Régi vágyam teljesült pár hete, amikor hozzájutottam első elektronikus könyvolvasómhoz egy negyedik generációs Kindle személyében. Nagymamám – nyugdíjazott könyvtáros – csak ennyivel nyugtázta első beszámolóimat: „Van olyan kütyü, ami neked nincs még?”. Van hát, de mégis hova raknék én egy Surface-t?!
Telefonon olvasni jó
Bár meglepő lehet, de én már akkor okostelefonoztam, amikor az okostelefon még ki sem volt találva. A dolognak annyi szépséghibája volt, hogy a telefon okos része külön eszköz volt, és PDA-nak hívták. :) Igen, könyvet olvasni már PDA-n is lehetett, az m505-ön ugyan tartalom hiányában még nem nagyon tudtam mit olvasni, de a Tungsten T3-mon már voltak könyveim valamikor a 2000-es évek közepén. Aktívabban valamikor akkor kaptam rá, amikor a Terminus kollégiumba kerültem, és minden nap hosszú órák mentek el BKV-n zötyögéssel. Telefonon (akkor már iPhone-om volt) olvasni jó. Kicsi, mindig nálad van, 1 másodperc alatt ott folytathatod a könyvet, ahol abbahagytad, világít a sötétben. A Gyűrűk Urát például hiába kaptam meg egy Karácsonyra egy nagyon szép kiadásban, hordozhatatlansága miatt (és hogy ne sértsem fel a sok hurcolászással a borítót) nagyobb részt telefonon keresztül, az ebook verziót olvasva tettem magamévá a történetét.
Persze megvannak a telefon hátrányai is: a 4 inches kijelzőt nem az olvasáshoz találták ki, az LCD ugyanúgy fárasztja a szemet, mint a monitor előtt bambulás, és az 1 óra olvasás bizony gyakran 2-4 óra akku készenléti időbe került, így kétszer is meg kellett gondolnom, hogy belevágok-e egy újabb fejezetbe. Ezek miatt már az első Kindle bejelentése óta fél szemmel figyelemmel kísértem a történéseket. Úgy másfél évvel ezelőtt volt a kezemben először egy Kindle, ami nagyon tetszett, de volt pár bajom vele: mindenek előtt feleslegesnek találtam a billentyűzetet. Az Amazon agya ugyanarra járhat, mint az enyém, mert a negyedik generáció pont olyan irányba fordult, hogy a bemutatót végigpörgetve egy „ilyet kérek Karácsonyra” hagyta el a számat. És volt szerencsém meg is kapni.
Kindle-n olvasni jobb
Én a létező legolcsóbb, $79-os verziót szemeltem ki magamnak, amiről azt kell tudni, hogy a reklám támogatás miatt ilyen olcsó. Nem kell megijedni: reklám csak kikapcsolás után, képernyővédőként és a könyv választó menü alatt egy bannerben látszik. Az olvasási élményt nem befolyásolja. Beszerezni már kicsit kalandosabb, mivel csak az USA-ban árulják. Magyarországról a $99-os – amúgy a reklámokat leszámítva azonos – verzió rendelhető, amire a postaköltség, csomagolási díj és az ÁFA is rámegy, így gyakorlatilag dupla áron juthatunk hozzá a honlapról rendelve. Én szerencsére tudtam szerezni egy ismerőst, aki az USA-ban megrendelte és elhozta nekem.
A Kindle család további tagjai: Kindle Touch (ugyanez, csak gombok helyett érintő kijelzővel, amit én nem akartam, mert jobb, ha nem lesz folyton koszos a kijelző, és kényelmesebb is hardware-es gombokkal lapozni, mást meg úgysem a könyvolvasóval kell csinálni); Kindle Touch 3G (ugyanaz 3G telefon modullal); a korábbi, 3. generációs Kindle átnevezve Kindle Keyboard-ra; Kindle DX (a Keyboard nagy tesója, nagyobb kijelzővel), valamint az olcsó Androidos tablet, a Kindle Fire.
A Kindle megdöbbentően kicsi és vékony, a 170 g súly pedig még egy puha fedeles kisebb formátumú könyvnél is könnyebb. Vígan elfér a farzsebemben vagy a táskám papíroknak kialakított rekeszében. Én legtöbbször a sarkánál fogom meg 2 ujjal, a súlya miatt elég kényelmes így is tartani.
Természetesen a legjobb dolog minden e-könyv olvasóban az eInk. Ez a kijelző megjelenésben hasonló a számológépek folyadék kristályos megjelenítőjéhez, ám annál két dologban jobb: képes szürkeárnyalatok megjelenítésére és működési elvéből adódóan csak akkor fogyaszt áramot, ha a tartalmát változtatjuk. Úgy kell elképzelni, hogy kis, egyik oldalukon festett golyócskák vannak benne, amik átfordítása vesz fel áramot, ha szabadon hagyjuk őket, akkor megtartják a korábbi képet – az idők végezetéig. Ez azt eredményezi, hogy a Kindle egy töltéssel állítólag 3 hónapig is képes üzemelni. Ezt alátámasztani még nem tudom, mert amióta nálam van még nem merült 10%-nál többet… Az eInk kijelző másik előnye napfényben jön ki: az LCD-vel ellentétben nincs háttérvilágítása, hasonlóan a nyomtatott papírhoz. Egyszerűen jobb olvasni napfényben, mint bármilyen LCD kijelzőt.
Tartalom
A Kindle első meglepetése számomra az volt, hogy van benne WiFi. Ez volt az első számítástechnikai eszköz, amit komoly háttér kutatás nélkül, egyszerűen csak mások ajánlása alapján vettem meg, így abban a hitben éltem, hogy a legolcsóbb modellben még az sem lesz.
Tartalmat alapvetően háromféleképpen lehet az olvasóra juttatni: nyilván lehet könyvet vásárolni az Amazonról, magán az eszközön (mivel magyar tartalom nincs, így ezt nem nekem találták ki), feltölthetjük USB-n (simán, Mass Storage-nek látszik, megeszi a legtöbb elterjedt formátumot, mint pl. .mobi, PDF, RTF, JPEG, PNG…), vagy elküldhetjük az olvasó egyedi email címére (ha a subjectbe beleírjuk, hogy „convert”, akkor azt olvashatóbb formátumra is alakítja a szerver). Ez utóbbi elég izgalmas, mert erre már több szolgáltatás is épít: a Readability pl. tud olyat, hogy egy gombot kirak a böngészőre, amit megnyomva az aktuálisan olvasott oldal egyből repül a Kindle-re – beformázva, sallangmentesítve.
Az egzotikusabb formátumokból a vizuális élveztetésben nem épp az élmezőnyben versenyző Calibré nevű program képes mobi-t előállítani, amit már szeret a kis olvasónk.
Tapasztalatok
Az eddigiek során két hiányosságot tudtam mindössze felfedezni a Kindle-lel kapcsolatban. A kikapcsoló gombot a lehető leghülyébb helyre, a készülék aljára rakták, ráadásul igen nehezen lehet csak benyomni, így mindenképpen szükség van hozzá mindkét kezünkre. Jobban örültem volna, ha a megszokott jobb felső sarokba kerül. A másik pedig egy praktikussági okokból elkövetett kényelmetlenség: a készülék ugyan ha WiFi-t lát, automatikusan letölti az emailben átküldött tartalmakat, de sajnos energiatakarékossági okokból csak akkor megy WiFi-re, ha bekapcsoljuk. Így hiába lapul a táskámban, minden reggel elindulás előtt be kell kapcsolnom, hogy szinkronizálhasson egyet.
A Kindle-ön van egy kísérleti verziójú Internet böngésző is. Működik. Ha nagyon megszorulunk, akkor még jó lehet valamire, de egyébként ki akarna billentyűzet és érintő kijelző/egér nélkül böngészni…? :) Ami viszont hasznos, és én többször is örültem, hogy van: lehet magyar szótárt telepíteni rá, ami bármilyen könyvben a kijelölt szót lefordítja nekünk. Kényelmes.
Az egész készüléket használva olyan érzés fogott el, mint anno a Palm m505-tel: ez egy remekül összerakott rendszer, lekerekített gombok, egyszerű menük. :)
Számomra mindenképpen megérte a 4-5 papírkönyv árát.
