabja 12.000 Ft volt ferdeszemű kolléga biztosította róla, hogy eredeti Apple termék és hogy a kiírtaknak megfelelően tényleg ingyenes kis országunkba a szállítás.

Teljes ledöbbenés jellemezte a percet a következő kedden, amikoris 8 nap elteltével megjött a csomag, sőt, a postán vám nélkül odaadták, ímígyen már biztosra vehető volt, hogy ez bizony túl szép, hogy igaz legyen. Az otthon kibontott csomag csak fokozta ezt a hangulatot: két vadi új, nem utángyártott, nem hamisított, eredeti Apple akku ült benne.

A gondok ott kezdődtek, hogy G.K., győri lakos, 20 Ft-os érmével számítógépet szerelő szakember, ezt elkezdte belerakni a gépébe. A kezdeti 56%-os health nem tántorította el a hamari csomagérkezés okozta örömöktől, a dolog csak akkor kezdett sánítítani hősünk számára, amikor az újdonsült akkuval a gépelés elkezdett megmagyarázhatalan anomáliákat produkálni – kijelölődött szöveg, ugrált a kurzor, elveszett a fókusz. Az anomáliák okára hamar sikerült fényt deríteni: az akku bizony nyomta a touchpad-et, ami ettől és hősünk két csuklójának alig pár Newton földi nehézkedési erő által generált súlyától kéretlen kattintásokat regisztrált.

Ej-ej, majdcsak megoldódik valahogy – gondolta. Sajnos azonban az akku health lassú javulása volt az egyetlen pozitív irányba mutató változás, viszont az is megállt 90% körül, ami nagyjából 3 óra normál használatnak felel meg. A második csapás még a héten következett: az a bizonyos 3 óra igazából másfél, mert a felénél – valószínűleg egy hibás, sztrájkoló, avagy sérült és töltésvisszaadásban hátrányos helyzetű cella következtében – az akku az áramszolgáltatást nemes egyszerűséggel, ámde reprodukálhatóan, beszünteti.

Ehhez jött még az a három alkalom, amikor nem reagált az áramszolgáltató készülék alkatrészegység semminemű töltésre.

Hősünk a látottak fényében kipróbálta a másik akkut is, amiről bebizonyosodott, hogy bár bizonyára remek áramszolgáltatásra képes és hősiesen helytáll többszáz oldalas dokumentumok sürgős, konnektor hiányában akkuról történő írásának támogatásában, viszont ezen képességét a felhasználó felé mindössze a gomb megnyomására négy darab LED felvillantásában képes kinyilvánítani, ugyanis áramot az egyáltalán nem ad és nem is fogad el. Ádám gépében még egy durcás „X”-es is megjelnített a telep ikonján.

Hősünk persze nem csüggedt: az ilyenkor szokásos protokollt követte, vagyis írt a ferdeszemű kollégának, hogy ez imígyen nem lesz márpedig jó, úgyhogy refund, új akksi vagy örihari. Szerencsére nevezett ferdeszemű kolléga korrektnek volt mondható, az időeltolódási (5 óra) különbségekből adódó problémák ellenére egy napon belül mindig válaszolt (viszont tört angolságát inkább ne firtassuk, elégedjünk meg azzal, hogy az UTF tábla 127-es kódja alatti karaktereket használt csak).

Summa summárum, miután hősünk két fergeteges, mesteri munkának épphogy nem mondható YouTube-ra feltöltött videót is küldött az akkuk gyengének mondható teljesítményét prezentálandó, a kolléga kiegyezett a fenti három lehetőség közül egy refund-dal, ami ugye emberi nyelven azt jelenti, hogy visszaküldte a teljes befizetett összeget PayPal-on. Szerette volna visszakapni az akkukat is, de hősünk felvilágosította róla, hogy milyen lehetőségei vannak (Magyar Birodalmi Posta: 7000Ft, UPS: 17000 Ft, FedEx: 37000 Ft), és hogy ő ezek közül egyiket sem hajlandó megfizetni alulteljesítő (olv.: „döglött”) akksik szállítmányozása céljából, viszont amennyiben ezen összegek bármelyikét megkapja, szívesen eljuttatja ferdeszemű partneréhez a küldeményt mégiscsak.

Mérleg: Ugyanott vagyunk, ahol a mese kezdődött.