Ahogy a híres mondás is tartja, ha az ember egyszer belekóstolt az iPhone használatába, lehet ugyan nélküle élni, csak nem érdemes. Két hétig nem volt nálam a telefon. Tapasztalatok.

Be kellett vinnem szervízbe a telefonomat (az okokat nem részletezném, lényeg, hogy kaptam a huza-vona végén egy zsírúj iPhone 4-et és és újraindult az egy éves garancia is, szóval jól jártam), és kaptam cseretelefont. Valami Badás Samsung volt, a pontos típusát csak a jó Isten és a telefon tervezője tudja, de még ez utóbbiban sem vagyok biztos.

A Samsungot kicsit több, mint egy hétig bírtam elviselni, utána bepróbáltam éles használatra az egyik céges Android telefont, nevezetesen egy Xperia X10 Mini Pro-t (gondolkoztam hogy lehetne még hülyébb neve, de nem tudtam ragozni). Nagyon érdekes megfigyeléseket tettem.

1. Hardware

Az iPhone hardware-e jól meg van tervezve, ezt mindenki tudja. Viszont sok érdekes dolog csak akkor jön elő, ha egy rossz példával találkozunk. Nekem sikerült. Ilyenek például a gombok. A Samsungon 7 db volt, 2 hangerő, egy bekapcsoló, egy kamera és 3 softkey. A gondjaim ott kezdődtek, hogy a bekapcsoló gomb jobb oldalt, középtájon van. Ez első alkalommal ugye azért gond, mert ki a fene keresné ott, persze meg lehet ezt szokni, úgyhogy ez még nem is akkora probléma. Az viszont már gond, hogy nem sokkal alatta van az igen hasonló tapintású fényképező gomb, ami egyből indítja a kamerát. Mondanom sem kell, hogy végtelenszer sikerült fényképeznem a telefon feloldása helyett. Még jobb, hogy a kamera módban lezárható a telefon(!), amiből csak a feloldás hosszú nyomásával lehet menekülni, semmi mással. Tehát ha össze-vissza nyomkodod a telefont, tuti elrontasz valamit.

A másik ékes példája a rossz tervezésnek az volt, hogy gyakorlatilag nem tudtam úgy kézbe venni a telefont, hogy ne nyomtam volna meg akaratlanul vagy a hangerőt vagy a feloldást/kamerát. Kellemetlen.

A másik alanyunk pont ellenkezőleg szerepelt: Az Xperia Mini gombjai tökéletesen benyomhatatlanok. Szenvedés volt minden bekapcsolás, és minden vissza/menü gomb nyomás. Nagy erő kell hozzá, rossz a nyomáspontjuk, nem érzékeled rendesen, hogy mikor billent át… Ugyanitt megjegyezném, hogy aki ilyen gombot rak a telefonjára ÉS az iPhone-ról koppintott „slide to unlockot” is alkalmazza az valamit nem értett meg. Ez utóbbi célja ugyanis az, hogy a véletlenül benyomódott gomb ellen védjen. Na ez soha nem fog véletlenül benyomódni, az biztos.

Az Xperia mini kijelzőjéről nyugodt szívvel ki tudom jelenteni, hogy kizárólag demózásra alkalmas, vagyis hogy egy tech cég megmutassa, hogy „igen, az Android skálázódik ekkorába is!”, mert a mindennapi használat során olyan mértékű felüdülést jelentett utána egy ZTE Blade iPhone-nagyságú kijelzőjére nézni, mint 5 óra jégesőben ácsorgás után egy forró fürdő.

Az Xperiával a másik baj az volt, hogy annak ellenére, hogy harmad annyit se használtam, mint az iPhone-omat szoktam, kb. ugyanúgy merült, vagyis naponta töltőre kellett dugni. Ugyanez nem mondható el a Samsungról, ebben az egyben elég jól szerepelt. :)

Szintén az iPhone-hoz hasonló volt zsebben a Samsung, még kicsit könnyebb is volt súlyra, úgyhogy a formája tetszett, nem úgy, mint az Xperiának, ami rettenetesen tömzsi, egyszerűen nem lehet zsebre rakni, mert púpos lesz tőle a nadrágod. És amilyen kicsi, olyan nehéz is a telefon.

2. Software

A Samsungon Bada van, ami a nevezett cég hadrendbe állított üdvöskéje. Nem tudom, mi lehetett az igazi célja, de körülbelül annyit sikerült kihozni belőle, hogy egy kicsit buta, de valahol az Ericsson Mobile Platform (Sony-Ericsson mobilok rendszere) szintű dolgot köptek ki magukból, némi érintő kijelző támogatással, ami meg azért lássuk be, sehol sincsen egy okostelefon OS-hez képest.

Egy hét után arra jutottam, hogy igenis voltak a Samsungnál felület- és interakció tervező szakemberek, csak miután átadták a 200 oldalas dokumentációt a dolgok megfelelő menetéről, távoztak a projectből, a programozók meg sosem szerettek igazán olvasni.

Végeztem egy tesztet: legalább 5 embernek odaadtam a telefont, 3 egyszerű feladattal:

• Kapcsolja be
• Indítson egy böngészőt
• Nézze meg az SMS-eimet

A teszt eredménye rendkívül mókás lett: kivétel nélkül mindenki, a telefonbuzi jogász baráttól, anyukámon át a programozó ismerősig ugyan azokkal a lépésekkel közelítette meg a problémákat, ami azt mutatja, hogy igen is valós problémákról van szó. A bekapcsolás 15-30 másodpercet vett igénybe. Az emberek kezdték a telefon tetején, majd eredmény nélkül végignyomkodták a front oldalon lévő gombokat, majd megforgatták a telefont és az oldalsó gombok közt keresték a bekapcsolót, majd miután nem találták, el is olvasták az oldalsó gombok feliratait, így persze meglett a gomb.

A böngésző indításában viszont már többen elvéreztek. Addig mindenki eljutott, hogy a program indító menüben (ami egy ilyen négyzetrácsokon ikonok jellegű, iPhone-hoz hasonlóan jobbra-balra scrollozható dolog) kéne keresni. Mindenki egy földgömböt, vagy ismerős szimbólumot keresve végigscrollozta egyszer gyorsan a 3 programindító oldalt, majd nem találván a megfelelő ikont vagy nekiálltak még egyszer, lassabban, a feliratokat is elolvasva végignézni a listát, vagy pedig megforgatták a telefont és keresték a Sony-Ericsson telefonokról megszokott hardware-es Internet gombot. Mivel ilyen nincs, egy kétségbeesettebb próbálkozás következett a programindítóból való kilépésre (ahol segítettem mindig, ugyanis a 3 softkey nincs feliratozva, így egyszerűen trial-and-error módszer nélkül nem lehet rájönni, hogy a bal oldali nem jó semmire, a középső a vissza gomb, a jobb oldali pedig a home), majd elkezdték az Androidhoz hasonló widget képernyőket körbelapozni. Egy percnél járunk. Persze itt sem volt böngésző, úgyhogy sokan visszatértek a program indító menübe, ahol talán 2-en meg is találták a remekül T-Mobile-osra cserélt web’n’walk feliratú ikont. Persze, ez nem feltétlenül a Samsung hibája, de a telefonnak azért felróvom.

A harmadik quest egy kivétellel egy nagy „b*zd meg” (vagy az illető vérmérsékletének megfelelően ennek kulturáltabb verziójának) elhangzásával végződött: ugyanez az ikon keresés ment fél percig, majd elolvasták az emberek az ikonoktól elkülönítve, alul, a sofkeyek felett lévő, 3, szürke sávba kiírt feliratot is, amik kb. úgy néztek ki, mint Sony-Ericssonon a softkeyek aktuális funkcióját mutató szövegek. A harmadik az Üzenetek. Ez után sokan megnyomták a jobb oldali gombot, ami persze nem az odaírt funkciót hajtotta végre – lévén home gomb –, hanem kivitte őket a widget képernyőre.

Még öt hat remek példát tudnék felhozni a használhatatlanság bemutatására:

• Bejövő híváskor teljesen elveszett az ember, nem tudja, hogy melyik gombbal lehet felvenni vagy letenni a telefont. Trial-and-error módszerrel persze kiderült, hogy a bal oldali felvesz, a jobb oldali pedig elutasít, de nem tudom, hogy kellett volna erre rájönnöm.
• Gyötrelem gépelni rajta, mert csak 9 gombos számbillentyűzete van, a shiftet és az ékezetes betűket meg inkább ne is hozzuk szóba.
• Nem megy automatikusan vissza WiFi-re. Mindig neked kell kézzel bemenni a beállításokba és felzavarni az otthoni hálózatodra.
• Hiába az érintő kijelző, a 3G és a WebKit alapú böngésző: lehetetlen webet használni a telefonnal. A legegyszerűbb use-case: megpróbáltam betölteni az Indexet, amire egy perc molyolás után kiírta, hogy kevés a memória, és egyszerűen lefagyott, majd elkezdtek elszállingózni a widgetek is ugyanúgy memória hiányra hivatkozva.
• Lapozás közben eltűnnek a widgetjeink. Néha anélkül is. Néha maguktól újak nyílnak ki, nekem pl. a hálózat nevét kiíró widget mindig visszanyílt magától.
• Az e-mail kliens buta, mint a föld. Tud IMAP-et titkosítással, meg minden, de csak az inboxot mutatja.

Az Androidról már sokkal jobb véleményen vagyok, az X10 Minivel töltött 2-3 nap alatt nem volt vele különösebb gondom, inkább csak azt vettem észre, hogy ugyan meg tudnám csinálni a feladataimat a telefonal, de a nyomogathatatlan gombok, a kis kijelző és a rettenetes, rémálmokat keltő „csak elfordított módban tudsz gépelni vele a billentyűzet széthúzásával” c. csoda feature miatt inkább elő sem húztam a zsebemből. Nem volt olyan fontos az a tweet…

Összességében

…lehet ugyan létezni ezekkel a telefonokkal, de iPhone után annyira gagyi szar mindkettő, hogy a félembernek éreztem magam. Nem tudtam a menetrendeket, nem tudtam weben utánanézni dolgoknak, nem tudtam rendes képeket, videót csinálni, és még napjában vagy 20-szor fordult elő, hogy a telefonon nyomkodtam volna valamit, de vagy nem tudtam azt megcsinálni a cserekészülékkel, vagy inkább elő sem vettem a Minit.

Sajnos, aki egyszer belekóstolt, az többé nem menekül… ;)