A tegnapi nap vicce után következzen a mai napé: A Palm nyár elején bejelentett „forradalmi”, „új termékkategórát teremtő” terméke, a Foleo a mai nap során még kiadása előtt nyugdíjazásra került. Igazából az esetben az egyetlen meglepő dolog, hogy egyáltalán eszükbe jutott kitalálni az egész Foleo-dolgot.
Névnaptár iCal-hez
Igen, tudom iJoe csinált már egyet, de az nekem nem tetszett, mert
- csupa nagybetűkkel vannak írva a névnapok
- nem egész napos események
- csak egy évet ölel át
Úgyhogy csináltam egy jobbat. Itt van:
Ez az aktuális dátumtól 5 évre visszamenőlegtől indul és az örökkévalóságig tart (ismétlődnek az események). Helyesen kezeli a szökőéveket is (ti. Magyarhonban feb. 24 a szökőnap, amin nincs semmi névnap, a így szökőévben az utána következő februári névnapok egy nappal elcsúsznak).
Legegyszerűbb feliratkozni rá iCal-lel (már akinek ez megadatott): Calendar > Subscribe, majd be kell pötyögni ezt:
http://lka.hu/other/nevnap/
Használjátok egészséggel!
UPDATE: Akinek jobban tetszik úgy, hogy egy eseményben van minden egy napra eső névnap, az használja ezt (Subscribe is működik az URL-el természetesen):
Miért nem létezik normális sync software Palmhoz?
Egyre inkább hajlok újfent afelé, hogy hagyjam a Palm szinkronizálást a fenébe, immár tényleg örökké. Még anno amikor a Pegasos-omra spóroltam és pc-t használtam átmenetileg, rájöttem, hogy a Palm Desktop közelebb áll az „atomhulladék”, mint a „segédeszköz” fogalmának kimerítéséhez. Fagy, örökké képes semmire várni, nem úgy teszi a dolgát, ahogy kéne, stb. Pegasos-on nem volt lehetőség sem szinkronizálásra, nem lévén program, ezt jól meg is szoktam, és jó volt úgy. Most viszont Mac-en rákattantam az iCal-re (ami azért tegyük hozzá, nem az a „nem is lehetne jobbat csinálni” program, de elég használható) és az Address Book-ra. Hosszas szenvedések árán jutottam el odáig, hogy a Mac-es Palm Desktop, ha lehet, még rosszabb, mint a windows-os, úgyhogy soha többé látni sem akarom. Van helyette viszont Mark/Space Missing Sync. Mint a neve is mutatja, valószínűleg másnak is feltűnt, hogy a Palm Desktop egy nagy rakás sz*r, azt viszont nem mutatja a névadás, hogy a Missing Sync sem tökéletes. Első körben azt sikerült kiderítenem, hogy bár remekül elvoltam Palm-on a PIM cuccokkal, azt lehetetlennek bizonyult szinkronizálni bármivel, mert a Palmos adatbázisok minden futóbolond program által össze voltak zagyválva. Ezt egyetlen, véletlenül mégis sikerült szinkronizálással sikerült feloldani, úgy, hogy a Palm le lett gyalulva, és a gépen immár biztonságban lévő eseményeket visszaszinkronizáltam Palmra. Utána már működött a dolog. A címtárral ugyanezt tettem, ott viszont hamar kiviláglott, hogy ha gépen módosítok valamit, akkor az rendben átkerül Palm-ra (most arról inkább ne is beszéljünk, hogy a kontaktok képei eltűntek Palmon, ez várható volt), viszont ha Palmon bizdergálom a rekordokat, akkor gépen elcsesződik minden, duplikálódnak a telefonszámok, mindenképpen „work” típusúak lesznek, a csak gépen lévő extra mezűk (IM, stb) pedig szőrükön-szálukon eltűnnek. Megoldás: Nincs, Address Book sync kézzel, Missing Sync-ben kikapcsolva.
Az iCal trükkösebb volt ennél, mert első teszteléseim hatására működni látszott (leszámítva, hogy nem lehet megmagyarázni a programnak, hogy a Palmot ISO-8859-2-ként kezelje, így remek ?-ek jelentek meg itt is és ott is az ő es ű betűim helyett, valamint hogy Palmon nincsnek többnapos „all day” események); ha módosítottam egyik helyen az eseményt, akkor az megjelent jól a másik helyen is. A hibák alattomosabbak voltak: random jönnek elő. Néha a Missing Sync gondol egyet, és olyankor itt vagy ott duplán jelenik meg néhány esemény. Legutóbbi húzása nyomán pl. konkrétan az összes „all day” esemény desktopon, valamint két kiszemelt kategória Palmon. Miért? Csak. Találtam scriptet az iCal kiganéjzásásra, de ez így akkorsem jó. Miért nem lehet ezt normálisan összehozni?
És akkor még nem is kértem sokat, szerintem. Igazából azt tartanám ideálisnak, ha nem kéne sync-elni egyáltalán, minden módosítás automatikusan átkúszna egyik eszközről a másikra BlueTooth-on, vagy akárhogy, nem érdekel – de a háttérben.
Ha nem lenne félezer hasznosabbnál hasznosabb programom Palm-ra (naés persze már kapható lenne), asszem már rég vettem volna egy iPhone-t…
Sorbarendezés iTunes-ban
Sokat szoptam azzal, hogy sorba tudjam rendezni nekem tetsző módon a zenéimet iTunes-ban: vannak ugyanis a válogatás albumok (pl. mindjárt a soundtrack-ek), amiken több előadó számai vannak. Ezeket nem lehet normálisan sorba rakni, mert ha előadó szerint rakom sorba a zenéket, akkor a válogatás albumot szétszortírozza a program több helyre, ha meg album szerint, akkor az A-betűs albumokkal kezdődik a sor, aminek semmi értelme sincs. Amit én szeretnék, az a zenék halmazának „natural sort”-ja: előadónként ABC rendben szeretném látni a zenéket, egy előadó albumait meg szintén ABC sorrendben, egy válogatás albumot meg csak egy helyen. Próbálkoztam az Album Artist mező kitöltésével, de csak annyit értem el vele, hogy ha csak az adott válogatás album látszik (pl. rákeresek), akkor nem külön albumként kezel minden egyes számot.
Némi Google keresés adta meg a megoldást, amire magamtól biztos nem jöttem volna rá: Az Album oszlop fejlécére többször nyomogatva új rendezési opciók tárulnak az ember elé: Album by Artist és Album by Year. Az előbbi pont az, amit én kerestem. Jelentem, már nem halok meg hülyén. :)
IE6 power
Különösebb komment nélkül: Ugyanaz a galéria 6 különböző böngészőben:
(Safari, Opera, IE6,
IE7, Camino, Firefox)
VirtualBox Mac
Felraktam a harmadik programot is a gépemre, amitől az elkezd skizofrén lenni, és azt képzeli, hogy fut rajta windows is. A Parallels-el nagyon elégedett voltam anno, amíg Pálesz meg nem mutatta nekem a VMware-t, ami sokkal gyorsabbnak bizonyult, erre jön megint Czo, hogy van VirtualBox is Mac-re, ami pc-n simán övön alul rúgta és kiröhögte a VMware-t minden tekintetben. Ugyanez a program az, amit anno Tompika is ajánlgatott még előző félév végén, ha jól rémlik. Ráadásul ez ingyenes is. Egy próbát megér – gondoltam.
A másik dolog, amit gondoltam, az a „merjünk nagyok lenni” volt, úgyhogy ennek jegyében egyből Vista-t pakoltam fel rá. Ez nem bizonyult túl jó ötletnek, már nem mintha nem ment volna rajta – sőt, hanem mert így nem tudom összehasonlítani a sebességét a VMware-emen lévő képzelt windows xp-vel. Mindenesetre annyit tudok mondani, hogy a VirtuálisDoboz hatására meglehetősen jó hatásfokkal képzeli a gépem a vista-t, annak ellenére, hogy az gondosz módon lepontozott 1.0-ra a grafika miatt, hiába húztam fel a videoramját 64 megára. :(
A telepítéssel mindössze annyi gond volt, hogy a driverpakkban adott hálókártya driver alapból nem kúszik fel a cuccra, úgyhogy kézzel kellett neki elmagyarázni, hogy hol van, de onnantól pöccre ment minden. Egyelőre nem váltok rá át, mert nincs olyan üzemmódja, mint a másik kettőnek, ahol csak az ablakok láthatóak, a desktop és a tálca nem (VMware-ben ezt Unity-nek hívják). Mindenesetre ígéretes jószág.
ISO gyártás OS X-szel
Mit tegyünk, ha ISO-t akarunk csinálni egy DVD-ből OS X-szel? – Ilyen problémába ütköztem ma, és szoptam vele egy fél órát, neten meg nem találtam épkézláb megoldást (pedig van), úgyhogy most leírom. Ezúton köszönöm a segítséget Czo-nak :)
Első körben a dd parancssal próbálkoztam, ami ugye szépen átmásol egy lemezt cakk-und-pakk egy fájlba, vagy vissza, azonban ez lassúnak és macerásnak ígérkezett, bár működött. Persze közöltem is ezt Czo-val, aki szokás szerint kiakadt a kóros man-undoromtól, úgyhogy megtalálta a nekem megfelelő megoldást: Disk Utility.
Egyszerűen ki kell választani a megfelelő lemezt, majd a File > New > Disk Image From… menüpontot, és violá: már készül is az ISO. Pontosabban a Read only és a Read/Write lesz ISO (az ilyen DMG-k sima ISO fájlok), a többi nem.
Blade Runner
Na, megnéztem a filmet, amit Neongod ajánlott. Egy 1980-as évekbeli sci-fi-ről van szó, Harrison Ford főszereplésével. Ha röviden akarnám jellemezni, akkor azt mondanám talán, hogy életem második legrosszabb sci-fi élménye közvetlenül a 2001 Űrodüsszeia után. :) Egyrészt nagyon vontatott az egész, főleg a történet vége; voltak részek, amikor Ford már vonaglott egy háztetőn, hogy kénytelen voltam áttekerni, mert nem bírtam végignézni. Aztán a sztori is egy nagy nulla (az ember klónokat dolgoztat a „külső világokon”, akik nem tehetik be a lábukat a Földre, ezért a négy elszökött replikátumot Fordnak, a fejvadásznak likvidálnia kell), látszik, hogy a film két dolog miatt készült: a jövőképet megelevenítendő, és bizonyos mélyebb gondolatokat felvetni.
Nos, a jövőképről annyit, hogy tipikus 80-as évekbeli jövőkép, ami sötét, koszos utcákat és nyomort mutat az elmaradhatatlan repülő autókkal. Semmi fantázia nincs benne, számítástechnika sehol, pedig akkoriban már látszott, hogy nem szabad nem komolyan venni. A díszlettervező vadabbnál vadabb cyberpunk látomásait csak a jelmezkészítő tudta alulmúlni az egyik női szereplő egzotikus bikini + átlátszó nylon esőkabát kollekciójával.
A mélyebb gondolatokkal („kevesebb-e egy ember által teremtett klón, aminek érzelmei is vannak az embernél?”, stb.) meg ott volt a gond, hogy baromi komolyan akarták előadni, de csak szánalmasra sikerült (kiscsaj megtudja hogy ő igazából nem is ember, az emlékei beültetettek, stb – bőg egyet, és rendben is van a dolog számára). Nem tudom, lehet csak engem nem hatott meg a dolog, pedig általában szeretek ilyeneken filozofálni. Talán az lehet a gond, hogy hihetetlenül valótlannak tűnik számomra egy olyan jövő, amelyben ilyen „dolgok” egyáltalán létrejöhetnek. Szerintem az ember jobban fél ezektől, minthogy önálló akarattal bíró gépeket teremtsen. Higyjétek el nekem, sokkal nagyobb szervezetek fognak ilyenek ellen lobbizni, mint manapság a zöldek…