Az Apple hétfőn bemutatta a 600 millió „iDevice” által futtatott iOS rendszer új, 7-es verzióját. Az iOS 7 azonban más, mint az eddigiek. 2007 óta nagyjából évente jelentek meg új verziók, és eddig mindegyik hozzáadott egy keveset a korábbi rendszerekhez. Egy-két új feature, kis csinosítás itt-ott, és meg is voltak vele. Az iOS 7 más sok szempontból, mintha nem is ugyanaz készítette volna a rendszert. Ez egyrészről igaz is, hiszen a termékcsoportért eddig felelős Scott Forstall helyére a rendkívül tehetséges Jonathan „Jony” Ive lépett, aki eddig csak az Apple termékek hardverének kinézetéért volt felelős. Jony pedig nem volt kíméletes.

Előszó

Aki nem ismerne, annak elmondom, hogy én majdnem a kezdetektől, 2008-tól használom és imádom az iOS-t. Volt szerencsém az iPhone korszak előtti okostelefonokhoz, PDA-khoz, és az iPhone korszakban született konkurenciához is. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy az iPhone és az iOS egy olyan szintet ütött meg, amit eddig nem sikerült senkinek sem megugrania. A közelmúltban azonban igen komoly energiákat fektetett a konkurencia abba, hogy az Apple finomra csiszolt felületeinek egy alternatívát hozzon létre, és ennek mostanában kezd beérni a gyümölcse. A Windows Phone legkomolyabb problémája az appok alacsony száma, a Google Androidja pedig megmutatta már párszor, hogy felül tud emelkedni a gyártók saját szoftverrel történő leamortizálásától.

2 éve fejlesztek a rendszerre. Naponta 1-2 alkalmazást letöltök, folyamatosan figyelem a híreket és szakmai cikkeket. Reggel a telefonom ébreszt, este a telefonom mellett alszok el. Mindenhol jelen van, minden ügyemben részt vállal, az életemnek mindenhol a része. Úgy érzem, hogy ismerem az iOS-t.

Igények

A piac egy érdekes állatfajta. Az Apple minden évben el akar neked adni egy túlárazott telefont, ami valóban segíti az életedet, de igazából nélküle sem lennél sokkal kevesebb. A vásárlók viszont cserébe azt várják, hogy minden évben egy világrengető, forradalmi készüléket kapjanak. Ami természetesen lehetetlen, hiszen a legelső iPhone is évekig készült cupertinói műhelyek mélyén a legnagyobb titokban. A világot nem lehet megváltani minden évben. Maradtak tehát az inkrementális frissítések, amik mindig kicsit többet és jobban tudtak. És tulajdonképpen nem is volt indokolt a világmegváltás, hiszen a legtöbb dolog (noha azért nem minden) tökéletesen működött.

A jó már nem elég jó?

Sajnos a helyzet pontosan ez, a jó már nem elég jó. Az emberek megunták, hogy minden évben megveszik a telefont, és még mindig ugyanazt kapják. Kapóra jött tehát a design szakmában épp csak szárnyait bontogató, a közkedvelt néven csak ‘flat-ként’ (lapos) emlegetett új irány. Újszerűsége abban rejlik, hogy egyszerűsít. Elhagy minden árnyékot, anyag textúrát, térbeli formát, és ehelyett egy letisztult, néha kicsit sematikus esszenciáját mutatja csak a dolgoknak. 900.000 app közül nem könnyű kitűnni az App Store-ban, úgyhogy elkezdtek az új iránnyal kísérletezni a fejlesztők. Jöttek dögivel a ToDo alkalmazások és az időjárás appok az animált 3D napsütést egyszerű, vonalas napocska ikonra cserélt interfésszel. Az emberek pedig felfigyeltek rá, mert valami olyan volt, amit még nem láttak. Nem volt jobb, mint a korábbi, de új volt. És az embereknek az új kellett.

Amikor Jony átvette az iOS csapat vezetését tavaly november elején, már egyértelművé vált, hogy az iOS-en változtatni kell. A feladat tehát adott volt.

Elvárások

Megszokott, hogy Apple termék bejelentések előtt már hónapokkal korábban pletykák és design koncepciók látnak napvilágot arról, hogy milyen lesz a várt termék. Az iOS 7 esetén minden eddiginél több ötlet és vágyálom árasztotta el az Internetet, az utolsó hetekben napi többet is leközöltek a hírportálok. Mindenki változást várt, de mindenki kicsit máshogy képzelte ezt el. Akik figyelemmel követték az Apple eddigi frissítéseit (velem együtt), nyugalomra intettek, és moderált, kisebb változásokat vártak csak, mint a csillanás effektek eltávolítása, a gombok keretének finom újrarajzolása, pár alap GUI elem kisebb ráncfelvarrása. Hiszen Jobs mindig tudta, hogy ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani.

Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani

A WWDC keynote

Kíváncsian vártuk tehát hétfői keynote-ot, ahol az elvárásoknak megfelelően haladt minden az iOS 7 leleplezéséig. Az OS X Mavericks régi hiányosságokat pótolt, a Mac Pro igazán fantasztikusan nézett ki, szóval minden olyan volt, amit az Apple-től megszoktunk. Kicsit több, kicsit jobb. Amikor aztán Tim Cook elindította a videót, megmondom őszintén, lesokkoltam. Reggel volt egy állítólagos design az AppleBlogon, amin jót röhögött mindenki, mert annyira egyértelmű volt, hogy az Apple ilyen rondaságot nem adna ki a kezéből, a videóban pedig pont az látszott.

Lement a keynote és én nem találtam szavakat. Megnéztem minden elérhető képet, videót, információt, és nem értettem. Hogy tehették ezt? Teljesen váratlan volt.

Elveszett a hitem

Szerintem abban még a legelvakultabb Android és Windows Phone hívők is egyetértenek, hogy az iOS 6 egy egységes, összefogott, szép rendszer. A konkurencia mindig próbált egyedi ötletekkel a piacra lépni, de az Apple megoldásai néha annyira röhejesen kézenfekvőek voltak, hogy egyszerűen nem lehetett mást csinálni, mint ugyanazt kiadni egy kicsit más körítéssel. Az Apple volt az utóbbi évtized meghatározó szereplője az interfész designban. Amit ők csináltak, azt pár éven belül mindenki más is nagyon hasonlóan megcsinálta. Amit ők csináltak, az mindig kiemelkedő minőségű volt, bárki ránézett, nem volt kérdés, hogy tetszik-e neki, amit lát. Ennek vége.

Az iOS 7 interfészére az a legjobb szó, hogy „megosztó”. Kétségtelenül sok embernek tetszik, de legalább ugyanannyinak nem, vagy maximum azt mondja rá, hogy „megszokható”. Cikkek tucatjait olvastam el, ahol a különböző grafikusok és designerek hangot adnak csalódottságuknak.

Ám a probléma ennél is sokkal mélyebben gyökeredzik. Az, hogy valakinek az élénk színű ikonok és a 0 dimenziós tejüveg tetszik-e, ízlés kérdése, azonban a design azért van, hogy használhatóvá tegye a programokat, az iOS 7 pedig igazán kiemelkedően rossz ebben. Erre pedig csak akkor jöttem rám, amikor 3 nap erőgyűjtés után én magam is felraktam a bétát. De akkor lássuk végre a konkrétumokat is!

Kontinuitás

600 millió felhasználó nem játék, nem szabad egy pár ezres közösség igényének oltárán beáldozni a rendszer folyamatosságát. Az iOS 7 pedig semmiben sem hasonlít elődeire. Hiába van ugyanott sok gomb, egyszerűen elvesztették a karakterüket (nincs többé keretük, gomb jellegük), és az ember csak csapong, keresi a jól megszokott dolgokat. A legtöbb ikonból szöveg lett, emiatt gyakran csak máshol fér el a képernyőn. Az ikonok (és nem csak a program ikonok, hanem a programokon belüli szimbólumok is) teljesen újak, a nem a régi ikonok újratervezései, hanem valami végzős képzőművészetis srác fejéből kipattant szimbólumok.

Sok helyen a programok működése is teljesen át lett variálva, például az emlékeztetők és a legfontosabb, a Safari esetén. A kezdő felhasználók szenvedni fognak vele, amit onnan tudok, hogy én, 5 éves tapasztalattal is szenvedtem vele.

Emlékeztek, hogy azért szerettük az iOS-t, mert bárkinek oda lehetett adni, és egyből tudta használni? Ezt a rendszert én nem merném odaadni édesanyámnak sem, még úgy sem, hogy évek óta iPad felhasználó, mert újra kéne tanulnia.

Konzisztencia

Ez még biztos javulni fog a béták során, de olyan mértékben inkoherens az iOS 7, hogy azt bármelyik dél-koreai Android zuggyártó megirigyelné. A program ikonok önmagukban is vagy 10 különböző csoport művei, de például a Filmtekercs és a fényképező ugyanúgy fényképezővel, de mégis különböző ikonnal van jelölve (előbbinek nincs objektíve). A gombok hol keret nélküliek, hol szövegesek, hol kör alakúak, hol pedig lekerekített sarkú téglalapok. Néha ezek kombinációi is megfigyelhetőek, például a Control Centerben.

Az alapvetően dimenziótlan és lapos designt időnként 3D elemek zavarják meg, mint a zöld kapcsolók és a 3D-ben tekerhető pickerek. A tárcsázó és a jelkódzár gombjai színnel reagálnak a felhasználó érintéseire, a számológép pedig ál-3D effekttel, ami a gombot magát benyomottnak tünteti fel, a felirat viszont nem változtat méretet a gombokon lenyomás közben.

A rendszer más területein még komolyabb problémákat figyelhetünk meg: behozták például 3rd party alkalmazásokban amúgy már régóta több helyen elérhető navigációs formát: a képernyő bal szélétől húzva visszalapozhatunk egy képernyőnyit, méghozzá úgy, hogy az ujjunkkal húzzuk az aktuális képernyőt jobbra. Ez egy nagyon elegáns animáció, de gerincbe töri a felhasználói élményt az, hogy nem mindenhol használható. Néha egy programon belül is az egyik navigációs szintről vissza lehet menni a másikra így, a másiknál meg még csak arra sem méltat a képernyő, hogy egy rugózás effekt segítségével a tudtunkra adja, hogy nem rosszul csináltuk, csak egyszerűen nem tud onnan visszamenni. (Pl. Music app, Photos app)

Eseményt a naptárban + gombbal adunk hozzá a jobb felső sarokban, megosztott fotóadatfolyamot pedig a Hozzáadás feliratú gombbal a bal felsőben. Ezt tényleg az Apple csinálta?

Lost in space

Rendkívül fontos felhasználói felületek tervezésénél az úgynevezett negatív tér, vagyis kitöltetlen, üres területek használata. Ezek könnyebbé, áttekinthetőbbé teszik a felületeket, pihentetik a szemet, vezetik a tekintetet a tartalomra.

Ez lehetett az Apple célja is többek közt, amikor Jony azt mondta, hogy a hangsúlyt a tartalomra kell fektetni. Megoldásként azt találták ki, hogy az eddig színnel és árnyékkal is elkülönített fejlécek és alsó eszköztárak ezentúl átlátszó, opálos üveg rétegek formájában jelennek meg, láttatva az alattuk lévő tartalmat. Ezt aztán kiterjesztették az operációs rendszer minden szegletére, beleértve a Control Centert és a Notification Centert is.

A baj az, hogy az opál üveg elmosás effektje annyira durva, hogy csak nagyon halvány foltok látszanak át az alatta lévő tartalomból, ami egyáltalán nem tágítja a tartalom terét, hanem épp ellenkezőleg, zavarja az embert, hogy nem látja, mi van ott. Mivel nem igazán átlátszóak, ezek a felületek inkább negatív térként funkcionálnak, ilyen formában viszont kifejezetten ellenszenvesek: hiszen ki akarja, hogy egy 40 pixeles majdnem tiszta fehér sáv foglalja el az értékes képterületet a kis kijelzőről? Jól megfigyelhető ez a jelenség a Photosban, ahol ezentúl egyel több szintet kell lépdelnünk a hierarchiában a megszokott fekete hátterű, teljes képernyős kép megjelenítésig.

Az áttervezett gombok és a negatív tér együtt nem tesz jót annak felmérésében sem, hogy hol tartózkodunk éppen. Egy felületnek hierarchiában elfoglalt helyének mindig egyértelműnek kell lennie. A programra jellemző egyedi fejlécek eliminálásával gyakorlatilag első pillantásra felismerhetetlen, milyen alkalmazást nézünk éppen, a gombok újragondolásával pedig az sem mindig teljesen világos, hogy a navigációs ablakot vagy egy modális dialóguspanelt látunk éppen. Azt vettem észre magamon, hogy szó szerint gondolkodnom kell, mire kell nyomnom, hogy oda jussak, ahová szeretnék. (Calendar, Photos és Music remek példák.)

Vissza a gyökerekhez

Ive ezt tartotta az egyik vezérelvnek a videó alapján, de szerintem biztosan nem arra gondolt, hogy menjünk vissza a butatelefonokhoz, és az Apple eddigi vívmányait tekintsük semmisnek. Pedig ez történt, mert a 2007 óta méltán népszerű multitouch gesztusokat mintha teljesen elfelejtette volna az Apple, az új időjárás appot kivéve sehol sem használja őket az új rendszer. (Vicces, de az időjárás app meg annyira épít a pinch (csippentés) gesztusra, hogy máshogy nem is lehet visszalépni az új összesítő nézetre.) Pedig a zoomolásra kitalált gesztus például adná magát a naptárban és a Photos.app-ban. Több embert is láttam, akik első találkozás alkalmával így, természetes módon próbálták meg a naptár zoomolással megvalósított hierarchia kezelését vezérelni, de hiába.

A másik remek példa az animációk használata. Eddig az animációk arra szolgáltak, hogy vezessék a szemünket, egy logikai térképet képezzenek az agyunkban, hogy mi történik. A Fényképezőben például a fénykép beesett a sarokba, innen egyből láttuk, hogy ha kíváncsiak vagyunk rá, ott kell keresni. Nem mondom, hogy ezek az animációk teljesen eltűntek, mert például a mappák megnyitásának új animációja (rázoomol a mappára) nagyon tetszik, de sajnos sok helyen kivették őket. Eltűnt az említett fotó animáció (most már csak megmoccan a kép a sarokban, mutatva, hogy valami történt ott), a Mail remek pull-to-refresh animációjának is annyi, a levél áthelyezés finom animációja nincs többé, és a kép emailben küldésekor is csak simán megjelenik a levél küldése ablak, amiben egyszer csak megjelenik a küldendő kép, és kész.

Az iOS 7-ben bemutatott új animációk fele ezzel szemben teljesen önkényes.

A parallax hátterek az akku felesleges fogyasztásán és eddig nem látott mértékű parasztvakításon túl nem sok mindenre jók (itt valamiért mindig a Samsung szemkövetés funkciója ugrik be, talán mert az is pont ilyen céltalan). Inkább szédül el tőlük az ember, mint hogy érzékelné a teret a telefonban, ahhoz ugyanis sztereó kép, vagy a telefon forgatása kéne, de nem tudom más hogy van vele, én például nem szoktam forgatni a telefonomat használat közben. Ugyanilyen értelmetlen animáció az Üzenetek rugózása, vagy a FaceTime alkalmazásban a híváslista tejüvege mögül átszűrődő élő kamerakép is.

Redmond, start your photocopiers!

Ez volt az OS X Tiger híres fejlesztőknek szóló mottója a 2006-os WWDC-n, utalva a Microsoft koppintásaira. 2013-ra nagyot fordult a világ, hiszen az iOS 7-ben az Apple pontosan nulla új ötletet mutatott be. Nem hiszitek?

• Today screen: Windows Mobile
• Flat design: Android
• Gyönyörű tipografikus design: Windows Phone
• iRadio: Pandora, Spotify, Rdio
• Időjárás app: Annyira Yahoo Weather, hogy az Apple Design díjat is ők kapták idén
• Multitasking képernyő: Palm WebOS
• Control Center: Android
• Safari: Google Chrome iOS
• iCloud keychain: Wallet, 1Password
• Air Drop: Bump, stb.
• Siri: Android (Google Now)

Általános igénytelenség

Ezt nem is rónám fel hibának egy első béta esetében, ha akár egy fél mondattal is mondták volna, hogy ez még egy korai stádiumban lévő grafikus felület, de sajnos a bemutatón, a nagyközönségnek is kitett bemutató oldalon és minden videóban teljes mellszélességgel kiállnak mellette, ami azt jelzi, bármilyen szomorú is legyen ez, hogy az Apple nem kíván nagy változtatásokat tenni e téren a végleges verzióig.

Az egész felület úgy néz ki, mintha egy kezdő, jobb esetben iOS-t eddig sosem látott DTP-s/festő/mázoló csoport kezébe került volna a design. Nemhogy az eddigi elvekre hány fittyet (hiszen ez valószínűleg elvárás is volt), de a User Interface tervezés eddigi vívmányaira is. (Ld. feljebb.) Egyszerűen önálltatás az, hogy a egy gridre bármilyen ikont fel lehet építeni, vagy hogy a program színeinek csak a feliratokra korlátozásával megmarad annak karakterisztikája.

Egy gyönyörű skizofrénia kezdete

Az eddigi generációváltásokat az iOS hihetetlenül elegánsan kezelte. A Retina grafika megjelenésekor alig észrevehetően finomodtak a programok pixelei, a korábbiak pedig ahol lehetett, az új, Retinás fontokat és gombokat jelenítették meg újrafordítás nélkül is. Az iPhone 5 nagyobb kijelzőjét támogatni mindössze annyi feladatot rótt a fejlesztőkre, hogy ha volt értelme, jobban kihasználják a nagyobb kijelzőt, és rakjanak egy iPhone 5-ös indítóképet is a programba (minden mást a rendszer elintézett automatikusan). iPad-re persze új felületet kellett tervezni, de az is viszonylag könnyen megoldható volt a konform méretű és kinézetű elemek felhasználásával.

Nem úgy az iOS 7. A korábbi alkalmazások módosítás nélkül ugyan problémamentesen futnak, azonban még a régi design-ban jelennek meg. Pontosabban félig, mert a dialógus ablakok és menük már az újban jelennek meg, az ikonjukról pedig a rendszer önhatalmúlag leszedi a csillanás effektet, de megmarad a színes fejléc, a rendes back gomb (amiért egyébként külön mozgalom indul) és a megszokott billentyűzet is. Ettől viszont az eddig elkészült 900.000 alkalmazás ha nem is idejétmúltnak tűnik, de mindenképpen kilóg a rendszer képéből. Megoldás? A 6 millió eddig regisztrált fejlesztőnek újra kell őket terveznie.

A másik gond ezzel az, hogy mivel az iOS 7 ennyire polarizál, az emberek fele szerintem biztosan nem fogja felrakni, így hiába mondta Tim Cook, hogy a felhasználók 94%-a (?) használja az iOS 6-ot, mindössze 6% a lemaradók aránya, ez most véget fog érni. A fejlesztők kénytelenek lesznek a régebbi rendszereket is támogatni (ahogy még ma is támogatjuk az iOS 5-öt), ami viszont azt is jelenti, hogy minden új programnál is vagy elveszítjük a felhasználóink felét-harmadát, vagy két teljesen különböző felhasználói felületet kell rajzolni a programjainknak.

A felhasználók pedig mindenképpen kellemetlenségeknek néznek elébe, hiszen a nagy sikerű Windows 8-hoz hasonló összevisszaság várható a telefonjukon. Még akkor is, ha szépen lassan a fontosabb programok befrissülnek az új kinézetre, mindig lesz néhány, ami lemarad, vagy nem hajlandó változtatni, esetleg többet nem fejlesztik. Ezek egy jobb kor mementójaként fognak őrt állni a képernyőkön.

Form over function

A design célja a program használhatóvá tétele lenne. Pár példa, hogy milyen kitűnő grafikai megoldásokkal büszkélkedhet az iOS 7 ezen a téren:

• a zárolt képernyőt ugyanúgy lehet feloldani, mint eddig, de nincs többé gomb, amit el kell húzni. Van helyette viszont egy, a Control Centert jelző felfelé nyíl, amitől mindenki azt hiszi, hogy mostantól a Windows Phone-hoz hasonlóan felfelé kell húzni a képernyőt
• mivel nincs kerete a gomboknak, elég bizonytalan, hogy honnan fogod a képernyőt feloldani és honnan az értesítést elhúzni. Visszaút nincs.
• az értesítéseket pont úgy lehet megnyitni (elhúzással), mint ahogy Androidon törölni lehet őket
• a visszalapozás gesztus miatt a táblázat sorokat ezentúl csak jobbról balra suhintással lehet törölni. Aki eddig fordítva csinálta, az bajban lesz.
• A világon mindenütt egységesen használt, mindenki által értett térerő kijelzőt ötletszerűen lecserélték 5 pöttyre. Kinek állhatott ez érdekében?
• A naptár a heti nézete a grafikus asztalán biztos remekül festett, de a való életben a hét napjainak felirata a képernyő harmadát elfoglalja feleslegesen
• Ugyanez vonatkozik a havi nézetre is, ami ugyan gyönyörű, de sajnos az események már nem fértek bele a naptárba, azokhoz be kell menni a heti nézetbe
• Mivel a gombok helyett feliratok vannak a fejlécekben, azok pedig nagyobb betűvel szerepelnek, így majdnem mindenhol összelóg a gombok szövege az oldal címével, ezzel összezavarva a felhasználót. Mi több, sok helyen rövidítve is van egyik, másik vagy mindkettő
• A számológép álló módban csak 999 999 999-nél kisebb számokat fogad el, fekvő módban nagyobbakat is
• A Jegyzetek alkalmazás nem elég, hogy letterpress effektet használ, ami sehogy sem illik a flat design-ba, de a dátumoktól nem férnek ki a jegyzetek címei sem

• Az új széltől szélig kiérő táblázatoknál furán aránytalanok a köztes helyek, rendellenesnek hatnak. A címek és az aláírások tipográfiailag alig vannak megkülönböztetve. A csoportosítás elvesztésével a táblázatok szétestek, nem tartják már korábbi egységüket.

• Az új fényképező klausztofóbiás érzetet ad. Eddig ugye volt a képernyő, ami egy az egyben a kamera képe volt, rajta pár leheletfinom átlátszó gombbal. Amit most kapunk helyette, az egy rendszeridegen, fekete sávokkal, ötletszerűen elhelyezett gombokkal operáló valami. Szörnyű.

• Remek célkitűzés, hogy a Safari felülete adja át a helyet a tartalomnak, de sajnos a megvalósítás megkérdőjelezhető: az alsó toolbar visszahozásáért felelős gesztust nem sikerült izolálnom. Néha sikerül visszahozni, néha pedig 3-4 másodpercig ötletszerűen kellett huzigálni a weboldalt, hogy egy toolbar gombot megnyomhassak.
• A Safari az egybevont címsor–kereső–oldal címe mezővel túl messzire ment: egyrészt amíg nem kattintunk bele, nem látszik a teljes URL, másrészt a Safari már sehol sem írja ki az oldal címét, csak az URL-t (annak is ugye az elejét csak)
• A fekvő módról elfeledkeztek, eddig fekvő módban a Safari tényleges teljes képernyős nézetet produkált, most pedig a fejléc feleslegesen foglalja tovább a helyet
• Az árnyék és mindenféle kiemelés nélküli Helvetica Ultra Light nagyon elegáns, de sok háttéren egyszerűen nem látszik. Olyan háttéren például, aminek az átlagszíne világos, de a felső része tiszta fehér, az óra egész egyszerűen nem látszik a zárolt képernyőn
• A mappa és program indítás/leállítás animációk túl lassúak, az embernek várnia kell minden ikonra nyomás és kilépés után fél másodpercet
• Az egyszerűsítésnek az akku kijelző is áldozatául esett, sajnos nem láthatjuk már, hogy a telefonunk hogy áll a töltéssel, a töltőre dugva (kivéve a szokásos sarokban lévő kis akku kijelzőt).
• A Control Center túlzsúfolt, mégis még így is hiányos. Nem látszik például az, hogy milyen programban és milyen számot fog a lejátszás elindítani.
• A Photos GUI-ban sehol sem fért el a térképek gomb, ezért az események fejlécére nyomva jön be a térkép. Én is csak véletlenül találtam meg, erre senki sem gondolna.

Az igazi problémák

Tény, hogy az iOS 7 rengeteg ténylegesen remek új funkciót hozott be, mint pl. az iCloud Keychain, a bővített multitasking vagy a fotók automatikus rendszerezése, de ugyanakkor fél évtizede halmozódó problémák felett lazán elsiklott ez alkalommal is.

Ilyen problémák:

• Tartalmak megosztása. Az Air Drop még akkor sem oldaná meg ezt a problémát, ha minden iOS és OS X eszköz közt működne (pedig csak nagyon kis részük kapja meg, pl. csak a 2011 utáni laptopok és mindössze 4 iOS eszköz). Egy általános API kéne, amire minden program feliratkozhatna, így bármilyen programból bármilyen program segítségével oszthatnánk meg tartalmat. (Hasonlóan az Androidhoz.)
• Default programok választása. Még mindig nem lehet a Google Maps-et alapértelmezett térképpé és a Chrome-ot alapértelmezett böngészővé tenni. Nekem mondjuk nem hiányzik, de sok embernek nagyon hasznos lenne.
• Programközi kommunikáció. A programok még mindig csak másolni tudják egymás közt az adatokat, így nem tudunk mondjuk egy dokumentumot több programmal egymás után szerkeszteni, mert mindegyikben marad egy saját másolata. Nincsenek továbbá általános megoldások sem, minden programnak explicite kell támogatnia egy fájltípust vagy egy adott másik programot. Egy közös fájlrendszer lenne a megoldás, amit akár az iCloud is adhatna.
• A rendszer zártsága. Szerintem teljesen rendben van, hogy nem írhat bárki olyan alkalmazást, ami a rendszer alapvető komponenseit cseréli le, vagy bővíti ki. Azonban miért nem engedélyezik néhány, megbízható gyártónak ezt? Külön szerződéssel, vagy speciális tanúsítványokkal lehetőség lehetne arra, hogy a megbízható, tehetséges fejlesztők elé ne kerüljenek ilyen akadályok. Így pl. csinálhatna a Facebook ChatHeads-et.
• Notification Center. Sajnos semmivel sem lett okosabb a Notification Center, mint eddig. Még mindig nincs gomb az összes üzenet egyidejű nullázására, gazdagabb értesítések megjelenítésére, azonnali válaszlehetőségre vagy push üzenet távoli törlésére. Mindössze egy Mai nap képernyőt kaptunk, ami az eddiginél nehezebben emészthető, szöveges időjárást közöl velünk és egy „Missed” képernyőt, amire még senki sem jött rá, mi kerül bele. Ugyanolyan nehezen leírható az is, hogy mikor mi jelenik meg a zárolt képernyőn és mi nem.
• Pluginek. A Siri hatalmas lehetőség lenne a fejlesztők számára, amit nem aknázhatnak ki, mert nem tudnak új funkciókat adni a Sirihez. Szintén rengeteg ember hiányolja a widgeteket, amiket ugye részben megkaptunk iOS 5-ben: a Notification Centerben van Időjárás és Részvények, de az app fejlesztők továbbra sem csinálhatnak sajátot.

Lehetne jobb is

Természetesen nem én vagyok egyedül, aki elégedetlenkedik, viszont én vagyok az egyik leglustább, úgyhogy mások kiváló koncepcióiból mutatnék párat, amiben megmutatják, hogy ez a rendszer, haladhatna ugyanezekkel az alapelvekkel, ugyanebbe az irányba, ha nem ilyen Apple-höz méltatlan, igénytelen megoldásokat alkalmaznának, hanem egy kicsit jobban visszanyúlnának a korábbiakhoz.

If you have to explain why your design principles make sense, they don’t make sense.

Doney den Ouden Medium oldalán van pár jó ötlet, ezeket szeretném bemutatni:

Látható, hogy a grafikai megjelenésen igazából minimális dolgokat kéne csiszolni és máris ezerszer jobban nézne ki minden. Olvashattunk pletykákat, miszerint ez talán meg is fog történni, én minden esetre nem nagyon bízom benne.

Nem teljesített ígéretek

(Fura, van egy ilyen című blogom is, ahol Apple bugokat gyűjtünk costee-val…)

Azt ígérték, hogy a tartalom lesz az új forma, és minden más eláll az útból. Az átszabott navigáció és felületi elemek ezt csak elméletben teljesítik, gyakorlatban elveszik bennük a felhasználó, elbizonytalanítják, és sokkal inkább az útban vannak, mint a korábbi, megszokott elemek. (Gondoljunk csak a Safari előhozhatatlan toolbarjára.)

Azt ígérték, hogy egy gyönyörű, egyedi felületet adnak. Ha ez alatt gyerekes, kidolgozatlan, összhang nélküli és ötletszerű színátmenetekben tündöklő ikonokat, nagy, üres, felesleges, fehér, majdnem átlátszatlan tejfölüveg felületeket értettek, akkor valóban így van. Cserébe elvették a programok karakterét, az ikon készítés élvezetét, a részletek gyönyörködtetését.

Az Apple tehát azt ígérte, hogy minden idők legjobb iOS-ét mutatja be az iOS 7 személyében. Ehhez még nagyon sok munka áll előttük, mert a rendszert a jelenlegi formájában a cikk megírása után úgy penderítem ki a telefonomról, hogy a lába sem éri a földet. Semmi sem fog hiányozni belőle.

Ajánlott olvasnivaló, valamint referenciák:

• The Numbers From Apple’s WWDC 2013 Keynote
• Requiem for a Back Button
• Goods & Bads of iOS 7
• (How) iOS 7 Can Be Amazing
• Surf Pop: Apple’s Stylistic Return to California
• Save the iOS: An Open Letter to Apple Inc. & Sir Jonathan Ive (Eredeti helyéről már eltávolítva.)
• Fertile Ground
• Generosity of Perspective
• iOS 7 and the Transition to Flat
• iOS 7 in Depth: I’ve Lost My Faith in Apple
• The Design of iOS 7: Simply Confusing
• Dribbble: iOS 7
• Jony Ive Redesigns Things