A héten mentem kenutúrázni a baráti körömmel, a kiszemelt folyó a Hernád volt (a szemfülesebbek már itt kezdhetnek röhögni). Nekem ez volt a második kenuzásom, tavaly a Mosoni-Dunát hódítottuk meg. Idén jó nagy társaság gyűlt össze, összesen 21-en voltunk (3 lány, ebből kettő Kata :)).

Hétfő, utazás

Hétfőn indultunk, a többség Pestről vagy azon keresztül, én pár emberrel, aki Rolee-nál aludt Szilasligeten, Gödöllőn szálltam fel a vonatra, miután bevásároltunk egy nagyobb mennyiségű sört a TESCO-ban (Eladó egy üveg sör láttán: –Csak ennyi lesz? -Nem, 48 db ilyen másfél literes. -Ja, akkor gondolom ennyi elég is lesz. -Szomjasak vagyunk…). Miskolc felé összetalálkoztunk egy másik csoporttal, akik ugyanoda mentek, mint mi. Miskolcon átszállás egy vágánnyal arrébb a Hidasnémetibe tartó vonatra, majd onnantól még 10 km busz a határ melletti kis faluig, Abaújvárig.

Abaújvárról annyit kell tudni – itt le merem írni, mert az érintettek biztosra veszem, hogy nem olvasnak –, hogy egy nagy cigánytanya az egész*. A falu fele bedeszkázott, üresen álló ház, gondolom ezért. A kenuink időben odaértek, ellenben a másik társaság cuccával, akiknek hajnali kettőkor kellett lepakolni a trélerről a csónakokat, miután kitolták az egészet a sárból, amiben elakadt. (Na ők a Kenu Bt-től rendeltek.) A többségben lévő kissebbségre tekintettel éjszakai őrséget tartottunk 3 órás váltásokban, de szerencsére nem volt semmi para.

Kedd

Reggel arra keltünk, hogy a vízszint egy métert emelkedett az éjjel és komplett fákat, kanapét, asztalt, szóval iszonyatos mennyiségű törmeléket visz a folyó. A megemelkedett vízszinttel persze erős sodrás is párosult. Reggeli, csomagolás (6 Tesco-s hullazsákba beraktam a cuccomat, aztán hadd szóljon), aztán vízre szálltunk. 6 hajónk volt, 3 db 3 fős és 3 db 4 fős, én Tihannyal és Petyával voltam. A sodrás olyan erős volt, hogy inkább csak lassítani kellett a hajót az evezőkkel, mint előre tolni. Nem mentünk szerintem még egy órát sem, amikor egy csúnyán belógó fás rész elkapta a társaságot és két hajónkat lekaszálta. Szerencsére Páleszék és Roliék is nagyobb veszteségek nélkül megúszták a borulást. Mi először keresztbefordultunk, aztán teljesen folyásiránnyal szembe, ahol elkaptunk egy ágat és néztünk egymásra, hogy a sodrás, a part és két faág közt akkor most mi is legyen. Szerencsére Petya jól megoldotta a dolgot a kormánylapátnál, úgyhogy épségben elértünk a többiekhez.

Hidasnémetiig megdobáltak a partról kővel, egy batárnagy, a partról leváló törmelékhalom majdnem elkaszált minket, de amúgy nem volt semmi extra. Kezdett beborulni. Hidasnémetiben a híd előtt jobb oldalt kikötöttünk, elmentünk kajáért a boltba. A sikeres akció után Petrusz újabb kényszeriszapfürdőt vett, majd a már szemerkélő esőben továbbindultunk. Nem messze jutottunk, ugyanis Hernádszurdok mellett egy zúgó van, ahol át kell emelni a csónakot.

A szar időre tekintettel úgy döntöttünk, hogy aznap már nem megyünk tovább. A part melletti szállást is leszavaztuk, mert nem messze találtunk egy campinget, ahol meleg zuhanyt és WC-t ígértek 300 Ft-ért. Csak miután felvertük a sátrakat derült ki, hogy ez igazából egy darab kurva messze lévő pottyantós WC-t jelent (zuhany meg nincs). Addigra már masszívan esett az eső. Na, akkor gyújtsunk tüzet – fa persze nincs a campingben, úgyhogy keressünk száraz fát az esőben… Fagyűjtés közben sikeresen átgázoltam egy fűbe tanyázó darázs rajon, amik valamiért nagyon mérgesek lettek rám és ezen tevékenységemet vagy 8 csípéssel honorálták, úgyhogy számomra annyi volt az akció. Mint kiderült, nem vagyok allergiás(!) a darazsakra, szóval még csak meg sem haltam. :)

Az eső ellenére találtunk száraz (belül) fát, úgyhogy lett vacsora (bár ehhez tegyük hozzá, hogy szükségeltetett azért 3/4 üveg grillgyújtó is). Az eső kitartóan hol jobban, hol kevésbé, de esett.

Sátorállításból és vízhatlanságból is kiválóra vizsgázott a korábban már promózott Quechua 2″ sátram, ami – lévén esett – nem volt hátrány. A többiek meg ott szenvedtek fél órákat a sátorállítássál. (Yellow-ék meg még be is áztak.)

Szerda

Szerdán szakadt az eső, arra ébredtünk. A rossz hír az volt, hogy ezt a mereorológusok szombatig legalább garantálták hogy így is marad, úgyhogy délre nagynehezen megszültük a döntést, hogy a kilátástalanságra tekintettel a túrát lefújjuk. Újabb pár órát még felemésztett a tábor felszedése és a kenuszállítók bevárása, de 4-kor már a vonatra cuccoltunk ki libasorban a 3-mas úton elhúzó kamionok mellett a szakadó esőben. A vonaton már csak az az egy gondolat foglalkoztatott, hogy hazaérjek, nagyon elegem volt az esőből.

Jó döntés

A kenutábor abortálása jó döntésnek bizonyult, látva a híradót, ami arról tudósít, hogy harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el a Hernádon és Hidasnémeti környékén is pakolják a homokzsákokat a folyó mellé. A szlovákok még nálunk is jobban megszívták: a felső szakaszokon komplett falukat vitt el a víz (valószínű az úszott el mellettünk).

Asszem ezt hívják peches időjárásnak. Talán jövőre több szerencsénk lesz. :)